A Himalája egy ázsiai hegységrendszer, amely a Tibeti-fennsík és az indiai szubkontinens között húzódik. Itt található a Föld legmagasabb hegycsúcsa, a körülbelül 8850 méter magas Mount Everest (másik elterjedt nevén Csomolungma).
Jelentése a szanszkrit hima (hó) és álaya (otthon, haza) szavakból áll, ami annyit jelent: a Hó Hazája. Helyes kiejtése az elterjedt, ám helytelen himalája helyett: himálaja.
A hinduk és a buddhisták szent hegye.

Indiai Köztársaság - Republic of India
Nemzeti mottó: Satyameva jayat (Csak az igazság győzedelmeskedik)
Hivatalos nyelvek: hindi, angol, regionálisan további 14 hivatalos nyelv
Főváros: Új-delhi (New Delhi)
Legnagyobb város: Bombay (Mumbai) - 17 340 900 fő
Államforma: parlamentáris köztársaság
Terület: 3 287 590 km2
Népesség: 1 192 225 812 fő
Népsűrűség: 329 fő/km2
Pénznem: indiai rúpia (INR)

Az India elnevés az Indus folyóra és környékére utal. Az ország hindi neve Bhárat. Nevét egy legendás indiai király, Bhárata szanszkrit nevéről kapta, akinek leszármazottjainak a történetét India egyik híres eposza, a Mahábhárata meséli el.

Indulás Budapestről
Június 1.-én, 10:40-kor indult a gépünk. Innen két és fél óra alatt értünk Moszkvába, ahol röpke 5 óra várakozást követően, már mentünk is tovább Új-delhibe. A Moszkva – Új-delhi repülőút: 6 óra volt.

Amikor megérkeztünk, "Murphy-törvénye" most is beigazolódott, a mi poggyászunk mindig az utolsó, amit ráraknak a futószalagra. De meglett. Soha nem felejtem el, amikor a hatalmas repülőtéri teremből elindultunk kifelé. Azon a néhány méteren, amin át kijutottam a légkondicionált teremből, 25fok-ról, lépésenként kb. 5fok-al emelkedve ugrott meg a hőmérséklet kb. 40fok-ra. Ez önmagában lehet, nem tűnik még gyilkosnak, de ez hajnali három órakor volt. Mi lesz itt, ha fel kell a nap? Igen. Komoly kérdés. Ezen a vidéken, szinte nap-mint-nap halnak meg emberek a hőségtől. Aztán megnyugtatnak, mi a hegyekbe megyünk, ott elviselhető(bb) lesz. Reméljük...

Érkezés Új-delhibe
Új-delhiben várt ránk egy autó, (Ambassador). Vicces volt a kinézete, talán emlékeztek arra a Peugeot reklámra, amiben egy srác egy régies autót átkalapál egy 206-osra. Na ez olyan volt, amit átkalapált. Elmentünk Risikesh-be. Új-delhi és Risikesh autóval kb. 6 óra volt autóval. Az átlag tempó az óriási forgalomnak köszönhetően, kb.: 40km/h. És ez végig jellemző volt, bárhová mentünk, sőt, ez volt a maximum. Az indiai forgalom számomra egy jellemezhetetlen dolog, de ha még is kellene róla valami közelebbit mondanom, akkor az a "KÁOSZ" lenne. De mégis működik. Hihetetlen. Az indiai közlekedésben az a lényeg, hogy olyan dolgokat, mint: irányjelző, jobb kéz szabály, elsőbbség adás, vagy (és ami sajnos itthon sincs), a másik NEM veszélyeztetése, nem létezik. Ami van, az a duda. Ennyi. Dudálnak, ha mennek, ha előznek, ha kanyarodnak, dudálnak motorosra, riksákra, emberekre, tehenekre, majmokra nem tudnak, mert azok elszaladnak. És még az, hogy dudálnak. Az indiai szuperjárgányok éllovasa a TATA teherautók dudája valami extra hangos, ha a közelben áll az ember, halláskárosodás elszenvedése biztosítva. Mire megérkeztünk Risikesh-be, rendesen fájt a fülem. Pedig mondták, hogy hozzak füldugót. De én erre: "Az meg minek?" HÁT EZÉRT!

