Igazi bűvészmutatványt mutatott be a Keane 2004-ben a Hopes and Fears albummal. Bár az album nem több egy szimpla poplemeznél (azért itthon sokan legalább fél életüket odaadnák egy ilyen produkcióért), a "jóllakott óvodás"-képű Tom Chaplin zenekara valahogyan képes volt a zongora-basszusgitár-dob felállást itthon is elvonatkoztatni a lagzis zenétől. Na persze nem is játszanak "Megy a gőzös..." szintű opuszokat. Helyette többnyire barátságos középtempós popdalokat ültettek a fülekbe (ha valaki esetleg nem emlékezne: Everybody's Changing, Somwhere Only We Know), és amilyen hálátlan dögök voltak ezek, többnyire ott is ragadtak. Hogy az Under The Iron Sea hozadéka, vagy deficite lesz-e a Keane történetének, egyelőre nehéz megmondani. Nincsenek igazi mélységek és magasságok, itt kérem szépen biztonságos játék folyik. A Broken Toy mélységébe nem fogunk beleszédülni, magasságnak a himnikus kezdődal, az Atlantic viszont egyáltalán nem rossz. Az első single, az Is It Any Wonder? pedig egy pofátlan Suede nyúlás (Can't Get Enough), de legalább meglepően új hangzást hoz. Chaplinék viszont nem túl briliáns tolvajok (nem loptak össze mindent, amit találtak), így ezzel az újítások sora véget is ér. A lemez innentől olyan, mint egy jobb B oldal gyűjtemény, mindenféle meglepetések nélkül. Nem nehéz megmondani, hogy a következő két single a Crystal Ball és a Put It Behind lesz. Az Under The Iron Sea kellemes lemez, de mint újabb bűvészmutatvány, valahogy nem nyűgözi le az embert.

Hivatalos honlap: http://www.keanemusic.com