Aki bújt, aki nem... a Scissor Sisters újra támad! Lehet, hogy azt nem bocsátjuk meg nekik, hogy pár éve az utolsó pillanatban lemondták a Sziget bulit, amit az idén próbáltak helyrehozni, de esküszöm, ez a lemez mindenkit kárpótol! Persze azért kell hozzá egy kis tolerancia.
Khm, hogy is mondjam, én ennyire meleg zenét már nagyon régen hallottam. Az viszont nem nagyon szokott előfordulni, hogy ennyire élvezem is! Az I Don't Feel Like Dancin' már megalapozta a közhangulatot, és ügyes húzás is egyben, mert a lemez maga egyébként semmiben sem köthető az első kliphez. Itt kérem egy komplett melegbári kabaréműsor zajlik, musical-betétekkel, és ami a legpofátlanabb az egészben, hogy végig vigyorogva hallgatom, mert végre valami új is történik ebben a rohadt popzenei galaxisban! Esküszöm nem a csapat szexuális beállítottsága miatt írom le a következő neveket, de egyértelműen lejöttek a lemezről az Elton John és George Michael hangulatok! A She's My Man, a Lights, és az Ooh alkotja az arany hármast, ebben a három dalban minden benne van, ami a csapat erőssége!
És mindannak ellenére, hogy ezek után valószínűleg rengetegen fanyalogni fognak, a lemez tökéletes, szórakoztató, és veszettül egyedi. Kötelezően hozza persze az első lemez témáit is, de sokkal több rajta a "henkipenki", és így van ez jól, hiszen ismerjük őket, tudjuk mit tudnak hozni, és amit tudnak, azt tökéletesen csinálják! "That's entertainment!" - kéremszépen. Csupa móka, semmi más!