Ravi Shankar lányának zenéje az utolsó takkra olyan, mint a töltött káposzta. El lehet ugyan rontani, de azért mindig megesszük! A harmadik melegítésre sem lesz rosszabb ízű, sőt, egyre ízletesebbé válik!
És talán ez lesz a legjobb! A második, Feels Like Home már egy kicsit ugyan unalomba fulladt (valami nem volt rendben azzal a káposztával), a Not Too Late-en az izzadtságszagnak már nyomát sem érezni. Nem is igazán a hangszerelési ötletek viszik el a lemezt, inkább maguk a dalok, amelyek csendben ülnek a levegőben. Akárcsak a tejföl a káposzta tetején. Kicsit talán bluesosabbra, édesebbre sikerült most a töltelék, aminek csak kifejezetten örülhetünk, a Wish I Could azonnal megadja a hangnemet, az azt követő (mellesleg meglepő, de klipvárományos) Sinkin’ Soon pedig azonnal meglepetést okoz!
Az első klip, a Thinking About You ugyan nem ígért merőben új ízeket, ezt azonban nem lehet az énekesnő számlájára írni. Hogyan lehet ugyanis egy ilyen kaliberű ételbe újításokat vinni? Valószínűleg nagyon nehéz, de nem is feltétlenül szeretné az ember feladni a megszokott ízvilágot. Egy picit persze mindig lehet húsosabb, esetleg lágyabb ízzel kísérletezgetni, ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy teljesen megváltozik hőn szeretett ételünk zamata.
A Not Too Late jelen esetben nagymami főztjét idézi, nem lehet benne csalódni, hiszen tudjuk, hogy szívét-lelkét beleadta a produkcióba. Persze az ínyencek is próbálkozhatnak, megéri! Jó étvágyat kívánunk!