I. Anaxandridász spártai király legifjabb fia, aki fiú utód nélkül elhalt bátyja, I. Kleomenesz után, Kr. e. 491-ben lépett trónra. A spártaiak tekintettel a szövetséges Athéniekre a Thermopüléhez küldték ki őt, hogy állja útját Xerxésznek, ki roppant seregével áthaladván Tesszálián, a 480-ik év augusztusának vége felé érkezett a szoroshoz. A maroknyi serget, a mellyel Leonidász előre állást foglalt, a következők alkották: 300 spártai, kiket Leonidász azon érettebb korú polgárok közül választott, kinek gyermekeik voltak; 1000 perioecusz, 500 tageai, 500 mantineai, 120 orkhomenuszi, 1000 harcos Árkádia többi részéből, 400 korintuszi, 200 pliuszi és 80 mycenaei. Ezekhez csatlakozott volt 700 theszpiaei, 400 thébai, továbbá 1000 phokiszi és a lokrisziak egész hadereje.

A thermopülei szoros a Maliszi öböl mellett vezet Malliszból Lokriszba, mind egyetlen út Északi Görögországból Közép Görögországba. Mintegy a közepe táján emeltek egykor a thesszáliaiak ellen egy falat, amely most kiigazíttatván, mellette foglalt állást Leonidász. Xerxész, ki a nyugati bejáró előtt, Trakhisz vidékén táborozott, 4 napig halogatta a támadást, abban a hitben, hogy a görögök a roppant túlerővel szemben be fogják látni az ellenállás reménytelenségét. Ez nem következett be, ötödnapon a meduszokat és a cissziaiakat zúdította ellenük. De mindezeket, mind, pedig az utánuk jövő csapatokat, sőt a "halhatatlan perzsáknak" nevezett tízezernyi gárdát is nagy vérontás után visszaverték, hiába újították meg a perzsák a hatodik napon is a támadást. Ekkor azonban az áruló Efiáltesz felfedezte a perzsáknak az Anopaea nevű hegyi ösvényt, amelyen a szoros megkerülhető volt. Leonidász gondoskodott ugyan ennek is az őrizetéről, a phokisziaikat rendelvén oda, de ezek, midőn a Hydarnesztől vezetett "halhatatlan perzsák" csapata éjjel az ösvényen felhágva nyílzáport bocsátott reájuk, megfutamodtak. Leonidász az éj folyamán már értesült, hajnalban, pedig egészen megbizonyosodott a végzetes esemény felől. Nyilvánvalóvá vált, hogy hadállását meg nem védheti; az út még nyitva állott a menekvésre, ő mégis maradt, hogy példát szolgáltasson nemzetének. De kerülni akarván az ok nélküli vérontást, elbocsátotta, a különben is megrémült szövetségeseket s csakis a spártaiaknak rendelte el a maradást. De ezekkel önként óhajtottak osztozni a veszedelemben a theszpiaebeliek, amire az engedélyt meg is nyerték. Leonidász legalább drágán akarván az ellenséggel megfizettetni a győzelmet, kirohanást tett a szoros nyugati nyílásán. Az elszánt küzdelemben nagyszámú perzsa esett el, és elesett maga Leonidász is. Már négyszer verték vissza a görögök a perzsákat, midőn hátulról megjelent Hydarnesz. A vezére vesztett kis csapat ekkor visszavonult a fal mögé, egy halomra a keleti kijárónál, hol aztán mindnyájan hősi halált szenvedtek. E pontra később Leonidász tiszteletére egy kőoroszlánt helyeztek, a többi elesett hős emlékére, pedig feliratos oszlopokat állítottak, s mindnyájukat énekekben magasztalták. Xerxésznek a győzelem állítólag 20,000 emberébe került. E miatti bosszúságában Leonidásznak a csatatéren megtalált holttestéről a fejet állítólag levágatta, és karóra húzatta. Leonidász halála nem volt hiába való áldozat. Ha még egy spártai király sem mer a barbárokkal szembe szállani, a görögök, kik a Tempe völgyétől már meghátráltak, végkép elveszítik bátorságukat. És Leonidász azon kívül, hogy helyt maradásával tiszteletben tartotta a spártai törvényeket, példát szolgáltatott, amely lelkesítette, a halála miatti bosszúérzet, pedig tettre sarkalta a spártaiakat. Leonidász egy (Gogó nevű nejétől, bátyjának Kleomenesznek leányától született) kiskorú, Plisztarkhusz nevű fiút hagyott hátra.

Forrás: Internet