Azt hiszem kevés olyan zenében járatos ember létezik ma Magyarországon, akinek ne mondana valami az Alvin és a Mókusok zenekar neve; és ez jogos is, hiszen már lassan 12 éve annak, hogy megjelent az első kiadványuk.

Azonban a vélemények az együttesről már jóval inkább megoszlanak; és bár a rajongótáboruk még mindig igencsak masszív, sokan mondják azt, hogy ez az Alvin már nem az, akitől mondjuk egy Jézusnak volt-e szakálla?! jött. Rögtön az elején leszögezném, hogy jómagam is nagy rajongó vagyok, sőt szerintem az első két lemezüket soha nem tudják lekörözni (és emellé jön még a Máshol jársz, amely minden idők legjobb Alvin száma), szóval megpróbálok most objektíven írni.

Az első, amit mindenképp fontos tudnunk, hogy a banda már nem ugyanaz, mint '95-2000-ig, és ezt a legjobb, ha már így az elején elfogadjuk, mint alaptételt. Amennyiben most nekiállnál hisztizni, hogy mennyire elk*rvultak, és mennyire sz*r, akkor ez esetben kérlek, lapozz a következő cikkünkre, mert így nem tudunk rajtad segíteni. Ha viszont készen állsz elfogadni azt, hogy az együttesek néha változnak, tagcserék mennek végbe, sőt; akkor nézzük tehát tovább, mit is tud nyújtani ez az új lemez.

Tehát Az élet szaga volt az utolsó olyan lemezük, ami nekem nagyjából egészében bejött, és ezután jött nem sorrendben: két új anyag, két feldolgozásalbum, és két válogatáslemez, 2001-2005-ig. Ezekkel úgy képben voltam, de erősen érzékelhető volt az új anyagoknál a változás, mégpedig szövegileg; ez számomra negatív irányba ment el, és zeneileg sem fogott meg annyira, hogy ettől el tudjak tekinteni. A válogatásalbumokat is újrahangszerelték, de ez sem nyerte meg a tetszésemet, túl plasztikus lett, és számomra a régi kazettás verziók nyersségét semmi sem tudja felülmúlni (öregszem, és szentimentális vagyok, igen :). Érthető volt ezután, hogy kicsit kétkedve vártam az új album megjelentét, de ami történt, azt csak a "pozitív csalódás" jelzővel tudom kifejezni.

Szóval az új lemez nekem bejön. Hogy miért? Egyrészről zeneileg sokkal jobb, mint előző egynéhány - nem technikailag, mert azt hiszem ebbéli kompetenciájukhoz kétség nem fér, de a témák nagyon jók, és a lemez is a kellő sebességen pörög szinte végig. A szövegek tekintetében nem ekkora a pozitívum, sajnos ennyi idő eltelte után nem lehet mit tenni, és sok helyen ismétlődnek a felhasznált szövegkörök a korábbi albumokhoz képest, de például az újabb hallgatók ebből nem sokat fognak észrevenni.

Már hallom is lelki füleimmel a köpködést, és a siránkozást; de még egyszer megismételem: ez az Alvin már nem a régi, és ahogy itt a szerkesztőségben is beszélgettünk róla: felesleges hasonlítgatni, mivel csak a saját szórakozásunkat rontjuk el vele. Igen: ez nem egy echte punk-lemez, de ez az értékéből mit sem vesz el, és ha pedig úgy tekintjük, véleményem szerint az utóbbi 6 év legjobb Alvin korongjával állunk szemben, ami pedig egy nem elhanyagolható dolog. Azt ajánlom tehát mindenkinek, hogy hallgassa végig, ha nem tetszik végül, hát szíve joga; de mindenképp érdemes egy esélyt adni neki!