Te mit tennél meg az életben maradásodért, mi a határ, ameddig még elmennél, hogy túlélj egy halálos, és veszélyes szituációt? Öncsonkítás, gyilkosság, kegyetlenség; ez csak néhány eszköz azok közül, melyet a filmben láthatunk - kizárólag csak erős idegzetűeknek!

Adva van a helyzet: a Jigsaw (Tobin Bell) nevű elvetemült mániákus, kinek a játékszenvedélyét kielégítendő, olyan embereket gyújt be, akik véleménye szerint az életüket csak elvesztegetik, és azzal semmi maradandót nem alkotnak, és ezáltal a valódi értékét fel sem fogják. Azonban ő egy olyan - többnyire halálos - játékba kényszeríti bele áldozatait, melyekből véleménye szerint megtanulhatják, hogy azok a földi élvezetek, melynek eddig hódoltak (legyen az lesifotózás, drogfüggőség, vagy bármi más) egyáltalán nem jelentenek semmit a halálon túl. Azonban ezeknek a fejtörőknek a mellékhatása nem más, mint a halál - így kapcsolódik be a rendőrség is a dologba; de egyszerűen tehetetlenek. A játék pedig csak most kezdődik el...

Adam (Leigh Whannell) és Dr. Lawrence Gordon (Cary Elwes) arra ébrednek, hogy egy mocskos, lepusztult fürdőszobában vannak egymással szemben, a falhoz láncolva, és a legrosszabb az egészben az, hogy arra sem emlékeznek, hogyan kerülhettek oda. A játék perceken belül a kezdetét veszi, és a tétje nem kevesebb, mint Adam, vagy mindkettejük élete, plusz még az orvos családját is megfenyegette Jigsaw. Az óra ketyeg, és a helyzet megoldásába beszáll még David Tapp nyomozó is (Danny Glover), aki társával mániákusan üldözi a sorozatgyilkost, illetve még sokan mások - azonban ők csak gyalogok Jigsaw sakktábláján, ezáltal csak az őrült játék részesei, azt helyezve középpontba. Az idő fogy, és lehet, hogy az egész helyzet megoldását végül egy rozsdás fűrész fogja okozni.

A film 2004-ben került a magyar mozikba, és néhány cimborám noszogatására néztem meg - és ezt nagyon is helyesen tettem. Az egész filmnek van egy sötét hangulata, viszont amikor először megnéztem, ez nem annyira jött le - bár lehet, hogy a túlzott elvárások miatt. Jigsaw kegyetlenkedései, és iszonyatosan beteg feladványaira ez előtt nem igazán láttunk példát, de a film végéig csak az volt a fejemben, hogy ez egy jó kis iparosmunka, de nem értem azt a dicsőítést, ami körülvette. (Ez a másik két rész megtekintése után megváltozott, de erről majd kicsit később.)

És ekkor eljött a film vége, amikor minden világossá vált, és ez volt a katarzis pillanata is egyben. Az ember leesett állal bámulta a vásznat, és egyszerűen nem hitte el, hogy ilyen is van. A megoldás végig ott hevert mindenki szeme előtt, de senki sem jött rá, és a végén egy akkora pofont kevert le a film, hogy senki sem tudott megszólalni, csak nézni, és csak az utolsó szavak visszhangzottak mindenki fejében, Charlie Clouser zseniális zenéjével egyetemben.

A szereplők bár számomra nagyrészt ismeretlenek voltak, teljesen jó alakítást nyújtottak; külön kiemelném Danny Glover-t, akinek a szereplése (sötét város, kilátástalan nyomozás valami kegyetlen után) egyértelműen a Predator 2-beli alakítását juttatta eszembe.

A Fűrész minden idők egyik legemlékezetesebb filmjévé vált számomra, és a sikert meglovagolandó, egy évvel később, amint az várható volt, elkészült a folytatása is.