|
Betűméret: csökkentés (-) | növelés (+)
Kannibálok Antropofágia gör. (emberevés)Az emberevésnek két fajtáját különböztetjük meg: 1. Az egyik, amikor az ember az "életben" maradáshoz szükséges táplálék gyanánt falja fel embertársát. Ezt állati vagy ökonomikus emberevésnek nevezik. 2. A másik valamilyen vallásos felfogáson, de inkább misztikus, rituális szertartáson alapszik. Amikor Európa elindult felfedezni a nagyvilágot (a nagy földrajzi felfedezések kora), a frissen felfedezett területeken gyakran találkoztak furcsa, idegen nyelveken beszélő népekkel, akik között voltak különös szokással bírók is. Az egyik ilyen különleges szokás volt, az emberevés. Egy dél-amerikai indián törzs, a kanibók neve után, ezt a szokást kannibalizmusnak nevezték el, azokat a törzseket, ahol emberevés folyik, pedig kannibáloknak. Tudományosan az emberevést antropofágiának nevezik. Furcsa dolog azért, pl. a középkori Európában egy úgy nevezett "múmiapor" (emberi csontok őrleményét tartalmazta) nevű orvosságot használtak, ami emberi eredetű volt, és az egész társadalom szintjén használatos volt. Szűk értelemben tehát elég sok kannibál volt akkoriban. A kannibálok leginkább a trópusi éghajlatú területeken fordultak (fordulnak!) meg. Dél-Amerikában, bizonyos afrikai területeken, előfordult Ausztráliában, de leginkább mégis a csendes-óceáni területekre volt jellemző, bár természetesen az itt élők nem mindegyikére igaz. Aztán egy időben nagy méreteket öltött az üldöztetés, és mára gyakorlatilag a "fehér" ember tudtával nem nagyon létezik már ilyen törzs, embercsoport. Persze kivételek mindig vannak, 1995-ben Hong-Kong-ban arról számoltak be az újságok, hogy egy kórház orvosai halott emberi magzatokat esznek, sőt ezt később még pénzért, eladásra is kínálták. Bár semmilyen tudományos alapja nem volt, de azt vallották, simábbá teszi a bőrt, és jó hatással van az egészségre. Az emberevésnek amúgy a történelemben, valószínűleg a hiedelmek adtak leginkább okot. Az ausztráliai benszülöttek szokása az volt, hogy a családtagjaikat ették meg, ez egyfajta szeretet, ragaszkodás volt, abban hittek, hogy a családtag így bennük tovább él. Más okok még, hogy a megevett személy ereje, tudása, képessége átszáll abba, aki elfogyasztotta, és ezzel még a későbbi találkozás reményében, esetleg szolgaságra is fogható lesz majd az illető, a túlvilágon. Az emberevés nem feltétlenül jelenti egy egész ember elfogyasztását, a legelterjedtebb az emberi agyvelő és a szív fogyasztása, mert "ezekben lakik az erő és a tudás", de egy húsvét-szigeteki törzs szerint, az ujj a legfinomabb. Számos lelet, bizonyíték támasztja alá az emberevés létezését, mind a múltban és ma. Ilyenek például azok a nyelvfordulatok is, amik nem véletlenül keletkeztek, mint pl.: "Úgy szeretlek, majd megeszlek!", "Egyem a zúzádat!", "Egyem a kicsi szíved!"... Érdekes dolog ez, talán több mint érdekes, mindenesetre nem ajánlom senkinek, hogy kipróbálja! |