Augusztus közepén a Zagar együttes egy hihetetlen hangulatú, hatalmas koncertet adott az A38 állóhajó degeszre tömött gyomrában. A fellépés után Balázst faggattam a zenei részletekről, a mostanában befejeződő nyári időszakról, és természetesen a készülő új lemezről is szó esett.

E.-A.: Szia! Így kezdésképpen, csak néhány szóban; az együttes rövid történetéről tudnál mondani valamit?

Balázs: 2000 és 2001 a Yonderboi Quintettel turnéztunk Európában. 160 koncertet adtunk Európa-szerte, és ez alatt annyira összemelegedett a csapat, annyit játszottunk együtt, hogy utána is szerettünk volna még dolgokat csinálni. Elkezdtünk külön próbálni, nekem voltak még külön szólómunkáim, és ezeket összegyúrva alakult ki az a hangzás, amellyel most is találkozhattatok. 2002 végén jelent meg az első lemezünk, Local Broadcast címmel - ezt az albumot jelenleg több mint 100 országban terjesztik - aztán 2004 végén a Szezon c. filmhez írt fimzene követett. Azóta sokat koncerteztünk, a határontúl játszottunk Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Ororszországban, Angliában, Olaszországban..

E.-A.: Az eddig megjelent zenéitek stílusát hogyan definiálnád?

Balázs: Elég nehéz ezt meghatározni... A kiadónk "data-rock"-nak hívja a zenénket, de ez azért nem fedi teljesen az igaszságot, mert a rock-os attitűd csak egyfajta aspektusa a zenénknek. A "szakik" elektronikus zenei kasztba sorolnak minket, valamint az indie vonalhoz is - ez utóbbi annyit jelent: independent, azaz, hogy független mindenféle mainstream zenei irányzattól. Tulajdonképpen, mondhatjuk, hogy elektronikus-indie zenét csinálunk..számomra a zenénk a mostani kortárs könnyű zenéknek egy olyan fúziója, ami tulajdonképpen a mai korunk lenyomata a saját szűrőnkön keresztül; legalábbis mi ilyesmit próbálunk hangokban kifejezni.

E.-A.: Láttam az oldalatokon, hogy nemrég jártatok Lengyelországban...

Balázs: Igen, a wroclawi operaházban léptünk fel, a neves NEW ERA HORIZONS filmfesztiválon. Itt a szervezők azt találták ki, hogy a fesztivál minden egyes estéjén valakit meghívnak, hogy egy némafilmre zenét csináljon. Mielött elküldték volna a DVD-t, ez eléggé abszurdul hangzott; egy 1926-os némafilmre, a Tartuffe-re kellett zenét készítenünk. A filmfesztivál elötti nap Ostravában játszottunk, ami talán a magyar Volt fesztiváválra hasonlít, másnap amikor beléptünk a lengyel operába, nagyon viccesnek tűnt, hogy mit keresünk mi ott. Ami még nagy élmény volt számomra, hogy egy Yamaha versenyzongorán játszhattam a fellépésen. Élveztük, hogy végre nem egy megszokott koncertrepertoárt játszunk, hanem egy filmre improvizálunk zenét. Megpróbáljuk majd ezt az egész performance-t a filmmel együtt elhozni Magyarországra is, ha már ennyit dolgoztunk rajta, valószínűleg majd itthon is előadjuk valahol.

E.-A.: Eddigi pályafutásotok alatt melyek voltak a legjobb, illetve a legrosszabb élményeitek?

Balázs: A legrosszabbal kezdeném, az pár hete volt a Szigeten amikor is az egyik legzúzósabb számunkban a Screen Cowboys-ban, amelyikben egy "Dieter Bohlen-es nyakszintivel" játszom, az Andorral megpróbáltunk gitárpárbajozni; Andor akkora hévbe jött, hogy kirúgta a 220-as elosztót, amiről az egész asztalom szólt, és elhallgatott minden elektronikus cucc, csak az akusztikus dob, és a scratch szólt tovább. Azt hiszem ez volt a legrosszabb élményem eddig, ami a színpadon lehetett, de ez az átka annak, ha valaki "áramzenét" játszik. Legjobb élményünk szerencsére több volt, nagyon jó koncerteket adtunk például Moszkvában, Dél-Olaszországban, ezek nagyon jó hangulatú fellépések voltak. A VOLT fesztiválok is évről évre megismétlik ugyanazt a nagyon jó hangulatot, amit már nem tudok minek tulajdonítani; de a magyar fesztiválok között csak a VOLT-on van egy olyan fajta "vibe", ami nem tudom mitől van, lassan már a holdállásra gyanakszom..

E.-A.: Ha már itt tartunk, a közönség hol szeret jobban titeket: itthon vagy külföldön?

