2012. május 19., szombat. Ma Ivó, Milán napja van, holnap Bernát, Felícia napja lesz.
Teszt verzió
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
Betűméret: csökkentés (-) | növelés (+)
60 éves a forint
60 éves a forint
FORGALOMBAN LÉVŐ ÉRMÉK ÉS MINTÁZATUK:
Az idén, 2006-ban lett hatvan éves nemzeti fizetőeszközünk, a forint. Eredetileg 1946. augusztus 1-jén vezették be, de valójában a története jóval korábbra nyúlik vissza. A forint a középkor leghíresebb aranyérmei közé tartozott. A nevét Firenze városáról nyerte, ahol is már 1252 óta vertek aranypénzt. Ezeket az aranyforintokat Európa majdnem összes uralkodója bevezette; sőt egész Európában Magyarország volt az első, mely elfogadta az aranyvalutát. A magyar forint értékében, súlyában, műveltségében, sőt, még az érmén található kép mintájában is hűséges mása volt az eredeti firenzei fiorino d'oro-nak. Károly Róbert valójában egy olasz bank és pénzrendszert honosított meg ekkor Magyarországon, és ebben jelentős szerepe volt az aranyforint bevezetésének. Ez az akkori Európa egyik legjobb pénze volt, mely értékállóságát hosszú évszázadokon keresztül megőrizte. Másodlagos fizetőeszköznek, mintegy váltópénzként pedig egy jó értékű ezüst dénárt hozott forgalomba az Anjou házból származó királyunk. A forinthoz az alapanyagot a magyarországi bányák adták; ehhez kapcsolódóan fontos tény az is, hogy akkoriban egész Európa ebből az aranyból élt, mivel máshol nem fordult elő ekkora mennyiségű nemesfém. Fontos megemlítenünk még azt is, hogy Károly Róbert volt az, aki bevezette a pénzverés monopóliumát. Egy korabeli humoros cikk, mely jól illusztrálja a pénz elértéktelenedését... TÁJÉKOZTATÁS A ZSÍR ÁRÁRÓL Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90 000 pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki ezt a 165 000 pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy amikor egy kiló zsír 180 000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 238 000 pengő bizony nagy pénz, 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, amibe egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pengőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért már csak egy háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. Itt tenni kell valamit! A 768 000 pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe kerül fél kiló zsír. /Ludas Matyi/ Az újkori forint 1946. augusztus 1-jén született meg. Szükségességét a kor hiperinflációs körülményei hozták létre, és hogy ezt a folyamatot minél előbb megállítsák, az elértéktelenedett pengő leváltására vezették be a forintot. Ekkoriban gyakorlatilag a pénz mint fizetőeszköz eltűnt, és a helyébe a cserekereskedelem lépett; legfőképpen arannyal, és élelmiszerrel. Csak, hogy egy kis képet kaphassunk, hogy mekkora volt a pénz elértéktelenedése ebben az időben: a forint ekkori kibocsátásakor négyszázezerquadrillió pengőt ért (4*1029). Ezzel csak az volt a gond, hogy összesen sem volt ennyi pengő a forgalomban; a kibocsátottak teljes mennyisége összesen 0.01 fillért ért. Azonban ezt lehetett még tovább növelni az egymilliárd billpengős bankjeggyel (1021), mely végül nem került kibocsátásra. Ez volt a világon mellesleg az eddigi legnagyobb címletű bankjegy is. Kibocsátásakor a forint meghatározása szerint mint aranyalapú valuta került a forgalomba. A színarany kilója 13.200 forintnak felelt meg, ezáltal egy forint 0,075 gramm arannyal volt egyenértékű. Ehhez az alapot főként az nyújtotta, hogy a korábban a nyilasok által elvitt 28 tonnányi aranyat az amerikai hadsereg visszaszolgáltatta. Ebben a szükséges stabilizációban meghatározó szerepe volt a Magyar Nemzeti Banknak. Az új pénz sikere elsősorban a belé vetett bizalomnak volt köszönhető, melyet egy részről a fentebb említett arany hazakerülése szolgáltatott; sőt, maga a neve is utalt arra, hogy ismét annyira stabil fizetőeszköz lesz, mint régen, Károly Róbert idejében. Ellenben fontos tudnunk, hogy az akkori rendszerben nem terveztek