Mi az ember? Reggel felkel, elmegy dolgozni, majd este haza, nézi kicsit a televíziót, és aludni megy. Közben evés, ivás, gyerekek, betegség, és munka-munka-munka, majd a megváltó halál. Vagy nézzük a szép dolgokat? Utazik, bejárja a világot, szerelmes lesz, (egy élet alatt akár többször is), karriert épít, gazdag lesz, hatalma lesz, sok szép nő veszi körül, nincsenek anyagi szükségletei. Lehet hogy az egyik, lehet a másik, lehet egyik sem, de biztos, még senki nem ment túlvilágra Mercédesszel.

Mi az ember?
Ami mindannyiunk számára biztos, és mindenkit foglalkoztat, az ember legalább egyszer az életében felteszi magában a kérdést: "Vajon ki vagyok én?", "Honnan jöttem?", "És mi történik majd velem?". Valljon, vagy higgyen életében bárki bármit, aki megszületett, az meg is fog halni. De ne szaladjunk így előre, maradjunk csak most az életnél. Mit teszünk mi, életünk során? Vagy inkább úgy szól a kérdés: "Mit tehetünk?". Mi határozza meg a sorsunkat? Mi irányítunk, vagy valaki irányít-e minket? Igaz, hogy csak biológiai gépek vagyunk, és csak bábok? A válasz határozottan NEM!

2006. november 9.-én rendezték meg a 2. Létkérdés Konferenciát, helyszínéül az ELTE Bölcsészettudományi Kar, kari tanácsterme szolgált. Az egész napos konferencia témája: A SORS - Meddig tered a szabad akart? A nap folyamán előadások és viták keretein belül, a tudomány és a vallás képviselői mutatták be/vitatták meg a kérdést. Első előadó, és aki számomra egy igen dinamikus és persze rutinos előadó képét mutatta, Dr. Czeizel Endre orvosgenetikus volt. Előadásában bemutatta, miként haladt előre az elmúlt években a genetika, miként befolyásolják sorsunkat és életünket a kutatások eredményei. Következő előadó Tóth Zoltán teológus volt, aki más, szentírásokon alapuló magyarázattal szolgált, hogyan is van az emberrel itt a világegyetemen belül, és itt már erőteljesen belépett a képbe Isten is, mint legfelsőbb irányító személy. A délelőtt nagy "bumm"-ja, és ezt a vendégek száma is igazolta, a Dr. Csernus Imre pszichiáter és Tasi István teológus vitája volt, amiről úgy igazán nem is tudok mit mondani, egyszer a székbe döngölt, amit hallottam, máskor "szétröhögtem" magam, utóbbi viselkedésemre magyarázat a doktorúr sajátos előadásmódja:)
Az ebédet követően ismét egy számomra óriási előadás, Herczog Mária szociológus a családokról, házasságról beszélt. Fontos az ember letében a közösség, hogy tartozzon valahová, fontos volt a múltban, fontos lenne a jelenben és jövőben is, csak sajnos ma már egyre inkább "nem divat", az emberek csoportja egyre inkább kisebb és még kisebb egységekre hullik szét, míg nem teljesen magára marad majd. Ez, pedig nem a helyes irány. Tóth-Soma László, akiről már olvashattatok itt az oldalunkon, szintén a házaságról, és a párválasztás fontosságáról tartotta előadását. A nap vége, egy innyencek számára igazi csemegéül szolgált, világvallások képviselőinek kerek asztal beszélgetése volt. Szép látvány, (bár sajnos nem elég gyakori), hogy mennyire közösek az alapelvek, a mondanivaló, mennyire jól meg tudjuk egymást hallgatni és érteni, ha akarjuk.

A lényeg: a szabad akaratunk által valóban mi irányítunk, de a sorsunk behatárol minket. Eldönthetem, mit akarok tenni, és bizonyos keretek között bármit meg is tehetek, de ha a sorsom nem az, hogy én legyek az elnök, akkor hiába szeretném megváltoztatni a világot, maradok ami vagyok. Szóval van, de isten útjai, még mindig kifürkészhetetlenek...