Szinte nincs is olyan ember a földön, aki ne hallott volna a zombikról, illetve ne látta volna őket a tévében, vagy moziban valamely igényesebb, vagy éppen trash-horrorban. De kik is ők valójában, és honnan kezdődött a pályafutásuk? Ebben a cikkben erre keressük a választ!

Először is nézzük meg mit is jelent valójában maga a szó. Eredeti jelentésében a zombi, azaz az élőhalott a voodoo mágia segítségével jöhet létre, egy emberi testből válik a gazdájának öntudatlan, bábszerű követőjévé. Így indul talán el ez az egész, de a mai viszonylatban nem ezt a fajta zombit ismerjük, és keressük a tékák polcain.

Következzenek hát a legfontosabbak, amiket tudnunk kell a zombikról! Fő tulajdonságuk, hogy valami külső behatás (természeti, vírus, stb.) miatt váltak olyanná, amilyenné, és egyetlen harapással képesek továbbterjeszteni a ragályukat, melynek következtében a szerencsétlen delikvens is néhány órán belül hasonlóvá válik. Falánk, mohó szörnyetegek, fő táplálékuk a hús, külön jó, ha ez emberi. Nem is feltétlenül az éhség vezérli őket, hiszen adott esetben teljesen szét vannak rohadva belülről; az ösztönök mozgatják őket. Messziről fel lehet őket ismerni jellegzetes hangjukról, és a csoszogó járásukról-, ámde jaj nekünk, ha netán kicsit tuningoltak, és sokkal gyorsabban közlekednek, mint ahogy azt megszoktuk, vagy éppen tanulásra is képesek. Likvidálásukra egyetlen módszer van, és ez a fejlövés, különben nagyon gyorsan újfent akcióba lendülnek.

A zombifilmek ősatyjaként George A. Romero-t szokták emlegetni, aki "sorozatának" legelső darabjaként elkészítette Az élőhalottak éjszakáját (Night of the Living Dead), 1968-ban. A film röviden arról szólt, hogy egy kis helyre összezárt közösség, melyet külső veszély is fenyeget (zombihorda), hogyan képes bentről elviselni a feszültséget, és képesek-e tolerálni egymást (segítek: nem). Ez az alapséma innentől kezdve sok-sok filmben fellelhető lett, és maga a rendező is további folytatásokat készített. A következő epizód 1978-ban került a moziba A holtak hajnala (Dawn of the Dead) címmel, melyben már a zombik elszaporodtak, és egy kis csapat kommandós egy szupermarketbe húzódva védelmezi magát- az alapszituáció, ha megnézzük, ugyanaz. Ebben a produkcióban már Tom Savini is helyet kapott, aki talán a második legismertebb alakja a zombigyártásnak, és véres trükkjei meghatározóak voltak a szakmában. A harmadik rész az 1985-ös Holtak napja (Day of the Dead) pedig mondhatni a lezáró rész, ahol már az egész világot ellepték az élőhalottak, és egy katonai támaszpontra húzódtak be az utolsó túlélők- ámde itt sem csak a zombikkal kell megküzdeniük.

A következő rendező az egyik kedvencem, őt pedig Sam Reimi-nek hívják, és a Gonosz halott (Evil Dead) trilógia fűzödik a nevéhez. Az alap sztori szintén hasonló: néhány fiatal egy kis erdő közepén lévő faházba mennek kipihenni a hétköznapok fáradalmait, de valami egészen más fogadja őket ott, mint amit vártak. A filmben fellelhető egy Lovecraft-i vonulat, a Holtak könyvének a megjelenésével- különösen érdekes lehet ez az írót kedvelők számára. A főszereplő Ash-t megformáló Bruce Campbell személye pedig egyenes ikonikusnak nevezhető, és ez a harmadik részben teljesedik igazán ki- mindenképp érdemes megnézni, már csak azért is, mert ugyan alacsony volt a költségvetés, mégis azon felül, hogy rendelkezik a trash-filmek minden elemével, elképesztő a rendezés, a vizuál, és az egész, hogy azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy alapfilm.

