Ebben a filmben Bruce Willis és Mos Def együtt küzdenek az igazságért, a korrupció ellen- és a végén már az életükért is.

A sztoriról röviden: Jack Mosley-t (Bruce Willis) a kiégett, alkoholista, leépült nyomozót reggel egy rutinfeladatra rendelik ki, Eddie Bunker (Mos Def) tanút kell a bíróság elé kísérnie, mely alig 16 háztömbnyire fekszik a börtöntől. A dolog egészen egyszerűnek tűnik, addig, míg Jack meg nem áll egy boltnál, és az alatt a néhány perc alatt, amíg bent tartózkodik, máris gyilkosságot kísérelnek meg Eddie ellen. Innentől kezdve a dolog nem csupán a bíróságra való eljutásról szól, hanem küzdelem lesz a túlélésért, és az igazságért; függetlenül attól, hogy ki mit gondol annak.
A történet a valóságban is alig két óra alatt játszódik le, így nagyban növeli a realitásérzetünket is. A forgatás 11 hétig tartott, az utolsó kettő már New Yorkban, a hőségben, így már a felvétel folyamán is átélték a szereplők azt, a mi a vászonról is lejön: forróság, ideges vibrálás, és kilátástalanság.
A háttérben Richard Wenk író, és Richard Donner rendező álltak, és nekik köszönhetően a történet többé vált, mint egy egyszerű korrupt rendőrsztori. Sokat tanulmányozták a New-York-i rendfenntartó erők működését, így kapták meg azt a képet is, ami a filmben létrejön.
A szereplők közül a két legérdekesebb figurát Willis és a rapper Def alakítja. Az előbbi, bár a történet elején még nem derül ki, teljes mértékben benne van a kulimászban, és ebből kimászni, hihetetlen bár, de egyedül a kisstílű Mos Def tud neki segíteni, mégpedig az örökös optimizmusa, és a jóban való hite miatt. Ezt a két karaktert remekül sikerül a vásznon megformálni, annak ellenére, hogy szerintem sokan már az első öt perc után le szeretnénk Def-et ütni, olyan idegesítő hanghordozása és stílusa van, de talán éppen ez kell ahhoz, hogy a film végén beteljesedjék, és kerek legyen a karaktere. Bruce pedig a zsaru, aki bele van fásulva teljesen mindenbe, és bár róla sem hinnénk a film elején, mégis képes a változásra, mégpedig igencsak drasztikus módon. További fontos szereplő még a filmben David Morse, aki Frank Nugent-et alakítja, Jack (egykori) társát.
Az egész film egyik csúcspontja talán a túszjelenet, és bár nem akarok lelőni semmilyen poént, elmondhatom, hogy itt egy kicsit talán a zseniális Fülkére tudtam asszociálni néhány percig- ugyanaz a kiszolgáltatottság és érzés volt akkor a történetben.
Bár közvetlenül a megtekintése után annyira nem voltam elragadtatva (volt, aki a Running Scared után az első félév második legjobb akciómozijának nevezte), de ez is olyan dolog volt, hogy miután az ember visszagondol rá, úgy érik be, és kap (hang)súlyt az egész. Nézzétek meg.