2005. november 8-án jelent meg az eXtreme-ART internetes magazin első száma, s mivel azóta már kereken tizenkét hónap eltelt, így vége elérkezett az ideje annak, hogy megünnepeljük egy éves fennállásunkat.

Erre a Zöld Teknős Barlangjában került sor, ami egy nagyon hangulatos kis labirintus-szerű helységekből álló indián teaház, felettébb elragadó pultos hölgyekkel. Tekintettel arra, hogy másnap is dolgos hétköznap várt mindenkire, a megmozdulás este hattól kilencig zajlott.

Összesen az írók közül hatan voltunk jelen, ami nagyjából le is fedi a teljes számunkat; mégis voltak olyan ex-kollégák, címlaplányok, stb., akik ilyen-olyan kifogásokra hivatkozva lemondták az eseményt; nem tudok mást mondani rá, minthogy nem is sejtik, mennyire sajnálhatják.

Tehát akik ott voltunk, ABC - sorrendben: Kriszti, Ricardo, Sanka, speed, Tomazo, és Zoli. Mi hatan emeltük az este fényét, és azt kell, hogy mondjam, egész jó csináltuk. Kezdésképpen, miután rácsodálkoztunk a tök jó kis különteremre amiben voltunk (teknőslábú asztal, totemmadár a falon, folyamatos indián chill-out zene a háttérből), a kedves felszolgálólányunk segítségével sikerül teákat is választanunk, melyeket jóízűen elfogyasztottunk (bár a legkedvesebb kollégahölgyünknek majdnem meggyűlt a baja az indiánok titkos afrodiziákum teájával; de hogy pontosan miről is van szó, azt fedje jótékony homály).

Miután kezdtünk belemelegedni a beszélgetésbe (szó szerint, mert iszonyú hőség lett odabent, valódi forró hangulat kerekedett), Sanka is előhozakodott a saját kis meglepetésével, azaz egy malomkerék nagyságú tortával, és két üveg pezsgővel. Nos, ekkor még mindenki azt hitte, hogy a tortából semmi sem fog maradni, ámde néhány felvágott, és cserélgetett szelet után, pezsgővel és újabb kancsó teákkal leöblítve ezen állításunkat az élet igen hamar megcáfolta: a matéria kifogott rajtunk! Sanka jó házigazdához méltóan ugyan ötpercenként, végtelen ciklusban kínálgatta azt, hogy: "Teát? Valami szendvicset? Pezsgőt? Ki kér még tortát?", de senki sem bírta tovább a nyomást már. Konkrétan bennem is megfordult (a kaján kívül) az, hogy itt a végem, és mily szép is az a halál, amikor az ember annyit eszik, hogy barátságos kollégák és zöld teknőcök között durran ki.

Szerencsére ez mégsem így történt, hiszen mi is lenne Veletek nélkülünk! Ez az este szuper volt, abból a szempontból, hogy mindenkit megismerhettünk végre személyesen is, és állati jó kis hangulat alakult ki ez alatt a három óra alatt.

Hogy jövőre, a második szülinapunkra mit tervezünk, azt még nem árulhatom el, de annyi biztos, hogy az is kellőképpen emlékezetes lesz minden résztvevő számára. Most pedig következzen egy kis emlékeztető arról, hogy nagy vonalakban mik is történtek az előző esztendőben - eXtreme-ART szemmel!

Hihetetlen mennyiségű dolog történt velünk az elmúlt egy évben, engedjétek hát meg, hogy néhány szóban, képben ezekre most visszaemlékezzünk; a nosztalgiázás percei fognak most következni!

Ha a közösségi tudatot vesszük alapul, ami élteti az egész magazint, akkor emlékezhetünk arra, amikor a Replika koncerten jártunk, de a Piknik Park koncerten is meglestük Csányi Zolit, s Zagart ugyancsak az A38-on.

Ha már a zenénél tartunk, volt itt hardcore-tól kezdve mindenféle muzsika, és Tomazo-nak köszönhetően még mindig van aktuális adag, számról-számra!
De a jó zene mellé cselekvés is szolgál, és - nomen est omen - nem vetjük meg az extrémsportokat sem, olyannyira, hogy még az OSG-n is részt vettünk lelkes nézőként!

Egy-egy ilyen rendezvényről mindig jó békésen hazatérni, lehetőleg úgy, hogy testileg-lelkileg rendben legyünk, és ebbe az aura is beleszámít ám!

Miután lepihentünk, filmeket is néztünk: volt mindenféle alkotás, de a zombik kiemelkedtek mind közül!

A filmművészetről esett szó, és mindenképpen tudnotok kell, hogy a művészettörténet témában Krisztina a profi - szerencse, hogy úgy döntött: a gondolatait nem tartja magában, hanem mindenkivel megosztja.

A gondolatokról szólva: fontos dolog az életünkben a hit, és a vallás: le merném fogadni, hogy minden művészünk is hisz valamiben, hiszen anélkül semmit sem érnek a dolgok.

Apropó művészek! Nem egy remek ember tette tiszteletét nálunk, kezdve Balogh Józseffel és Bárándi Imrével, folytatva Kaposi Tamással, Éles Bulcsúval, Sükösd Péterrel és Nyers Csabával. Befejezni a listát szerencsére még nem lehet, hiszen elképzelni sem tudom, hogy mit hozhat a következő év ilyen szempontból! Ja igen, és külön említeném még meg személyes kedvenc festőhölgyemet, Naomi Devilt, akinél már-már nem tudom, hogy a képei, vagy ő tetszik-e jobban ;)

Utazgatni is szokott a magazin, járt már távoli tájakon is, ilyen például India, és együtt jógáztunk Dr. Tóth-Soma Lászlóval, de ehettük volna akár Mahadzsan remek főztjét is! Emlékezetes hétvégét töltöttünk a Szigeten is, mégpedig az egyik legjobb helyen, a Cserkészvárban! És persze Zoli invitálásairól se feledkezzünk el a luxusszállókba, és országunk különböző szép városaiba!

Az utazáshoz viszont nem jön rosszul egy kis pénz, például az idén 60 évessé lett forint, de ha arról van szó, némi aranyat is elfogadnánk, nemde?
Az itt felsorolt írások azonban csak egy apró szeletét mutatják be annak, ami az elmúlt egy évben történt. Ajánlom mindenkinek magazinunk archívumát, ahol sokkal részletesebben fogjátok látni, mennyi minden történt meg velünk!