Az INSURGENCY buli előtt egy nappal találkoztam régi barátommal, Matthias Kid-del, és nagyon sok mindenről beszélgettünk, kezdve a zenétől a DJ- mentalitásig; érdemes elolvasnotok, hiszen nagyon sok érdekes gondolatról volt szó!

E.-A.: Mikor, és hogyan kezdődött el a pályafutásod?

Matthias Kid: 2003-ban kezdtem el érdeklődni a techno iránt, előtte is az elektronikus zenét szerettem, csak nem éppen ezt. Ebben az évben aztán elmentem a Maydayre, és akkor tetszett meg nagyon ez a műfaj, hogy milyen jó hangzása van, és igazság szerint Marco Bailey volt az, aki megszerettette velem ezt az egészet. Ezután elkezdtem havi rendszerességgel partykra járni, és végül is ez odáig fajult, hogy el akartam kezdeni zenélni, és megvettem kb. másfél éve az első lemezemet, aztán egyik haverommal elkezdtünk folyamatosan gyakorolni. Neki már volt otthon lemezjátszója, nem volt olyan profi cucc, de a célnak megfelelt. És végül is idáig jutottunk, elkezdtünk zenéket írogatni, kevergetni, olyan szinten vagyunk, hogy hívnak minket fellépni is, aztán meglátjuk, hogy hová jutunk még.

E.-A.: A zenéket miben írjátok?

Matthias Kid: A zenék írásához Reasont, Cubase-t hasznalunk, a Viktor [a haver - a szerk.] Abletont, meg Reactort; ő inkább a minimál és az electro felé húzódik, míg én pedig azelőtt nagyon hard techno-s voltam, most már egyáltalán nem, mert szerintem már egyáltalán nem olyan mint régen. Akkor még volt valami köze a technohoz, de ez inkább valami lelassított hardcore, ez már nem az én világom. Régen még nagyon jó zenék voltak, a Headnut, meg a Viper XXL, bár ő még mindig olyan zenéket ír mint régen, de ez már sajnos nem olyan, mint volt. Úgyhogy én maradok ennél a normális techno, tech-house vonalnál, az arany középútnál; csak hát az a baj, hogy akik eddig ilyet játszottak, azok mind elkezdtek most minimálozni, meg electrozni, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mi lesz az én sorsom, de majd elválik idővel.

E.-A.: Hogy jött az, hogy elkezdjél zenélni, mi inspirált erre?

Matthias Kid: Nagyon szerettem, szeretem is, és szeretni fogom ezt a zenét, és úgy éreztem, hogy van bennem valami, amit szeretnék megmutatni az embereknek. Én holnap is ingyen fogok elmenni fellépni, ez is tanúsítja azt, hogy nem pénzért csinálom, hanem tiszta szeretetből. Annyira szeretem ezt a zenét, hogy tulajdonképpen én egy időben depressziós voltam, és amikor ezt így hallottam, az nagyon jó volt. Ennek a zenének nagyon sok mindent köszönhetek: kihozott engem a depresszióból, sikerült elfeledtetni, a körülöttem uralkodó problémákat, meg a többi gondot, és úgy éreztem, hogy úgy tudom ezt neki meghálálni, hogy ha én is elkezdek keverni. Nagyon sokan nem hittek bennem az elején, de mégis, egy év alatt olyan szintre jutottam, mint egyesek három év alatt, úgyhogy majd meglátjuk mi lesz belőle. Szerintem van hozzá tehetségem, aztán majd úgyis elválik. Nagyon sok mindent tanultam már így is, Newl-tól is, olyan technikát, amit nagyon kevesen alkalmaznak itthon, sőt mondhatni szinte ő az egyetlen. Ennek a lényege az, hogy az átlag DJ-k úgy csinálják, hogy beállítják a sebességet, elindítják a lemezt, és kitolják a hangot. Mi úgy csináljuk, hogy beállítjuk a sebességet, kitoljuk a hangot, és elengedjük a lemezt. A kettő között mérhetetlen nagy különbség van, és a csúszás veszélye sokkal nagyobb. Én azt tapasztaltam ezzel a technikával, hogy sokkal szebb; a techno ugyebár 4/4-ekből, tizenhatodokból, harminckettedekből, satöbbi, épül fel, és úgy vannak a váltások, hogy harminckettedenként vagy jön be, vagy tűnik el az új hang. Ha így csinálod, akkor a közönség csak azt fogja észrevenni, hogy úristen, új szám, és nem fogja hallani, hogy hol jött be, és így sokkal szebb az egész, viszont sokkal több koncentrálást igényel. Amúgy ez piszkosul nehéz, nekem fél évig tartott, amíg azt mondtam, hogy rendben, hajlandó vagyok így játszani; valamint lemezfüggő is, hiszen a korong a fizikai tulajdonságaival is elég rendesen meg tud téged szopatni. Ehhez még hozzájön az a technika, amit a Nyusziék is csinálnak, hogy mindenki úgy kever, hogyha gyorsítani kell, vagy lassítani, akkor a lemezjátszó motorját löki, húzza, na ekkor általában nyávogás van A nagyobb DJ-k azt csinálják, hogy ők a pitch-el, tehát a lemezjátszó sebességével egy kicsit lejjebb tolják, aztán visszább, és így nem lehet hallani úgy a nyávogást. Vannak ilyen kemény dolgok, mindenki azt hiszi, hogy milyen egyszerű keverni, de én esküdni mernék rá, hogy a techno az egyik legnehezebb műfaj a keverés szempontjából, annyira telített hanganyagilag; iszonyatosan nehéz, mert olyan gyors. Egy progresszívet még mikor három hónapja mixeltem, összekevertem csúszás nélkül, addig a technoban néha még most is csúszok.