Balázs: Itthon sokkal inkább ismerik a számainkat, ellenben külföldön nyitottabbak: annyira nem ismerik a lemezeinket, de egy-egy koncert végére nagyon lelkesek tudnak lenni. Ezzel persze nem akarom az igen masszív magyar táborunkat lekicsinyíteni, de külföldön van egy olyan fajta nyitottság, hogy az emberek elmennek egy koncertre, és nem érdekli őket a zenekar ismertsége, csak sodródnak a zenével. Ausztriában volt például a Vienna Jazz Festival-on egy kis klubban egy nagyon forró hangulatú koncertünk. Érdekes volt, mert az arcok kezdetben eléggé hűvösek voltak, mindenki nagyon "tüchtig" és jólöltözött volt, mintha egy koktélbárban lennél, a végére pedig őrjöngtek, úgy ordítottak, hogy el sem hinnéd. Szóval arra célzok, hogy sokkal könnyebben elhagyják a gátlásaikat. Itthon meg mint annak idején a legendás "Tilos az Á"-ban; a közönségből mindenki nagyobb művésznek gondolta magát, mint aki éppen a színpadon volt; most azért nem érzem ezt, de Magyarországon, főleg Budapesten sajnos van egy ilyen habitus, egyfajta távolságtartás...

E.-A.: A lemezeiteken hallható Ligeti György a Puzzle együttesből. Ő hogyan került a képbe?

Balázs: Gyurival már régen, a Zagar előtt is együtt játszottunk: még Kaposváron volt egy zenekarunk, a The End, blues-feldolgozásokat nyomtunk gimnáziumi bulikon. Egy bulizenekar volt ez az egész, aztán ők elkezdték a The Puzzle-t, nekem volt egy Gardrobe nevű projectem, amiből aztán a Future Sound Of Budapest-re került egy szám, így külön utakat jártunk be. De aztán újra összefutottak a szálak. Gyuri tulajdonképpen gitáros volt, aztán elkezdett énekelni a saját zenekarában, és annyira jól tette ezt, hogy úgy gondoltam, hogy nálunk is vendégszerepelhetne. Az új lemezen is lesznek számok amiket ő énekel.

E.-A.: Úgy hallottam, már készülget az új lemez is; mesélnél nekünk erről valamit? Miben lesz újabb, miben lesz más, mint az eddigiek?

Balázs: Már majdnem az egész lemezt fel vettük, nagy részét a Magyar Rádió 6-os Stúdiójában tavaly rögzítettük, most pedig egy úgynevezett utómunka folyik; megpróbálom úgy gyúrni a dolgokat, hogy valamilyen újszerű hangzás jöjjön létre. Ami a különbség az eddigi lemezeinkhez képest, hogy egy kicsit erőteljesebb lesz elektronika és a gitár jelenléte. Tulajdonképpen az akusztikus és a mesterséges hangzásoknak lesz egy különös elegye, hol az egyik, hol pedig a másik hatás javára, valamint egy új szín is megjelenik, ez pedig a dub - amit koncerteken már pedzegetünk egy ideje. Ha definiálni kéne, akkor egy electro-dub-rock-szerű dolog lesz. Lesznek vendégénekesek is: említettem már Ligeti Györgyöt, aztán egy új énekes srác, akinek a neve még egyelőre legyen titok, és én is énekelek néhány számban. A sokakat érdeklő kérdésre a válasz pedig az, hogy előreláthatólag jövő év elején fog megjelenni az új lemez.

E.-A.: A színpadon milyen technikai eszközöket használsz?

Balázs: A mesterbillentyű, egy Korg Triton, az összes szólisztikus hangszer és hangszín onnan jön, illetve ezzel hajtok egy Virus virtuális analóg szintetizátort. Az egész elektronikus alapot pedig az Ableton Live program képezi, ez egy notebook-on fut, és a fő erénye, hogy a segítségével tudunk a szerkezetekkel improvizálni. Bármelyik szerkezeti elem jöhet bármikor, és tarthat bármeddig- ezeknek az elegyéből alkotom meg azt az alapot, amire játszanak a többiek. Ja és van még egy úgynevezett gitárszinti is, aminek én sem tudtam jobb nevet adni eddig... de lehet hívni akár mellzongorának is :

E.-A.: Elérkeztünk az utolsó kérdéshez, ami hagyományszerűen az lenne, hogy mit üzensz az eXtreme-ART olvasóinak?

Balázs: Hallgassanak nagyon sokféle zenét, és ne zárkózzanak be egy zenei stílusba; ugyanis nagyon sokféle zenében meg lehet találni azt az érzést, amit keres az ember.

E.-A.: Köszönjük szépen az interjút!



Akit még több információ is érdekel az együttessel kapcsolatban, az látogasson el a www.zagarmusic.com weboldalra, vagy a zenekar blogjára:

http://zagar.freeblog.hu
http://www.myspace.com/zagar

A koncertről készült képek elérhetők a galériában: eXtreme-ART - Rendezvények