Yamunotri
Egy kis pihenés a közel egy napos út után, majd városnézés, és fürdés a Gangeszben. Innen aztán csak felfelé mentünk. Másnap Massoori, itt már megvillantotta magát a Himalája, mindenhol hegyek, olyan igazi nagyok. A messzi távolban már látszanak a havas hegycsúcsok. Gyönyörű! Innen Yamunotri-ba mentünk, a Yamuna folyó forrásához. Ez nagyon kemény volt. Először is az út egy bizonyos szakasza után már nem volt alkalmas a z autónk a folytatásra, ezért terepjárót kellett bérelni. Nos ez úgy sikerült, hogy a tetőcsomagtartóra tudtunk csak felülni. A sofőr meg nyomta neki, mint az állat, azon a hihetetlenül rossz úton, azon a keskeny hegyoldalból legyalult kis úton, alattunk meg a szakadék. Úgy markoltam azt a valamit, amibe belekapaszkodtam, hogy kezem szinte egybeolvadt a vassal, aztán meg alig tudtam kinyitni a tenyeremet. Itt 100% istenre bíztam magam, máshogy nem ment. De egy igazi kaland volt. Yamunotri temploma jó két és fél óra volt felfelé gyalog. Pedig csak 4km. Icipici keskeny kis utak voltak itt is, a hegyoldalon, volt hogy alig fértünk el a szembejövővel egymás mellett. Alattunk meg szakadékok, ott meg a hömpölygő folyó...

Gomukh
Aztán egy másik helyre mentünk, Bojbasa. Ez még keményebb volt. Kb.7óra volt gyalog, és 14km, amiből az utolsó 3-4km-re már muszáj volt két lovat bérelni, mert majd meghaltunk. Azt meg persze el kell mondani, hogy eleve akartunk lovakat, de drágának találtuk, így végül úgy döntöttünk, megyünk gyalog. És persze a valóság, meg ahogyan azt mi elképzeltük egészen más volt. Amikor már minden energiánk elszállt, én magam a "feladom" küszöbén álltam, (ez a fele útnál volt), akkor az egyik helyi szólt, hogy nemsokára lesz egy pihenőhely, ahol lesznek lovak. Voltak is. És innen számítva, többe került, mint ha az elejétől kezdve lóval jöttünk volna. Nagyszerű! Aztán persze lóval sem volt könnyű, az is megterhelő, plusz én sajnáltam csóri lovakat is, de esteledett már, és elég magasan jártunk, ha lemegy a nap hideg lesz, bele kellett húzni. És sikerült. Megérkeztünk. 3800m magasan voltunk, elbújt a napocska és mindössze néhány perc alatt olyan durva hideg lett, hogy sapka, sál, kesztyű - és még mindig fáztam. A szállásról itt nem szeretnék beszélni, az egyszerűnél is egyszerűbb volt, és az általam ismert "lemondott"-nál is lemondottabb volt. Ami még is vicces volt, a Yogik egy szál ágyékkötőben, meg magukra terítettek egy lepedőt, mezítláb mászkáltak. Én meg csak lestem....:)))) Egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam, illetve még azt sem, akkora volt a dunyha, amit magunkra takartunk, hogy majdnem agyonnyomott.

Másnap reggel. Még feljebb mentünk a Gomukh gleccserig. Hajnalban indultunk, hideg van. Egy darabig lóval, aztán már azzal sem, az út olyan zord, hogy csak gyalog tudunk tovább menni. A levegő érezhetően ritka. Elértük! 4200m-en vagyunk, és kel fel a nap. Maga a gleccser egy 30km nagy óriási jéghegyből tör elő, ez a vízfolyam, amiből majd-majd a Gangesz is lesz. Komoly látvány volt. Amikor a nap végre előbújik, percek alatt szökik fel a hőmérséklet. Ledobom magamról a lepedőket, meg a kabátot, de nem elég, elviselhetetlen a hőség. A jéghegy olvad, foci labda méretű jégdarabok szakadoznak le, óvatosnak kell lenni. Néhányan arra vállalkoznak, hogy meg merítkeznek a gleccser-tóban. Be a vízbe, másodperc, aztán ki a vízből. Én nem mentem bele. Örültem, hogy az egyik jég darab nem rám, csak mellém esett. Szép itt, de mennyünk. Visszafelé még az utat is alig találtuk meg, amin jöttünk, egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy busz méretű sziklán állok, és dönthetek, hogy másik busz méretű sziklára ugorjak át, út sehol. Aztán nagy nehezen megtaláltam. Uhhh...

