2012. május 19., szombat. Ma Ivó, Milán napja van, holnap Bernát, Felícia napja lesz.
»»»
Megosztás IWIW-el
Betűméret: csökkentés (-) | növelés (+)
…a te Valentinod

…a te ValentinodKis hazánkban kb. a 90-es évektől vált népszerűvé ez az ünnep, és mára már évről évre nagyobb és nagyobb. Bár a szeretet, ha nem változik (és a szeretet csak egyféle lehet), akkor ez a fejlődés sajnos elsősorban üzleti fejlődés jelent, hiába ez is olyan már, mint a karácsony. Szóval a kereslet nő, tehát február 14.-én minden piros szívecskés polót, bugyit, öngyújtót, nyalókát, képeslapot, bögrét el lehet adni, mert az emberek megveszik. Szeretetből, odafigyelésből, mert gondolnak a másáikra.

Szerelmesnek lenni csodálatos dolog, amennyiben akad hozzá megfelelő partner, aki viszonozza azt. Ha nem, nos az bukó… Az igazi szerelemről sokat lehetne beszélni, és nem lehetne benne egyetértést találni, ahány ember, annyi féle szerelem, de persze a lényeg ugyanaz, vonzódni egy másikhoz.
Az igazi szerelem egy jelképe lehet, vagy talán az is, nem hiába Valentin-nap, a kb. i.sz. III. században élt Valentin nevű keresztény pap. II. Claudius császár akkoriban megtiltotta a házasságot, de a pap kiállva a szerelem, és a szerelmesek mellett, továbbra is hozzájárult, hogy felek közötti eme csodálatos szerződéskötést szentesítse. A történet vége természetesen nem „happy end”, vagyis Valentin lelepleződött, és börtönbe vetették. A börtönben aztán Őt magát is utolérte a végzete, szerelmes lett, az egyik börtönőr lányába. A legenda szerint a lány korábban elvesztette látását, amit a „Szent” Valentin szeretete, szerelme, imáinak köszönhetően, csodával határos módon visszanyert. Az érzés immár kölcsönös volt, és ha nem szól közbe az élet, talán csodálatos életet élhettek volna, de közbe szólt. 270. február 14.-én Valentint kivégezték. Mielőtt meghalt, kedvesének csak annyit mondott: „Szeretlek. A te Valentinod.”

Mint minden legenda, itt is valószínűleg az adja a történet csodálatosságát, bármennyire is szörnyen hangzik, hogy Valentin meghalt. Az érzései tiszták voltak és őszinték, és még mielőtt bármi is elromolhatott volna, úgymond a „csúcson” hagyta abba, csak az emléke maradt. És ez szép, tehát érdemes emlékezni rá, és emlékezni arra, hogy milyen, amikor igazán szeretünk valakit. Utólag is boldog Valentin napot mindenkinek…