Valahogy mindig azt hittem, hogy az ejtőernyőzés egyidős lehet a repülőgép feltalálásával, hogy az első ugrások is abban az időben történhettek, amikor a Wright-fivérek először emelkedtek a magasba. Aztán egy beszámoló kapcsán leesett az állam, amikor ezt olvasom: "Az első írásos feljegyzés Kínából származik. Amely szerint Fokien császár koronázási ünnepségét 1306-ban "ejtőernyővel" való ugrások tették emlékezetesebbé. Az ugrók bambusznádakra feszített bőrlapokra és a derekukra erősítették a köteleket, majd fákról és tornyokról ugrottak. A leírás szerint sértetlenül jutottak a földre."
Mindig csodáltam azokat, akik dacolnak a természettel, szembeszállnak és leküzdik az elemeket. Ez az a fajta bátorság, ami tiszteletet parancsol! De, hogy mindezt egy vonzó, törékeny hölgy teszi...

E.-A.: Újszászi Éva 1976-ban kezdte az ejtőernyőzést. Hogy kezdődött?

Újszászi Éva: Egy hirtelen ötlet sodort az ejtőernyőzés csodálatos világába.
Mentem az utcán, amikor az akkori MHSZ székház ablakában megláttam egy felhívást: Legyetek ejtőernyősek, jelentkezzetek a szeptemberben induló ejtőernyős tanfolyamra.... gondoltam egyet, ... hát még ezt sem próbáltam, s jelentkeztem is gyorsan.

E.-A.: Miből állt a felkészülés?

Újszászi Éva: Mint sokan mások én is azt hittem, ez annyiból áll, hogy felülök a repülogépre, kiugrok, és már ejtőernyős is vagyok..... Hát nem egészen!
Szeptemberben indult egy tanfolyam, elméleti oktatás, ahol igen sokrétű oktatásban volt részünk. Többek között repülős elmélet, meteorológiai ismeretek, az ejtőernyőzés története, elméleti ismeretek, és még sorolhatnám... Majd ezekől sikeres vizsgát kellett tenni, s ezután jött a neheze... megkellett tanulni hajtogatni az ernyőt.
Az oktatóink, a "nagyok" mindig azt mondták, akkor tudsz majd hajtogatni, ha már egy ujjadon sem lesz bőr. Azt hittük, ez sosem fog bekövetkezni, de pár hét kemény munka után sikerült... Majd ebből is sikeres vizsgát kellett tenni, hiszen mindenki azzal az ernyővel ugrik majd, amit saját magának hajtogatott (kivéve én egy esetben, s meg is lett a következménye..., de erről majd később mesélek...)

E.-A.: Mennyi ideig tartott a tanfolyam?

Újszászi Éva: Egy fél év, kemény tanulással, hajtogatással, minden szombat-vasárnap reggeltől estig tartó "társadalmi munkával" a reptéren, mert hát e nélkül - legalább is akkor- nem lehetett ejtőernyős senki.

E.-A.: Volt valami előnye, vagy esetleg hátránya, hogy lány vagy?

Újszászi Éva: Nem sokan voltunk lányok a mi csoportunkban sem, de késobbi ejtoernyos pályafutasom során sem. Azon a gépen, amelyiken én szálltam fel, egyedül voltam lány
Az egész csoportban talán 4-5-en lehettünk lányok, de nem élveztük ennek semmi előnyét, nem bántak velünk a fiúk kesztyűs kézzel, mert mint mondták, az ernyő sem válogat, hogy lány vagy fiú lóg alatta.

E.-A.: Milyen volt az első ugrás?

Újszászi Éva: Sikeresen túl jutottunk a vizsgákon, s végre eljött a várva várt márciusi nap, amikor az elsőt ugorhattuk.
Felszálltunk a repülővel, tettünk egy tiszteletkört a város felett, majd leszálltunk. Ezt hívják szoktató körnek.
Akinek még ekkor sem ment el a kedve, az újra felszállhatott. Az elért magasságon az ugrató parancsnok kinyitotta az ajtót, betérdelt a nyitott ajtóba, kihajolt, meg remegő lábakkal felálltunk, majd egymás után "kipotyogtunk" a gépből. Amikor már nyitva volt az ernyőn de különösen a földetérés után már nagy szájjal meséltük egymásnak az első ugrás élményeit. Ezt az elso ugrást követte még 9 bekötött ugrás. Aki ezt sikeresen végrehajtotta az folytathatta az ugynevezett kézi ugrással.
Először 3-5 mp.- et zuhanhattunk szabadeséssel, majd ahogy nőtt a rep. magasság, úgy a szabadesés időtartalma is. Akár elérhette az 1 percet is. Nekem a legmagasabb ugrásom 6000 m-volt.

E.-A.: Hogyan folytatódott a pályafutásod?

Újszászi Éva: Ejtőernyős pályafutásom alatt megtanultam a célbaugrást, stílusugrást. (Stílusugrás: 2000m-röl kiugorva, szabadesésben különböző szaltó, spirál stb. gyakorlatokat végrehajtani minél rövidebb idő alatt.) Relatív ugrás - ( különböző geometriai formákat alakítunk ki többed magunkkal, amikor még nincs nyitva az ernyo.), kupola reló- "osszekapaszkodás" nyitott ernyovel.
1979-ben a Magyar Nemzeti Ejtőernyős válogatott tagja lettem. Több mint 1000 ugrást hajtottam végre. Egy pár versenyt nyertem célbaugrásban.

E.-A.: Mit üzensz az Extreme-art olvasóinak?

Újszászi Éva: Aki csak teheti próbálja ki ezt a csodálatos sportot,mert nincs is szebb annál, mint amikor a levegőben zuhanva magad irányíthatod a tested, repulhetsz mint a madár......Nem igaz, hogy ez csak a bátrak sportja, s hogy veszélyes. Kivánom, hogy mindenkinek legyen része ebben az élményben.