Az ember életében előbb utóbb eljön az a pillanat, amikor úgy dönt, saját lakást szeretne. A példa kedvéért, most ne említsük azokat, akik kapnak egyet a szüleiktől, sajnos kevés az ilyen eset, (bár ki tudja), és ugye a problémák nem is igazán az ilyen szituációkban szoktak keletkezni. Szóval az ember felnő, vagy felnőne már, de nincs hol lakni. Egészen pontosan van hol lakni, de nincs hol élni! Szóval erre találták ki a saját otthont, ami kis hazánkban meglehetősen sok fiatal álma. És hogyan lehet az álomból valóság?

Lakáshitelt szinte minden bank kínál, fiatalokat, pályakezdőket kiemelten támogatnának a bankok, ha mennének a fiatalok. Az elmúlt néhány év alatt meglehetősen nagymértékben, és szerencsére kedvezően változtak a feltételek, de sajnos nem tökéletes a rendszer, és félő soha nem is lesz az. Hitel, leasing, önerővel, vagy anélkül, csak fizess 20-30 évig, a bankok segítőkészsége valahol itt kezdődik. És itt tisztázzunk valamit, nagy baj nem lenne ezzel, semmi sincs ingyen, ők nyilván a kamatból élnek. De van néhány feltétel, amivel nem könnyű megbarátkozni. Sok bankban a reklám ellenére, semmilyen potenciált nem látnak a fiatalban, ha egyedülálló az illető, majdhogynem esélytelen. Ami az önerőt illeti, hitel esetében, kellemes szállóige a 20% önerő, de valójában ennél azért sokkal több kell, ez legoptimálisabb esetben érvényes, olyan fizetéssel, ami mellett lehet, nem is szorul az ember hitelre. Szóval kell a minimum 30%, és ezen kívül nem árt azzal is számolni, hogy a megvásárolandó ingatlan értékét becsültetni kell, és létezik olyan, hogy hitelfolyósítás, ami szerintem a legszánalmasabb ürügy, hogy lehúzzák az embert pénzzel. Adnak pénzt, aminek az összege után azonnal levonnak egy összeget.

Buktató, mert hogy ilyen is van, véleményem szerint az a pont, amikor a hitelkérelemhez csatolni kell a létező összes dokumentumot, beleértve az adás-vételi szerződést. A szerződés aláírása már-már megállapodott felek között szokott létrejönni, olyanok között, akik nyíltan és egyértelműen jelezték egymás felé az üzlet megkötésének szándékát. Ez a vevő részéről a foglalóval történik. A foglaló funkciója, hogy egy bizonyos összegű pénzt mondjuk ügyvédnél, letétbe helyeznek, azzal a feltétellel, hogy ha valamelyikük visszalép a szerződéstől, elveszíti a pénzt, illetve kétszeresét kell visszafizetnie. És itt jön a kellemetlenség, mi történik akkor, ha a bank nem ad hitelt? És a bankok privilégiuma, hogy nem feltétlenül szokták megindokolni, miért nem. Nem kap az ember pénzt, nem tud vásárolni, elbukja azt is, amilye van. Jogilag, elméletileg lehetséges kikötni, hogy amennyiben a banki hitelt nem kapjuk meg, veszteség nélkül visszaléphetünk, de ez a gyakorlatban nem egy bevett szokás. Végül is az eladó el akar adni, őt is meg lehet érteni, neki a foglaló kell.

A különböző nem banki hitelintézetek, amik általában hajlamosabbak nagyobb kockázatot is vállalni akár, szinte bárkinek folyósítanak hitelt. Hátrányuk a magasabb kamat, és ilyen-olyan kikötések, amikről az ember vagy szerez megfelelő információt, vagy nem. Tapasztaltam személy szerint, hogy a 10% THM alapján a felvett kölcsön, visszafizetéskor lényegében a duplája lett volna. Ebben az esetben a 10% nem 10 volt, hanem közel 100%. Engem nem dob fel, ha belegondolok, valakinek én veszem az új autóját. Ezt rablásnak hívják, csak ezt védi a törvény.

Azért összességében nem kilátástalan a helyzet, de azt nem árt tudni, hogy nagy valószínűséggel futni kell néhány kört, mire megtaláljuk számításainkat, ha egyáltalán megtaláljuk. De akinek netán simán megy az ügye, az érezze, hogy szerencsés, és további sok sikert kívánok neki.