Egy fiatal művészt szeretnék bemutatni, aki számára a művészet, és ezen belül a festészet, egy őszinte önkifejezés. Saját szavaival élve "terméketlen", mert évente mindössze néhány képet készít, és talán pont ettől olyan eredetiek. Új utakon próbál járni, és érdekes elképzeléseitől, talán mások is inspirálva lesznek...

E.-A.: Mikor kezdted a festészetet?

Sükösd Péter: Olyan 6 éves lehettem, amikor elkezdtem festegetni. Bár ez nem festés volt igazából, hanem linómetszetek. Később innen alakult tovább a dolog, a rézkarcokon, illetve a litográfián keresztül, eljutottam először a pasztell, az olaj pasztell, majd az akril világába, ami egy felettébb érdekes utazás volt. Az első képem, amit készítettem linómetszetben volt, a Santa Maria-t próbáltam kivésegetni, lehettem olyan 6-7 éves. Aztán egy ideig úgy tűnt, hogy ezzel fogok foglalkozni, míg egy nap közbeszólt az apai ráhatás. Édesapám ugyanis jogász professzor. És akkor elmentem jogot hallgatni. Így csak ezzel párhuzamosan ment a festés, illetve most jelenleg is csak mellette.

E.-A.: Mit jelent számodra a festés? Hivatás vagy hobbi?

Sükösd Péter: Nem szeretem azt a szót, hogy hobbifestő, mert nem vagyok hobbifestő. Nem azért festek ugyanis, hogy kitöltsem a szabadidőmet, hanem azért, mert szükségét érzem ennek. Csak hát igen, munka mellett vagyok kénytelen ezt tenni.

E.-A.: Ha jól tudom, nem csak ennyi a neved: Sükösd Péter, mert van még ott előtte valami:)))

Sükösd Péter: Igen. dr. Sükösd Péter, jogi végzettségű vagyok, a Gazdasági Versenyhivatalnál dolgozom.

E.-A.: Hány éves vagy?

Sükösd Péter: 27

E.-A.: Szerintem ilyen fiatalon azért nyugodtan nevezhetünk téged máris egy sikeres embernek.

Sükösd Péter: Köszönöm :)

E.-A.: A képeidet, mi ihleti?

Sükösd Péter: Szeretem a szürrealista, elvont témákat. Igyekszem a bennem lévő dolgokat, egy megfogható formába beleönteni, és azon keresztül bemutatni. A legújabb sorozatom például a "Cirkusz" sorozat nevet viseli. Megpróbáltam egy olyan témát találni, ami valamilyen szinten meseszerű, ugyanakkor mégis felfedezhetik azt az emberek a mindennapi életben is. Valamilyen szinten a festészet is ilyen számomra, a megfogható külső és a megfoghatatlan belső elegye. A cirkusz meg egy olyan belső, zárt és megközelíthetetlen misztikus világot képezett, amely valamilyen szinten szimbolizálja az én belső énemet is. A képeimbe mindig megpróbálok valamilyen mozgást, lüktetést, ütemet belevinni. Primitív, elemi, kontrasztos színeket és erős kontúrokat használok. Számomra csak ezek fejtik ki ugyanis a hatásukat, ezek váltanak ki érzelmeket. Az, hogy a közönségnek mi tetszik, - bár csúnya dolog ezt mondani - engem annyira nem érdekel. A korábbi képeim nagy része életrajzi ihletésű, amelyek egy heves érzelmi, vagy egy depresszív időszakot, hullámvölgyeket, hullámhegyeket egyaránt tükröznek. Aztán volt, hogy csak egy táj szépsége ragadott meg, de nagyon fontos itt megjegyezni, hogy itt sem a tájról, hanem arról a hangulatról szólnak elsősorban a képeim, amelyet maga a táj okozott bennem.

E.-A.: Akkor alapvetően a festészet, neked egy önkifejezés.

Sükösd Péter: Igen. Csakis az.

E.-A.: Valakinek azért csak szeretnéd még megmutatni a képeidet?

Sükösd Péter: Hogyne. A probléma az, hogy csak megmutatni szeretném a képeimet, eladni, annyira nem. Nem szeretném, hogy ez a dolog pusztán megélhetési célúvá "aljasodna". Én leginkább csak megmutatni szeretném, sőt, imádom megmutatni a képeimetés szeretek visszajelzéseket kapni, valamilyen szinten vágyom is erre, de ennél többet egyelőre nem szeretnék.

E.-A.: Adsz el a képeidből?

