Egy éves születésnapunk örömére úgy döntöttem, hogy megosztom Veletek, hogyan is kezdődött számomra a történet, melynek a végén most itt lyukadtunk ki, arra eszmélve, hogy már egy éve jelentetjük meg az újabbnál újabb számokat.

Az egész 2005 őszén kezdődött, amikor még fősulira jártam, és mivel anyagilag nem voltam a legjobban eleresztve, így egész nap bújtam az apróhirdetéseket, valami jó kis kiegészítő pénzkereseti lehetőségre vágyva. Ekkor találtam meg az Expressz oldalain egy apróhirdetést, melyben írási és megjelenési lehetőséget ígért a feladó.

Nekem ez - grafomán létemre- nagyon megtetszett, és rögtön válaszoltam is, hogy rendben, nézzük meg, mik a lehetőségeink. Igazából, ha belegondolok, hatalmas szerencse volt az, hogy pont akkoriban böngésztem a hirdetéseket, és bele is futottam ebbe; nincsenek véletlenek, ez mindig beigazolódik. Tudni kell rólam ekkor azt, hogy a saját oldalam, a nyár elején indult, és oda bloggolgattam, de igazából azzal ilyen szempontból nem voltam teljesen elégedett; a fejemben volt még egy másik, nagyobb szabású oldal terve is (The Meeting Point), ami mára nagyjából nyilvánvalóvá vált, hogy sosem lesz készen. Míg a saját oldalamon inkább az életem történéseire fókuszáltam inkább, az az oldal egy közösségi portál lett volna, zene, és programajánlókkal, különböző cikkekkel filmekről, könyvekről, számítógépes játékokról, illetve egy részletes bulihely-adatbázissal. Nos, ez az, aminek nagy valószínűség szerint annyi, de nézzük, hogyan folytatódik tovább a történet!

Egy októberi délutánon találkoztam először Sankával, s ezt követően a Westend tetőkertjében egy notebookról mutogatta meg a már félkész állapotban lévő oldal terveit. A koncepció szerint a kulcsszavak az extrém-életmód-tetoválás lennének, és ehhez, mint ötletgazda keresett olyan írókat, és kapcsolatokat, akikkel lehet együtt dolgozni, és felfuttatni egy magazint. Elsősorban a tetoválásra lett volna a fókusz (és lesz is még...), valamint a nem hétköznapi dolgokra és művésze(te)kre; és meg kell, hogy mondjam, bennem is más elképzelések éltek akkor még (pl. interjú Torres "inkább-ne-zenélj-ha-nem-tudsz" Dániellel, és hasonlók, ne is folytassuk inkább...).

Az első szám megjelenésére tavaly novemberben került sor, és kezdetnek nem is indultunk rosszul, bár mostani szemmel visszatekintve, szerintem fejlődtem egy keveset a cikkírási kvalitásaim terén - a fogalmazási készségem viszont egészen biztosan javult ezalatt az egy év alatt.
Eleinte a lustaságom miatt kicsit akadoztak a dolgok, volt olyan is például, hogy a magazin kiadásának napján délután még ott nyugtatgattam Sankát, hogy igen, meg fog jelenni ez is, csak még eddig éppen nagyon lusta voltam, és ezernyi más dolgom volt, ami miatt nem tudtam megírni a cikkeket, de mindjárt neki kezdek - és ezt néhány órával a határidő előtt. Szerencsére azóta már igyekszem azért valamennyire előre is dolgozni, így ezek a problémák - többé-kevésbé- már elmúltak.

Rövidre fogva tehát így ismerkedtünk meg egymással, és így indult a magazin, melyben most a második legrégebbi alapító tagnak mondhatom magam (a félreértések elkerülése végett: ezért nem kapok pénzt, ezt magamnak, magunknak csinálom - és sokkal jobb is így). Már várom a jövő ilyenkori dátumot, amikor ismét vissza fogok tudni tekinteni még egy évre, és végigmérni, mit történt azóta; addig is azonban csak egy irányba vezet az út innen tovább: nyílegyenesen előre.