hosszútávon a forinttal, hiszen a tervgazdálkodásba, és az akkori elképzelésekbe ez nem fért bele; az ígéretek szerint mindenki a saját szükségletei szerint részesült volna az állam szolgáltatta javakból. Amint látjuk, a történelem (és néhány közgazdasági törvényszerűség) alapján nem ez történt. A rendszerváltás újabb fordulatot hozott az akkor már 43 éves forintunk életébe. Közvetlenül utána egy inflációs folyamat kezdődött el, ami nem is volt meglepő, hiszen a korábban mesterségesen alacsonyan tartott árak egyáltalán nem tükrözték a valóságot, és eljött a korrigálás ideje. Magyarul ez áremelkedést jelentett, és ekkoriban egy kicsit meg is ingott a forintba vetett bizalom (az emberek szívesebben tartották a megtakarított pénzüket dollárban vagy márkában); de a forint az új évezred elején elérte a teljes árstabilitását. A sors furcsa fintora, hogy éppen ebben az időben merült fel a lehetősége annak, hogy egy évtizeden belül leváltásra is kerül - de ennek a pontos időpontját még senki sem tudja biztosan. EZ TEHÁT A FORINT TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN; MOST PEDIG KÖVETKEZZEN NÉHÁNY HASZNOS ÉS ÉRDEKES INFORMÁCIÓ A FORINTTAL KAPCSOLATBAN! FORGALOMBAN LÉVŐ BANKJEGYEK ÉS MINTÁZATUK:
A kezdetekben a Nemzeti Bank limitált számú bankjegyeket (10 és 100 forintos) és érméket (2, 10, 20 filléres; 1, 2, 5 forintos) bocsátott ki, ez részben a speciális alapanyagok hiányának volt betudható. Ez 1951-ben kibővült az 50 forintossal, majd 1970-ben 500 forintos bankjeggyel. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltáskor jött az 5000 forintos, 1997-ben a 10 000 forintos, és végül 2001-ben a 20 000 forintos bankjegy következett. A pénzromlással egyidejűleg pedig a fillért, mint fizetőeszközt bevonták. 1993-ban új érmesort, 1997-ben új bankjegysort bocsátottak ki, és 1999 októberétől csak ezek vesznek részt a készpénzforgalomban. Ezt a ma forgalomban lévő érmesort az MNB egy pályázat kiírásával hozta létre, és adott a kivitelezésére megbízást. A pénzellátást ma a Magyar Pénzverő Zrt. biztosítja, melyet a Nemzeti Bank kizárólagosan tulajdonol. A mai elődjének az 1328-tól 1918-ig, Körmöcbányán működő pénzverde tekinthető. Ennek a leszerelése (és az I. világháború) után a műhelyt Budapestre költöztették, és mint Magyar Királyi Állami Pénzverő folytatta munkáját 1925-től. A II. világháború után az Állami Pénzverő Nemzeti Vállalat itt verte a forintot. A legfőbb feladata a nemzeti tradíciókon alapuló pénz - és éremgyártó tevékenység magas szintű művelése, a Magyar Nemzeti Bank által a fizetési forgalom zavartalan ellátásához igényelt forgalmi pénzérmék és a kibocsátásra kerülő emlékpénzérmék előállítása. A Károly Róbert- féle aranypénzeket (az eredetihez hűen) Keresztelő Szent János, valamint egy liliom képe díszítette. I. Nagy Lajos volt az, aki "honosította" az érem megjelenését, és Szent László képét verette az aranyforintra, s ez a szokás Rudolf koráig meg is maradt; ezután az aranyakra az éppen aktuális király arcképét verették. Az első '46-ban bevezetett bankjegyek korukhoz képest modernnek számítottak, hiszen Európa egyik legjobb tervezője készítette őket. Az egységesség érdekében azonban ezeket az idővel - főleg biztonsági szempontból - elavuló sorozatokat nem cserélték le, egészen a kilencvenes évek elejéig; ekkor újították meg a bankjegyek képeit is, Vagyóczky Károly grafikusművész képei alapján. Néhány érdekesség a forinttal kapcsolatban: • A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az elmúlt hatvan évben több mint 4,1 milliárd bankjegy, és több mint 6,7 milliárd érme készült. Ez alapján jelenleg minden magyar állampolgárra átlagosan 24 bankjegy és 200 érme jut. • Egy mai átlagkeresetből csaknem kétszer annyit tudunk vásárolni, mint a 46 évvel ezelőtti átlagfizetésből. Ebből az is következik, hogy sokkal jobban élünk, mint közel ötven éve. • Egy másik megközelítésből: közel ötven évvel a forint születése után akkori értékének a mai mindössze 3,7%-a csupán. |
