Amikor először hallottam a Billy Talent nevet, igazából semmiféle különösebb érdeklődést nem váltott ki belőlem, csupán folytattam vele a Billy Elliot, Billy Martin, Billy & Mandy kezdetü sort. Aztán amikor NovaRock második napján színpadra léptek a srácok, az első gondolatom az volt, hogy egy ilyen banda mint ez, vajon eddig miért nem tartozott a kedvenceim közé, egyáltalán hogyhogy nem ismertem őket. A második pedig ,hogy fanklubot kéne alapítanom mert máris imádom őket. A négytagú punk-rock csapatról sugárzott az, hogy hihetetlenül élvezik amit csinálnak, ezért élnek. Teljes beleéléssel játszottak, ezért semmi másra nem volt szükségük önmagukon, játékukon, zenéjükön kívül a színpad előtt elhaladók megállításához, odaszögezéséhez. Azt talán már felesleges is megjegyeznem, hogy autogramm-sátor előtt hozzájuk állt az újdonsült és régebbi rajongók leghosszabb, legkitartóbb kígyózó sora (hozzá kell tenni, kb. 37°C-os hőség volt, minden árnyék nélkül kilométeres körzetben). Sőt a fesztiválra ellátogatók nagyrésze a három nap alatt fellépő mintegy 50 együttes közül az ő koncertjüket tartotta a legjobbnak.
Ezek a kanadaiak pedig nemcsak élőben ragadják magukkal az embert, de függőséget is okoznak; ha valaki egyszer meghallja őket szinte képtelen lesz mást hallgatni, akármilyen hihetetlenül is hangzik.

A punk-rock műfajban nehéz újat alkotni, a legnagyobb együttesek számain is gyakran hallhatóak más behatások, ráadásul nem ritkán elég tisztán. A Billy Talent -nek viszont sikerült az ami sokaknak nem, egy egyedi saját hangzást létrehozni, minden hallható erőltetettség nélkül.
Történetük nem sokban különbözik a többi punk-banda szokásos teremtés-történetétől: néhány Toronto-i gimis13 évvel ezelőtt, akárcsak több kevesebb sikert elért sorstársaik, lappangó tehetségük kibontakoztatásért gitárt ragadott, basszert hangolt, dobokhoz ült, előkaparta ének/üvöltözős-sikító tudását, majd Pezz néven együttest alakított. Europában már Billy Talent-ként futottak be, amit elsősorban a megunhatatlan Try Honesty című slágerüknek köszönhettek. Eddig 2 lemezük jelent meg, mégpedig a Billy Talent és a Billy Talent II. A kreatív névválasztás oka, hogy a srácok nem akartak az albumról csupán egyetlen számot kiemelni, hanem a címnek az összeset magába kellett foglalnia.
Második lemezük - amely idén június 27-én jelent meg - kiadását nem siették el, igyekeztek ismét egy olyan albumot összehozni amiről minden szám a legjobb, nem pedig a szokásos 30%, ahol a többi szám csupán "helykitöltőként" szolgál. Az új album elkészítéséhez egy időre abbamaradtak a turnék, az együttes tagjai ismét beilleszkedtek a megszokott otthoni hétköznapok világába. Ezalatt új témákkal élményekkel gazdagodtak, számaiknak pedig nem a turnézás örömeiről kellett szólniuk, hanem valós mindennapi élményeik, érzéseik, megpróbáltatásaik válhattak alapul, amelyek nemcsak egy folyamatosan koncertező zenekar tagjaira lehettek érvényesek.
Billy Talent hangzásával, energikusságával, találó szövegeivel egész biztos, szinte mindenkit magával fog ragadni. Ha nem is egész albumaik, de néhány szám valószínűleg helyet fog kapni az mp3 lejátszókon. Aki eddig még nem hallotta volna a kanadai csapatot, annak feltétlenül ajánlom, hogy legalább egy számot most rögtön töltsön le tőlük és garantált, hogy a többi szám sem fog sokáig váratni magára.