Szeles idő, és hatalmas tömeg fogadott minket, amikor leszálltunk a 2-es villamosról a Club Inside közelében. A sok-sok megjelent mind arra várt, hogy a kapuk kitáruljanak, és kezdetét vegye az év legnagyobb ingyenes streetfunk táncnapja.

Ahogy az óra mutatója közeledett a kettőhöz, elkezdődött a beléptetés, és hosszú sor kígyózott a bejárat felé. Időközben fel-alá járt egy kis doboz, benne jelentkezési cetlikkel az esti különböző táncversenyekre. Aki volt olyan szerencsés, és a lassan haladó sorban eljutott a kapu felé, ott a gyors regisztráció után már benn is találta magát, és elkezdhetett körülnézni.

Az előtérben ingyenes sminkbemutató volt, valamint korlátlanul lehetett fogyasztani az egyik sportital gyártó cég termékeiből (ez utóbbi helyes kis hordókba volt kihelyezve, igazán praktikusan). Beljebb kerülve pedig beértünk a nagyterembe, ahol is a dj-pult és az amellett felállított színpad előtt pedig a tánctér helyezkedett el.

A táncnap házigazdája Kisó volt, aki rögvest fel is konferálta az első produkciót, mégpedig egy break-bemutató formájában; ez rögtön megadta az alaphangulatot. A közönségen is látszott, hogy csupa tánckedvelő jött el: nem kellett különösebben noszogatni őket, hogy egy kört formálva a breakesek körül az első sor leüljön, és mindenki lásson normálisan.

A bemutató után következett a rendezvény szervezője, azaz Papp Timi (vele interjút is olvashattok ehavi számunkban) és streetfunk tánccsapata, akik egy egészen elképesztő, eddig csak klippekben és filmekben látható táncbemutatóval kápráztatták el a nagyérdeműt. A lányok nagyon profik, pontosak, és nem mellesleg gyönyörűek voltak, így teljesen megérdemelten kapták a hatalmas tapsvihart a produkciójuk végén.

Ezután Timi tánctanítása következett a színpadról, ahol is egy profi koreográfiát oktatott részekre lebontva, mindenki által követhető módon. A „tanítványok” a színpad előtt pedig több-kevesebb sikerrel (inkább azért több) igyekeztek őt lemásolni, és így kb. fél órával később, a tanítás végeztével az egész tánctér együtt tudta csinálni a (remek zenére a) látványos mozdulatokat.

Miután Timi elhagyta a színpadot, utána Kurucz Sándor és Börczi Barbi táncbemutatója következett, majd Sanyi egyéni oktatása a színpadról; ő az úgynevezett „new-style” stílus profi előadója volt, és ennek megfelelően ebben a kategóriában adta át tudását a színpad előtt tanulni vágyóknak.
Rögtön őt követte Gomes, aki meglepően fiatal kora ellenére eszméletlenül profi művelője volt a „crump” nevezetű, itthon még kevéssé ismert táncstílusnak. Ennek a tanítása egy kicsit bonyolultabb volt, de a főleg lányokból álló lelkes tanulók (legalábbis számomra) iszonyú hamar megcsinálták még a bonyolultabb mozgásokat is.

Gomes után következett az a szekciója a délutánnak, ahol a zene volt kifejezetten a központban: Revolution a beatbox-szal, Saiid a szövegével, Qcee pedig a lemezjátszókkal varázsolt szigorú hip-hop hangulatot a klubba. Volt itt minden: együtt és külön is tolták a srácok, Saiid a szokásos zseniális rímekkel operált, Revolution is szolgált különlegességekkel (beatbox+ének visszhangosítása – csak a szája segítségével!), és Dj Qcee is megmutatta, hogy hogyan is lehet két lemezjátszó és egy keverő segítségével egy teljesen új zenei alkotás létrehozni.

Lassanként beköszöntött az este, és elkezdődtek a táncversenyek; és miután mindenki átvette a rajtszámát, sor is került az első kategóriára, mégpedig abban, hogy ki tud a legtöbbet a fején forogni egyszerre. Számomra meglepő módon nagyon kevés embernek volt annyi önbizalma, hogy jelentkezzen a versenyekre, kivéve a lányokat az ő kategóriájukban, így nagyon hamar lezajlott minden összecsapás. A fejenforgás után következett a leghosszabb fejencsúszás; ez is nagyon látványos volt.

Talán a következő kategória volt a legnépszerűbb, amikor is azt próbálta a (már fent említett tánctanárokból álló) zsűri eldönteni, hogy ki az a lány, aki a legjobban tudja rázni! Nos, ebben a részben már tíz fölött volt a jelentkezők száma, így külön csoportokra is kellett bontani a táncokat; és ha még ennyi sem lett volna elég, a döntőbírók sem tudtak dönteni a szép, és nem mellesleg kihívóan táncoló hölgyek között, így újra és újra vissza kellett őket hívni, ameddig az idő engedte, hogy döntést hozzanak. Végül megszületett a győztes, de azt hiszem, senkinek sem lehetett oka a panaszra.

Az utolsó két részben a kinek van jobb higanyteste, illetve furább mozgása kategóriák voltak, és míg az előbbiben egész komoly produkciókat láthattunk, az utóbbira kapásból szinte senki sem jelentkezett, így spontán ugrottak be oda emberkék „miért ne?” alapon, de végül így is kifejezetten mókás eredmények születtetek ezen a téren is.

Míg a zsűri visszavonult pontokat számolni, az időlegesen felszabadult parkettet ellepték a bulizók; de nem sokáig, hiszen néhány perccel később megkezdődött az eredményhirdetés, ahol is minden kategóriában kihirdették a nyertest, aki értékes ajándékcsomagot, és táncórákat kapott a szponzoroktól, és a tanároktól. Ennek végeztével mindenki azt hitte, hogy lassan kezdheti bemelegíteni a lábait a hajnalig tartó afterpartyra…

…de nem! Egy lelkes fiatalember (Benji, Sanyi unokatesója) ugyanis kihívást intézett Szabó Tomihoz (ő is a zsűri tagja volt, nem utolsósorban), amit ő ezek után már nem utasíthatott vissza; így a színpad előtt létrejött egy kis szabad kör, és kezdetét vette egy olyan párbaj, amit eddig maximum az Utcai Tánc (You Got Served) című filmben láthattunk. Egyszerűen hihetetlen volt nézni: eleinte még csak-csak megvárta a két fél egymás „körét”, de a végén már tényleg egyszerre ment az egész – és nem break, hanem hip-hop táncstílusban, ez igen! Olyan trükköket, és mozdulatokat láthattunk azt hiszem, amit eddig tényleg csak filmekből leshettünk el– azt hiszem mindenkiben maradandó nyomot hagyott ez, és fohászkodjunk közösen: még sok-sok ilyet szeretnénk látni!

Ezután még Qcee szolgáltatta a zenét, ráhangolandó mindenkit az egész éjszaka tartó partyzásra, de sajnos az ezután következő eseményekről jelenlétünk hiányában már nem tudunk beszámolni…
Én személy szerint most voltam először egy ilyen rendezvényen, ahol csak a táncé volt a főszerep, de mint olyan, nagyon bejött, és azt hiszem ezzel mindenki így volt, aki a szombat délutánját ott töltötte. Remek volt a hangulat, és tényleg összegyűlt egy olyan kis táncos közösség, akiknek ez az életük. Ha legközelebb is lesz ilyen, arra is jövünk!

Streetfunk Táncnap: eXtreme-ART galéria