Kedarnath
Következő állomásunk Kedarnath. A felfelé út itt is hasonló, mint az előbbi helyeken. Bevállaltuk, hogy reggel megyünk, délután, pedig már indulunk is vissza, így nyerünk egy napot. Ha eddig még nem mentünk volna teljesen szét, akkor most sikerült volna. De mivel már ez is megvolt, így csak még tovább gyengültünk. Én ekkorra meg már alaposan le is betegedtem, amit oly sokszor hallottam indulás előtt Indiáról, hogy ha először jársz Indiában, hasmenés nélkül nem úszod meg, nos nem is úsztam. Sehol egy mellékhelység, zötykölődni a lóháton, erről az időről nem sok emlékem van sajnos, el voltam foglalva a kis szenvedéseimmel. Azért egy több ezer éves templomot megnéztünk. Végtére is ezért jöttünk. A templomban egy hatalmas háromarcú Síva-lingam volt, a bejáratnál egy arany Nandi-val (Síva bikája), aminek a fülébe lehet súgni a kívánságainkat. Kb. egy óra volt mire bejutottunk. Hatalmas sor állt. A templom bejáratánál fegyveres katonák, és fémdetektor. Izgi volt :) Egy nap alatt oda-vissza 24km, kb. 11óra. A fenekem totálisan szétment. Meg a csuklóm, meg mindenem. Lovagolni ismét megállapítom, nem könnyű.

Badrinath
Körutazásunk utolsó látnivalója Badrinath. Ide már fel lehet menni autóval, aminek nagyon örültem. Itt is volt egy több ezer éves templom, amibe nem jutottunk be, őszintén szólva sorba sem álltunk, mert még csak el sem láttunk a sor végéig. Helyette forró vizű forrásokat néztünk, és a hozzájuk kialakított medencéket. Volt, amelyik olyan forró volt, hogy nem lehetett belemenni. És ha már itt vagyunk, akkor fürödjünk. Mi egy kevésbé forróba mentünk bele, bár az is határeset volt. A hátunk mögött, tőlünk alig pár méterre, pedig egy jéghideg vizű folyó szaladt sebesen, ha jól emlékszem Alakananda volt a neve. Ezeket a forrásokat még maga Krisna hozta létre, amikor itt járt a földön. Innentől kezdve a források vize szent, és különös tisztító hatással bírnak. Fegyveres katonák álltak mindenhol, és megdöbbentő volt, hogy mennyire vigyáztak a víz tisztaságára. Mielőtt belemennél a medencébe, kötelezően előtte meg kell tisztálkodni. Volt egy ember, aki ki akarta mosni a vízben a törülközőjét, rácsaptak egy bottal és elkergették.... Komoly volt.

Innen még 2km-re volt egy falu, Mana. Ez az utolsó falú a Nepáli határig, ami innen csak alig 1km-re található. Kína is csak 40km. Ez India vége. Itt még volt néhány barlang, régen élt szentek barlangjai. Az egyik volt Vyasadeva barlangja (ki is volt írva, hogy 5111 éves volt 2003-ban). Ő az, aki lejegyezte India szentírásait a Védákat. Ott abban a barlangban... Utunk végéhez értünk.

Indulás vissza
Visszamentünk Risikesh-be, pár napot pihentünk, az átlaghőmérséklet kb. 50fok volt. Na azért a végére csak kijutott abból az igazi indiai-nyárból is. A bőrömet szinte égette a levegő. És akkor nap még nem is ért! Egy késő délután indultunk az Új-delhi reptérre. Azon az estén talán még melegebb volt, mint előző nap. Néhány órája indultunk el, de már is ragadok az izzadságtól, és még előttem az út legjava. A repülőtér épületébe csak a gép indulása előtt 3órával lehet belépni, ezt is katonák ellenőrzik. Aztán a szokásos hat óra repülés Moszkváig. Moszkvában a visszaúton több mint 11órát kellett várni az átszállásra. És közben az ember be van zárva a tranzitváróba, ahol semmit nem lehet tenni. Illetve lehet, a világ egyik legdrágább városában, de ahhoz meg pénzem nem volt már. Az est eljövetele, és a sok várakozás végül meghozta a várva várt gyümölcsöt. Az orosz légitársaságok (Aeroflot) után kész felüdülés volt egy Malév géppel hazajönni. Magyar szavak, magyar légikisasszonyok... Másfél nap utazgatás után, pedig estére újra Budapesten. Reptérbusszal haza, alvás....

Összességében JÓ VOLT. Naná! Egy igazi kaland, egy életre szóló élmény. India jó hely. Néha, sőt gyakran volt fárasztó, és kimerítő az út, de megérte.

Röviden ennyi, persze sok minden kimaradt :) de még én is emésztem, annyira más hely India, mint amit eddig megszoktam. India egy igazi különleges hely, extrém, a reptéren úgy is reklámozzák: "Hihetetlen India". Hát az.