Az 1991-es Irak-elleni USA-támadás háttere.
Részletek a Milánói Műszaki Egyetem "Modellek és természeti erőforrás-gazdálkodás" c. kurzus anyagából.

Az Öböl-háború költségei: 40 milliárd US dollár / 32 milliárd euró.

De ki fizette mindezt?

Ösztönösen rávágjuk: ezt a 40 milliárd dollárt az USA fizette.

Ez csak féligazság. Valójában:

40 milliárd $ =
1. A költségek 25%-át az USA fizette (10 milliárd $)
2. A költségek 75%-át az arab országok, különösen Kuvait és Szaud-Arábia fizette (30 milliárd $)

Honnan eredt ez a pénz?

Az olaj hordónkénti ára a háború előtt kb. 15$ volt...
...de az öbölháború során ez felszökött, olykor 42 $-ra is, kb. 60 milliárd dollárnyi extraprofitot eredményezve.

Hová került ez a pénz?

Az arab országokhoz befolyó pénz fele-fele arányban került megosztásra: 50% az államoknak és 50% az olajtartalékot (és kitermelést) felügyelő multiknak.

Az olaj árának megugrásából eredő tiszta haszon: 60 milliárd $

30 milliárd $ a multinacionális olajvállalatokhoz.
30 milliárd $ az arab országok (Kuvait + Szaud-Arábia) kormányához.

Kik az olajvállalatok tulajdonosai?

Középkeleten az olajtermelés és forgalmazás a "7 Sister".
(Exxon (Esso), Shell, BP, Gulf, Texaco, Mobil, Socal (Chevron) és a 8. nővér: Compagnie Francaise Des Pétroles (CFP-Total)) kezében van. Ezek többsége amerikai tulajdonban van, 5 közülük az amerikai állam tulajdona.

30 milliárd $=
Kb. 21 milliárd $ az USA államé.
Kb. 9 milliárd $ az USA magánszektorába.

Számoljunk egy kicsit...

	A háború költségei	Az olaj árának megugrásából adódó profit	Nyereség vagy veszteség
Arab nemzetek	30 $ milliárd	30 $ milliárd	0
Amerikai kormányzat	10 $ milliárd	21 $ milliárd	11 $ milliárd
Amerikai magánszféra	0	9 $ milliárd	9 $ milliárd

Az USA 11 milliárd dollárnyi állami nyereséggel jött ki a háborúból, úgy, hogy ezen felül magánszektorát is majdnem ennyivel hizlalta. A "Szabad Kuvait" nem nyert, s nem vesztett az ügyön.

De ez még nem minden...

Végülis ki fizette a '91-es Irak elleni háborút?

Azok, akik az olajkereskedelmi lánc legvégén álló vásárlók. Vagyis a polgárok.

Az USA (állami + magánszektora) azonban az elmondottaknál egészében jóval többet, kb. 60 milliárd dollárnyit profitált...

21-10= 11 $ milliárdot az olajból
49 $ milliárdot fegyverekből!!!

Nézzük tovább:

Hová került a 40 milliárd dollár, amit a háborúra költöttek?

Túlnyomórészt a fegyveriparba, ami ezesetben kizárólagosan USA-cégeket jelent.

Ezeket látva feltételezhető, hogy az 1991-es Öböl-háború pénzügyi okokból tört ki, nem pedig "humanitárius okokból" vagy "a szabadsághoz való jogok" miatt.

Így már jobban értelmezhető két másik esemény, az afganisztáni és az 2003-as, Irak elleni háború mögött meghúzódó okok is.

Az afganisztáni háború fő célja egy olyan bábkormány felállítása lett volna, amelyik beleegyezett volna egy 2500 km hosszú, USA-tulajdonú kőolajvezeték létesítésébe az ország területén.

Ez a csatorna azért stratégiai fontosságú az amerikaiak számára, mert megépítésével lehetőség nyílik egy másik, 5500 km hosszú, sokkal költségesebb csatorna megépítésének és fenntartásának elkerülésére.

Ahhoz, hogy megértsük miért akarta Bush (jr.) ismét megtámadni Irakot, tudnunk kell, hogy a Közép-Kelet legfőbb olajszállítója jelenleg Szaud-Arábia.

Ugyanakkor az USA már több okból is nem látja érdemesnek, hogy Szaúd-Arábiával megromlott viszonyát javítsa. Szaud-Arábia egyike a Bin Laden-féle terrorizmussal kapcsolatban állni látszó országoknak és a nemzetközi közvélemény szemében is rossz fényben áll egy olyan ország, amely nem ismeri el az emberi jogokat.

Tehát a Bush-kormány célja: Szaud-Arábia helyett találni egy másik nagy olajszállítót a Közép-Keleten.

A cél tehát: letámadni Irakot és felállítani egy USA-irányítás alatt álló bábkormányt. Miért pont Irak?
3 egyszerű ok:

• Irak a hosszú embargónak köszönhetően már nagyon erőtlen, avult fegyverzetű, stb. (Az embargónak "köszönhető" nyomor következtében például évente 300.000 gyermek hal éhen).


• A nemzetközi közösség igazolva látja az Irak elleni támadást.


• Irak nem élvezi egyetlen világhatalmi tényező támogatását sem, amelyik képes lenne valóban blokkolni az USA szándékát.

Mindezeken túl, 1999-től kezdődően Venezuela elnöke (Hugo Chávez) egy meglehetősen szélsőséges anti-USA poltikát folytat és nem csak Latin-Amerika számos országát állította az USA ellenes oldalra, valamint támogatja őket azóta is, de beszüntette az USA-val való gazdasági kapcsolatokat és kisajátította (államosította) a Venezuelában található olajtársaságok vagyonát. Mindamellett még az USA szegény családjainak is juttat olcsó olajat és további segélyeket.

1999-ig azonban Venezuela volt az USA egyik legnagyobb olajszállítója.

Tehát a Bush kormánynak találnia kell(ett) Szaud-Arábia és Venezuela helyett egy "új" olajszállítót, sőt, lehetőleg olyat, ami e kettőnél együttvéve is több olajat tud biztosítani a következő évtizedekben.

Forrás: Internet