Peter Jackson (A Gyűrűk Ura rendezője) is készített még a kilencvenes évek elején egy hasonló kvalitásokkal rendelkező filmet, ez pedig az Új-Zélandon játszódó Hullajó (Braindead). Itt is megtalálhatóak mindazon jellegzetességek, mint a fentebb említett filmhármasban, sőt, talán ez még sokkal több szmötyit is vonultat fel, a műfaj kedvelőinek szintén kötelező.
A fentebb felsorolt filmek még egy közös jellemzője mindaz, hogy amellett, hogy zombis-horror, mindegyikben fellelhető egy abszurdabb fajta humor is, így oldva talán kicsit a feszültséget, és ezzel együtt ki is kacsint a nézőkre.

Sok-sok hasonló filmről beszélhetnék, amit talán mégis kiemelnék még ebből a kategóriából, az a Stephen King-féle Kedvencek temetője. Ez a film a halottak rituális feltámadását járja körül, és itt is megjelenik számos Lovecraft- motívum- talán nem is tartozik ide, de azért valamennyire kapcsolódik a témához. És még itt kell azt hiszem megemlékeznem a House of the Dead című játéktermi klasszikusból készült filmre, Uwe Boll "mester" rendezésében, mely olyan szinten kritikán aluli lett, hogy egy-két jó női szereplőtől, és a zöld lézerirányzéktól eltekintve másra nem is nagyon tudok belőle visszaemlékezni. Hát igen, ilyen is van.

A második vonulata a zombis filmeknek pedig két kategóriából áll össze: az egyéni, újszerű alkotások, melyek bár a régi elemekből építkeznek, mind technikailag, mind történetileg képesek valami frissítést és csavart hozni a történetbe; valamint a régebbi filmek újraforgatott változatai.

Az első címkébe illik például a 28 nappal később (28 Days Later) című 2002-es film, melyet Danny Boyle jegyez. A történet szerint Londont 28 nap alatt kipusztította egy fertőző vírus, és csak kevesek, a szerencsések maradtak életben, azonban nekik is meg kell küzdeniük, hogy eljuthassanak egy biztonságos helyre. A rendezőt a Trainspotting kapcsán ismerhetjük, és itt sem a dolgok könnyebbik végét fogta meg: elgondolkodtató, és ijesztő filmet készített.

A következő, számomra favorit a magyar keresztségben A kaptár (Resident Evil) címet kapta, és bár sok kritika lehúzta, szerintem egy nagyon jó, és fordulatos 2002-es filmről van szó. A számítógépes játék alapjait felhasználva egy szupertitkos bázison vírusokkal és különböző biológiai anyagokkal kísérleteznek, ámde valami balul sül el; egy kommandós csapat érkezik a helyszínre rendet rakni, de nem egészen azt találják, mint amire számítottak. Készült folytatás is két évvel később, mely az Apokalipszis alcímet kapta, és bár annyira katartikus élményt nem nyújtott, mind az előző, de mivel a szereplőgárda nagy része és a játéktér megváltozott, ez is kellően izgalmas volt. A harmadik rész pedig készül, és a tervek szerint 2007-ben kerül majd a mozikba Extinction címmel.

Van egy másik kategóriája is az újhullámos zombifilmeknek, ezek pedig a remake-ek; azaz a régi klasszikusok újraforgatott verziói, jelen korunkba helyezve. Ilyen például a 2005-ös Holtak földje, vagy a 2004-es Holtak hajnala. Mindkét film meglepően jól van megcsinálva az egészét tekintve, ezek a modernizált verziói a régi filmeknek, a jól megszokott romero-i felhangokkal, és felújított megállapításokkal, melyeknek még mindig egy a lényege...

Ennyi fért bele jelen írásom kereteibe, amennyiben lesz rá érdeklődés, készülhet hasonló tematikájú, csak más legendás mozgóképes témákat feldolgozó cikk is, addig is nézzétek meg a fentebb leírt filmeket, mert nagy számban vannak közöttük igazán jól sikerült alkotások!