Christopher Nolan legújabb filmjével ( akit főleg a Memento, Batman visszatér és A gépész rendezőjeként ismerhetünk ) legújabb filmjében a varázslás aranykorának, a 20.századnak a keretei között mutat be egy olyan történetet, melyről elsőre talán nehéz eldönteni, hogy egy egyszerű filmet látunk-e némi sci-fi-ízű fűszerezéssel avagy egy ravasz, tökéletesen koreografált trükköt. A rendező testvérével, Jonathannel együtt Christopher Priest angol író ( született 1943-ban) regényét dolgozta fel, aki 1996-ban az eredeti művért megkapta a World Fantasy díjat, amely a fantasy világban az egyik legnagyobb elismerésnek számít. Könyveire jellemző a kétes személyazonosságú narrátor illetve az igazság és valóság kérdéseinek boncolgatása, tehát nem kell csodálkoznunk azon, ha ezek a témák a filmben is hangsúlyozottan előkerülnek és az idősíkok pedig párhuzamosan váltogatják egymást.

A film alapvetően két bűvész, Angier (Hugh Jackman) és Border (Christian Bale) rivalizásáról szól, mely egyre inkább olyan harccá válik, melynek tétje élet és halál. Ők eleinte együtt dolgoznak, de Angier feleségének halálával végződő mutatvány után útjaik elválnak és ezután szinte megszállottan az élteti mindkettejüket, hogy túltegyenek egymáson és ebben a játszmában bármilyen eszközt megengednek maguknak, egymás naplóját olvassák attól hajtva, hogy megszerezzék a másik trükkjeit, folyamatosan átverve egymást és a nézőket is. Közben természetesen bonyodalmak színesítik a történetet, sőt, még egy őrült tudós, Nikola Tesla (David Bowie) és az általa tervezett rejtélyes gép felbukkanása.

Gyakran hallhatjuk a filmben, hogy „minden nagy bűvésztrükk három részből áll. Az első, ahol a bűvész bemutat valami hétköznapit, de valójában mégsem olyan egyszerű a dolog… A második felvonás, amelyben a hétköznapinak vélt dolog valami különlegessé válik. Ha a titkot keresed, nem fogod megtalálni. Éppen a harmadik résztől válik érdekessé minden, itt van a trükk, ez az a pillanat, amikor életek forognak veszélyben, és valami olyan ijesztőt és megrázót látsz, mint azelőtt soha.” A forgatókönyvíró-páros is ugyanezt az elvet követte. Olyan scriptet írtak, amely maga is illúzió, lebilincsel, rengetegszer átver, látszólag a végére tartogatja a jutalmat, de lehet hogy még az sem a végső… „A filmnek gyakorlatilag bűvésztrükként kell működnie. Amikor elkezdtem írni a történetet, rengeteg klasszikus film ugrott be, amely előtt tisztelegni szerettem volna, de mire kész lettem a forgatókönyvvel, rájöttem, hogy valami teljesen újat sikerült összehozni. Priest eredetije sok rétegű és bonyolult, hihetetlen mennyiségű ötlettel. Másfél évembe telt, mire rájöttem, miként lehet lerövidíteni annyira a történetet, hogy filmre kezdjen hasonlítani. Meg kellett találnom a megfelelő szerkezetet, ami azért volt nehéz, mert annyira sokrétű a történet maga. A végén a trükkök felépítésére emlékeztető hármas tagolást választottuk. „ –mondja a rendező. A három lépésből álló szerkezet (The Pledge, The Turn, The Prestige) segített a Nolan fivéreknek rátapintania arra, miért bilincseli le az embereket a bűvészet.

Érdekességként hathat a tény, hogy Nikola Tesla, szerb származású mérnök,tudós és feltaláló (1856-1943) a film egyedüli valós szereplője. Az USA-ba emigrálva több mint 700 szabadalmaztatott találmányt köszönhetünk neki, például robotokat, számítógépeket, radarokat és faxokat. Állítólag az excentrikus Tesláról mintázta Max Flescher a Supermen képregény őrült tudósát. Életében rengeteg ellentmondás és igazságtalanásg vette körül. Eleinte Thomas Edisonnak dolgozott, majd egy fizetési vita miatt kénytelenek voltak megválni egymástól és ezután véresen komoly riválisokká váltak akárcsak Angier és Border . Tesla teleportáló gépe összemossa a határokat a tudomány és a varázslat között..

A színészek aránylag mind jól játszanak a filmben, még mintha Scarlett Johansson is tűrhetőbb lenne a szokásos egyenarcú csinibabánál a Mata Hari-ra emlékeztető segéd szerepében. Mindenesetre az ingeneur ( a trükköket megalkotó személy ) Cutlert alakító Michael Caine és David Bowie mintha túltenne Christian Bale-en, aki Borden szerepében korántsem rossz, de messze nem annyira emlékezetes mint a másik kettő. Számomra Hugh Jackman volt az, aki többet is kihozhatott volna magából… Mégis az általa alakított Angier szavai szolgálhatnak intő jelként a film megnézéséhez (aztán úgyis átvernek minket) … azaz a nézők sohasem a valóságot akarják látni…mert ez a világ unalmas, hanem hinni akarnak a csodákban...