E.-A.: Milyen technikai eszközöket használsz?

Matthias Kid: Van két Technics MK2-esem, meg egy Pioneer DJM 600-as keverőm, és hangfalnak meg erősítőnek a jó kis Samsung hifi megteszi otthonra, mert különben az ősök kidobnának engem a második emeletről.

E.-A.: Kik azok a DJ-k, akiket kifejezetten szeretsz, vagy éppen nem túlságosan kedvelsz?

Matthias Kid: Tiesto az, akit kimondottan nem szeretek, mert divat-DJ, mint ahogy Rush-t sem szeretem. A kedvenceim pedig: Valentino Kanzyani, Cristian Varela, Marko Nastic és Marco Bailey.

E.-A.: Miket sikerült eddig elérned?

Matthias Kid: Igazság szerint ez lesz életem második fellépése (az első a Cool Café-ban volt), úgyhogy ebből a szempontból többet nem tudok mondani, a következő hónapban lesz még egy, úgyhogy talán lassan beindul a dolog, bár itthon nagyon nehéz érvényesülni.

E.-A.: Mik voltak az eddigi legjobb és legrosszabb élményeid?

Matthias Kid: Az elmúlt három év, amellett, hogy a partyzásról szólt, kapcsolatépítés szempontjából is nagyon jó volt: ismerem Newl-t személyesen, Budait, Jankecet, mindenkit. Ezen felül voltak jó bulik az életemben, voltak rosszak; térjünk vissza erre tíz év múlva.
Rossz élményem az, hogy mindenki tépi-marja egymást itthon Magyarországon, nagyon nehéz érvényesülni, és ha valakinek megvan egy kis pozíciója, azt nem adja semmi pénzért, ahelyett, hogy segítene neked, még talán hármat beléd is rúg. Mindenki elszáll magától, miután elér egy kis eredményt. Magyarországon Budai ebből a szempontból kivétel, én még nem láttam olyan szerény DJ-t, mint ő; a külföldiek közül szinte minden ilyen: lejátsszák a szettjüket, és lejönnek bulizni a közönségbe.

E.-A.: A továbbiakban, mondjuk a következő egy évre mik a terveid?

Matthias Kid: Zenélni, fejlődni, zenéket írni, minél profibban megtanulni keverni három lemezjátszóval is, minél több buliba elmenni, új zenéket venni.

E.-A.: Következő fellépéseidről, zenéidről honnan lehet értesülni?

Matthias Kid: A Kashmirban lesz, erről a http://www.budapestechno.hu -n mindent megtaláltok egyelőre. Az én zenéim még csak félkészek, van olyan, amit már fél éve megírtam, csak lusta vagyok befejezni; mindennap belehallgatok egy kicsit, néha masterelgetem őket, folyamatosan írok új zenéket, szerzek be új effekteket, de szerintem erre is inkább majd két év múlva térjünk vissza, amikor majd lesz X számú zeném készen, és akkor majd megkörnyékezek vele egy kiadót, már ha még lesz értelme. Amiket otthon mixelek, azokat MSN-en küldözgetem mindenkinek, ez a jól megszokott verzió, vagy a http://www.clubzone.hu -ra kiteszik, ha szépen megkérem őket.

E.-A.: Szerinted milyen lesz a holnapi buli (az INSURGENCY)?

Matthias Kid: Majd elválik, mivel sajnos lesz egy-két buli velünk szemben, és manapság az emberek már nem törődnek azzal, hogy milyen zenére mennek el bulizni, csak az a lényeg, hogy dübörögjön; tehát nagyon sok tizenéves, aki manapság a nagy részét teszi ki a party közönségnek máshová fog elmenni, de aki szereti a techno-t, az úgyis el fog jönni. Az is a különbség, hogy a Tomash Gee hard techno-t játszik, ami tempóban, és hangzásban is eltérő; valamint ő nem lemezről fog játszani, hanem élőben rakja össze a zenét, egy LIVE ACT-et fog előadni a kedves odalátogatók számára. Szerintem jó lesz, és véleményem szerint Tomash Gee az egyik legjobb hard techno LIVE ACT-ező DJ külföldön, rengeteg kiadványa van, és nagyon sokan játsszák is. Igazából hard techno-t játszik, de nem olyan gyorsan, ahogy manapság megírják a zenéket, és nem olyan semmitmondóan. Amikor kb. két éve nálunk járt, akkor hallottam őt életemben először, és messzemenően jobb volt azoknál a DJ-knél, akik lemezről játszottak.

E.-A.: Beszélgetésünk végeztével van még egy kérdésem: mit üzensz az eXtreme-ART olvasóinak?

Matthias Kid: Ha a kitartás és a remény mellől nem pártolsz el, bármi is szegje kedvedet és álljon az utadba, akkor teljesülni fognak az álmaid!