Ahogy ezeket a sorokat írom és majd leragad a szemem a fáradságtól, legelső gondolatom, hogy inni kéne egy csésze kávét.
Nem csak azért, hogy ébren tartson, hanem az íze miatt, az aromájának friss illata miatt!
De miből is készül a kávé? A kávét a Kelet-Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, a Karib-szigeteken és Új-Guineában termelt Coffea arabica és a Nyugat-Afrikából vagy Indonéziából származó Coffea robusta magjából, a babkávéból készítik pörköléssel. Állítólag, a legenda szerint egy etióp juhász megfigyelte, hogy az állatok egész éjszaka ébren maradnak, ha napközben egy bokor vörös bogyóit eszegetik. Tapasztalatairól beszámolt a közelben lakó szerzeteseknek, akik a bogyóból keseru italt fôztek, és a hosszú imádságok alatt ezzel tartották magukat ébren.
A történet egy másik változata, amely 1400 körül keletkezett, jemeni pásztorról és kecskékrôl szól. De arról is tudomásunk van, hogy 1000 körül Avicenna már gyógyszerként használta a kávét. Egy titokzatos, fekete, keseru, élénkítô hatású ital a sokkal régebbi arab mondákban is szerepel. Az sem kizárt, hogy a kávét eleinte nem itták, hanem ették. Az ugandaiak, ha hosszú útra keltek, állítólag szárított kávészemeket rágtak (úgy gondolták, hogy ettôl erôre kapnak), az abesszínok pedig egyszeruen azért rágták a kávét, mert szerették.
Ha a feketekávé eredete homályba vész is, a különbözô források abban megegyeznek, hogy a kávécserje egy etióp tartományból, Kaffából származik. Innen terjedt el Jemenbe, Perzsiába, Arábiába és Egyiptomba.
Az elsô párizsi kávéházat 1672-ben nyitotta meg egy örmény kereskedô, de nem aratott sikert. Késôbb más örmény és perzsa vállalkozók is kísérleteztek - eredménytelenül. Valószínuleg nem ismerték a francia szokásokat. Nemsokára ugyanis franciák rendeztek be elegáns, tágas helyiségeket, ahol kávét, teát, csokoládét, egyéb üdítôket kínáltak, s ide már szívesen eljöttek az írók és a társasági emberek. Ötven év múlva több mint háromszáz kávézó volt Párizsban, ám Dubois bíboros a régenskorban (1715-23) betiltotta a kávéházi csevegéseket, és késôbb - 1789-ig - szigorú rendôri ellenôrzésnek vetették alá a kávéházakat.
Az elsô londoni kávéház néhány évvel megelôzte a párizsit. Az angol törvénykönyvek 1660-ban említik elôször a kávét; a kávéárusokra gallononként négy penny adót róttak ki. 1675-ben Károly király betiltotta a kávéházakat, amelyeket felforgató eszmék terjesztésével vádoltak, de a tilalmat néhány napon belül visszavonta.
Az európai piacokra többnyire Alexandria és Szmirna kikötôibôl érkezett a kávé. Az ital növekvô népszerusége és a nagy kikötôi adók miatt azonban megpróbálták a kávét a gyarmatokon is meghonosítani. A hollandok az Indonéz-szigeteken, a franciák Martinique-on és az Antillákon, az angolok, spanyolok és portugálok Ázsia és Amerika trópusi vidékein létesítettek ültetvényeket. A két leggyakoribb faj, a Coffea arabica és a Coffea robusta, Afrikából került a világ különbözô tájaira.
De, ha nem is gondoljuk végig a miérteket és hogyanokat, csak élvezzük a jó sűrű forró csokoládéval megbolondított kávékölteményeket, rengeteg tejszínhabbal, vagy a hőség italának tartott rumos kávét, amiben jég van, és rum…
Tehát egyszerűen dőljünk hátra és igyunk egy csésze gőzölgő kávét!