"My name is Chev Chelios, and today is the day I die." Ezzel a felütéssel kezdődött a film ajánlója, s már akkor is tudtam, hogy egy nem mindennapi filmmel állunk szemben.

Jason Statham, a Szállító 1-2 (és még néhány más kultuszfilm) híressé vált szereplője ismét visszatér, hogy felvegye a harcot a rosszfiúk ellen. Nehéz úgy bármit is mondanom a sztoriról, hogy ne írjam le az egész film történetét, de erről majd egy kicsit később. Chev Chelios bérgyilkos, aki reggel arra ébred, hogy egy kínai méreggel elég csúnyán beinjekciózták, és az állapota percről-percre csak rosszabbodik. Azonban hősünket nem olyan fából faragták, aki ágyban, párnák közt akarna meghalni, így rövidesen a maffia nyomába ered; sőt, előtte még azt is kideríti, hogy mire van ahhoz szüksége, hogy ne haljon meg, mielőtt pontot tenne a történet végére.

Ez pedig nem más, mint az adrenalin. Chev tehát mindent elkövet, hogy ezt magasan tartsa: szóba jöhet drogozás, nyíltszíni szex, mesterséges adrenalin, és minden, ami ahhoz szükséges, hogy ne dobja fel idejekorán a talpát. Időközben a barátnője is előkerül, aki szó se róla, nem könnyíti meg Chelios barátunk dolgát abban, hogy megbüntesse azokat, akik az életére törtek.

A film kapcsán nem tudok olyan szép dolgokat leírni, mint amilyeneket általában szoktam, a színészi játékkal, vagy hasonlókkal kapcsolatos, mert ebben a filmben ilyen nincs. Egy szóval tudnám jellemezni az egészet: COOL. Nagybetűvel, vastagon. Ez a hangulat az egész filmen átüt, és már értem, hogy miért hasonlítják sokan a Grand Theft Auto című számítógépes játékhoz.

Tehát akkor tételesen, hogy mire fel is van ez a hasonlóság. A vágások, és a vizuál példaértékű, a film pörgős ritmusához és az őrült rohanáshoz, ami az első perctől az utolsóig tart, tökéletesen illeszkedik. Az egész képi világ ott van, és kiválóan áthozza azt a hangulatot, amiben Chev lehet - tudva, hogy ha nem lesz elég adrenalin a szervezetében, akkor neki vége.

A párbeszédek szintén olyanok, amiket az ember elvár - egyszerűek és kellőképp vulgárisak; pontosan passzolnak a szereplőkhöz, akik ugyancsak nem viszik túlzásba a játékukat. A maffia, a dealer, a bérgyilkos, és a többi - tényleg, mintha mindenki a fent említett GTA-ból lépett volna ki, és ezt nézhetnénk végig a vásznon kilencven percben.

A jelenetek elejétől a végéig az őrült kapkodásra, rohanásra, és ennek a folyamatosan fokozott változataira vannak kihegyezve - gyalog, motorral, autóval, bármivel, csak folyamatosan tovább. Még egy dolog van, amit meg kell említenem, mert megfogott: ez pedig Chev csengőhangja. Utoljára ilyen a 24 című sorozatban volt, amire emlékszem, hogy egy csengőhang ennyire karakteres legyen, még ha itt az egész egy nagy Nokia reklám is (oké, ott meg Dell, Motorola, és GMC reklám volt többek között. Na és?).

Mint már említettem, ezt a filmet az ember nem azért nézi meg, mert el akar gondolkodni, vagy mert az életét ez alapján akarja átformálni. Ez egy másfél órás önfeledt "rush", és pont annyit ad, amennyit várunk tőle: se többet, se kevesebbet.