A halálos játékok tovább folytatódnak, az élet értéke ismét mérlegre kerül - azonban valami nincs rendben, hiszen az áldozatok szinte egyértelműen halálra vannak ítélve. Méltó folytatása-e a trilógia záródarabja az elődöknek - a cikkből kiderül!

Jigsaw-t még mindig nem sikerült kézre keríteni a rendőrségnek, így szabadon folytathatja tovább gyilkos játékai előkészítését, tanítványa Amanda (Shawnee Smith) segítségével (akivel legelőször már az első részben is találkozhattunk). Egy kis probléma is akadt viszont, melyet már korábban is tudtunk, mégpedig az, hogy a John Cramer névre anyakönyvezett zseni (?) halálos beteg, így sürgősen orvosi segítségre van szüksége. Ezt orvosolandó, Amandával elraboltatja Dr. Lynn Denlon-t (Bahar Soomekh), és azt a feladatot adja neki, hogy addig tartsa őt életben, amíg a legújabb feladványa véget nem ér; vagy különben ő is megy vele a halálba. A már említett utolsó játék aktív áldozata a gyermeke elvesztése fölött túllépni nem tudó Jeff (Angus MacFadyen), akinek számos kegyetlen kirakóson kell keresztülmennie, hogy eljusson a játéka végére.

A film ezzel a résszel talán még inkább elszakad az első rész igazán minimalista irányvonalától, annak ellenére is, hogy valójában ez is egy helyszínen játszódik csak. A fejtörők, és a halálos csapdák talán elérték a gusztustalanság és az undorítóság csúcsát; olyanokat láthatunk, amikre ha nem vagyunk felkészülve, eléggé meg tudják mozgatni a gyomrunkat. A technikai apparátus ellenére néha teljesen úgy érezhetjük, mintha egy szado-mazo játékba csöppennénk bele - kinek-kinek ízlése szerint, de ezek a részek igazán kegyetlenek, és elborultak!

Ebben a részben derül fény igazán Amanda és Jigsaw kapcsolatára, ez a mester-tanítvány viszony is a fentebb említett úr-szolga felállást támasztja alá, hiszen a nő mindent megtesz, hogy teljesítse szeretett parancsolója kívánságait - habár egy idő után mintha önálló utakon akarna járni, de az őrült zsenijével nehéz szembeszállni, és minden játéknak vannak szabályai, melyek megszegése végzetes következményekkel járhat.

A filmet megnézve kavarogtak a fejemben a gondolatok, és az érzések a mozival kapcsolatban. Egyrészről ennek is olyan vége volt, hogy odacsapott; nem annyira, mint az első, és talán a második is, de azért sikerült még egy olyat beletenni, ami az embert elhűlésre késztette, és különböző műveltető igék röpködtek a levegőben - de hogy miért is nem volt nekem ez elég? Egyrészről a történet vége érzésem szerint nyitva maradt, csak az nem nyilvánvaló, hogy az esetleges folytatást merre vinnék tovább. A történet drámaisága miatt kellett ez a nyitott szál, de őszintén szólva már ez is kicsit sok volt a Fűrész-mítoszhoz, és nem vagyok benne biztos, hogy kell még továbbra is folytatás.

Másrészről pedig, mint már fentebb utaltam rá, ez teljesen csak a szadizmusra és a kegyetlenkedésre ment rá; eddig rendben is minden, de az egymás után pakolt jelenetek túl sok érzést nem váltottak ki bennem a 'de-ocsmány'on felül. Míg az első részben kicsit jobban megismerhettük az egyes játékra kényszerített szereplők előéletét valamennyire, itt érzésem szerint futószalagon jöttek ezek, és ez nem biztos, hogy annak az élménynek a továbbvitelére szolgált, amit vártunk.

Végtére is nem tudok rosszat mondani a filmről, hiszen nagyon sok mindent megtudhatunk belőle, lezár elvarratlan dolgokat is, és ha nem is teljesen a kiindulási helyzet íze szerint, de a trilógia méltó darabja.