Az emberiség rég született vágya az égbolt meghódítása. A tudomány és a technika fejlődésével a felhőkarcolók immár azt is lehetővé teszik, hogy több száz méteres magasságban kávét szürcsöljünk, vagy éppen hotelszobát béreljünk.
Hasonlóan Bábel tornyához, az egyiptomi piramisokhoz vagy a gótikus templomok egetszelő csúcsaihoz, ezek az épületek is lassan egy város hatalmának reprezentánsaivá válnak. Holott eredetileg a helyspórolás igénye késztette egyre keskenyebb és nagyobb házak létrehozására az embereket, egy statisztika tisztán kimondja, hogy a legpraktikusabb építmény öt emelettel rendelkezhet csupán. Ennek ellenére egyre gyorsabb ütemben készülnek el, fákat és templomtornyokat túlszárnyaló felhőkarcolók. Jelenleg a taipei-i "tower" jár élen Taiwan-ban, de a verseny folytatódik és egyre egetverőbb mértékeket ölt.
A "felhőkarcoló" kifejezés, amely mellesleg minden nyelven ugyanazt a szóösszetételt tartalmazza, nem definiálható egyértelműen. Egyesek szerint 20 vagy akár 50 emeletes épületekre vonatkozik, mások úgy vélik, az építészeti kreativitás is szerepet játszik. Eredetileg a XX. század elején a New York városát ékesítő magas házakat nevezték így. Ma már az egész világon fellelhetők.
Az 1880-as évektől kezdve számítjuk megjelenésüket, ugyanis akkor születtek azok az építészeti újítások, melyek lehetővé tették megvalósításukat. A magasabbnál magasabb konstrukciók alapelve egy acél- vagy vasbetonszerkezet, amely olyan könnyű elemekkel van kitöltve, mint az üveg. Ez az erős csontváz képes megtartani a "felhőket karcoló" épületeket. Továbbá fontos a természeti befolyások figyelembevétele is tervezés közben. Egyik döntő kritérium a szél. Precíz számításokra és keserves tudósmunkára van szükség, hogy a szerkezet immúnissá váljon légmozgások ellen. Ennek érdekében külön laboratóriumokban szélcsatornák segítségével és nagy pontosságú műszerekkel figyelik a szél hatását az épületre. A levegő mozgásán kívül a föld erodálása is nagyhatású tényező. Ezt a szempontot főleg olyan területeken vizsgálják, amelyek földrengésveszélyes zónákban fekszenek (ilyen például San Francisco). A tornyok együtt mozognak a talajjal, és rázkódásnál kilengéssel (nagyon csekély mértékűvel) ellensúlyozzák az eltolódást.

Az épületek tökéletesen kifejlesztett, ultragyors liftrendszerrel rendelkeznek (több felvonó, öt vagy tízemeletenként biztonsági berendezések), amelyek egy perc alatt akár a 45-dik emeletre viszik fel nap, mint nap a látogatókat.
A XXI. század óriásait tipikus vonások jellemzik. A technikai gátak az egy kilométeres felhőkarcolók elől már végképp ledőltek. Egy nyolcemeletes irodaközpont energiadíjának a felével működnek és röpke 48 hónap alatt felépíthetők. 200.000 m2-nyi férőhellyel és több mint 10.000 ember 24 órás elszállásolására, ill. munkáltatására ad lehetőséget. Általában az első tíz emeletet a szórakozásnak és a bevásárlásnak szentelik, majd ezt követik a hivatali szintek, és helyt kapnak hotelek, éttermek, privátlakások is. Így áll össze az új évezred legfeltűnőbb épülete és válik fejlett városok szimbólumává, a hatalom, a technológia és a művészet kifejezőeszközévé, a modern túrizmus legkeresettebb látványosságává.
Mindazonáltal két ellentétes irányba haladó hatást válthat ki az emberi agyra. Egyfelől hatalmat és nagyságot jelképez, a tudomány és fejlődés magas fokának bizonyítéka, másfelől viszont rámutat az egyén apróságára.
A felhőkarcolóknak immár történelmi múltjuk is van. Az első olyan épület, amely konstrukciója alapján ezzel a kifejezéssel illethető, a még szerény tíz emeletre ugró chicago-i "Home Insurance Building" 1885-ből. 1930-ra már az egész bolygón elterjedtek. Lassan mind a négy kontinens bekapcsolódott a hajszába. Európának különleges problémával kell megküzdenie, hogy méltón részt vehessen a versenyben. Nagy dilemmája a historikus városkép megtörése, amelytől építésztervezők óvva intenek. Jelenleg a moszkvai Triumph Palace, a frankfurti Commerzbank és Messeturm, a londoni One Canada Square, a varsói Palace of Science and Culture és a párizsi Tour de Montparnasse múlja felül a 200méteres magasságot. Budapesten a XIII. kerületbe, Angyalföldre tervezik metropolisunk óriásait. Sokáig New York City tudhatta magáénak a legmagasabb épülettel rendelkező városnak járó dicsőséget. 1930-ban a Wall Street 40, majd a Crysler Building, 1931-től az Empire State Building vitte a pálmát. Ez a rekord 1972-ig felülmúlhatatlan maradt, míg el nem készült a World Trade Center (North Tower).

Napjainkban a "great three", három város büszkélkedhet a legtöbb felhőkarcolóval, New York City (189-el), Hong Kong (186-al) és Chicago. A verseny tárgya viszont, mint az életben oly sokszor, a legmagasabb toronyért, az első helyért folyik. Ezt a titulust 1972-ben Chicago tudhatta magáénak a Sears Tower elkészítésével, majd átkerült a pálma a rohamosan fejlődő távol-keleti tigrisek markába, ahol jelenleg is nyugszik. Malaysia fővárosában 1998 óta áll a Petronas toronyegyüttes, 2004 óta viszont a Taipei 101 birtokolja ezt a címet. A "felhőkarcolók háborúja" viszont csak most érkezett el legforróbb fázisába. 2008-ra készül el a Burj Dubai, amely 800 méterrel Dubai-t helyezi az élre. New York sem riad vissza szeptember 11. sörét eseményeitől, már készen állnak a tervek 2010-re a Freedom Tower elkészítéséről. Ezzel a felhőkarcolók őshazája visszaszerezné kezdeményező és élenjáró szerepét.
A vetélkedés egy új elnevezés kitalálásához vezetett az építésztervezők körében. A Burj Dubai, és az azt meghaladó épületek, már a "szuper-felhőkarcoló" fogalmat fogják magukon hordozni.
Mégis hol a vége? Mikor készül el a felülmúlhatatlan magasságú épület? Most hogy minden technikai gát eltűnni látszik, az emberiség egyre közelebb kerül az űrhöz. Lehetséges, hogy hamarosan lift visz majd fel minket a holdra egy kis délutáni kávézásra? Határ a csillagos ég, vagy utolsó pillanatban még közbelép Isten és a nyelveket szétválasztva, leállítja a magasröptű terveket?