Sükösd Péter: Nem. Túl közel állnak hozzám. Ez persze nem jelenti, hogy a jövőben sem fogom, ha már annyi lesz, hogy nem tudom hová tenni. De most, nem állok úgy, hogy el akarom adni. Nagy részük be van keretezve, és megvan a helyük a lakásban. Gondolom, ez egy kicsit furcsán hangzik, de egyelőre ez van.

E.-A.: De azért családtagok, barátok, ismerősök között csak akad olyan, akinél lóg képed a falon?

Sükösd Péter: Persze azért van. Sőt, - az eladásra visszatérve nagyon büszke vagyok arra, hogy a Prágában készült festményeim egyikét, a "Prágai Petrin Ligete" című képem reprodukciós jogát, megvette a prágai Hilton Hotel. Ez egy olyan eredmény, amire igazán büszke vagyok. Erről a képemről készült 700 nagy vászon reprodukció, és ott van belőle egy, a hotel minden szobájában. Ami az eredeti képet illeti, az természetesen visszajött hozzám.

E.-A.: Mennyire vagy termékeny?

Sükösd Péter: Én lényegében egy terméketlen festő vagyok, egy évben mondjuk, készítek 6 képet.

E.-A.: Milyen visszajelzések érkeznek a képeidről? Kinek a véleménye számít?

Sükösd Péter: Természetesen fontos a visszajelzés, talán inkább a szakmai oldalról. De én elsősorban azért festek, mert olyan boldogságot találok benne, amit csak akkor érezhet az ember, amikor alkot valamit. Amikor festek egy képet, csodálatos érzés másnap kinyitni a szemem és érezni, hogy alkottam valami újat. Ezt a munkámban soha az életben nem fogom megtalálni. Csodálatos érzés. Az alkotás öröme hajt. Aztán jön az, hogy imádom megmutatni, visszajelzéseket kapni, mert olyankor elém is tükröt tartanak.
Ami a szakmai visszajelzéseket illeti, eddig szerencsére csak pozitív visszajelzést kaptam, amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy Satish Joshi nevű befutott New York-i festőművész is igen elismerően nyilatkozott a képeimről.

E.-A.: Szerinted mennyire számít, hogy kinek milyen iskolája van? Művészeti iskolára gondolok.

Sükösd Péter: Ami biztos, hogy én nem szeretném a Képzőművészeti Egyetemisták kenyerét elvenni. Ha megnézem a munkáikat, azt látom, hogy megtanították őket a technikákra, de a legtöbben nem látok egyediséget. Véleményem szerint a festészetnek a technika csak egy kiegészítő része, nem szabad csak arról szólnia. Hanem arról, hogy mondani, közölni szeretnénk valamit, amit a saját technikánkon keresztül visszaadunk. Nem iparosok vagyunk. Engem például nagyon kifáraszt a festészet, mint folyamat. Nem csak a technikai része, hanem inkább lelkileg. Van, hogy egy képem befejeztével egyszerűen nem tudok ecsetre, festékre nézni hetekig, viszolygok tőle. És aztán újra kezdem, elölről, ugyanis egy idő után hiányzik az érzés, vágyom arra, hogy megint valami egyedit, maradandót alkossak. Szerintem ennek csak így van értelme.

E.-A.: Mik a terveid a jövőre nézve?

Sükösd Péter: Megpróbálok új utakon járni. Pl. boros címkékre rátetetni a képeimet. Felvenni a kapcsolatot olyan cégekkel, akik tudnak ebben segíteni. Szerintem, ebben lehetne újítani, itt Magyarországon. Külföldön ez egy létező, működő dolog. Pl. a nők címke alapján döntenek, hogy mit vesznek. Szerintem a reklámiparra is ráférhetne egy kis újítás. Kortárs művészek munkáit felhasználni szórólapokhoz, plakátokhoz, egy kis frissítés gyanánt. Én ilyenekre gondolok a jövőt illetően. Meg persze szeretném kiállítani a képeimet, és még több képet alkotni. Hiszem, hogy a dolgok megtalálnak majd maguktól is. Eddig is ment valahogy.

E.-A.: Még egy kérdés! Mit üzensz az eXtreme-ART olvasóinak?

Sükösd Péter: Több bátorságot. Egy picit szembemenni a közízléssel. Merész, akár össze nem illő színek, formák, még merészebb témák keresését. Nem kell hatmilliomodik tájkép. Több egyediséget, egyéniséget. Ha pedig nem alkotók, akkor merjék elmondani a véleményüket. Tűnjön el az a sok egyéniség nélküli, fantáziátlan festmény a piacról, ne legyen rá kereslet.

E.-A.: Köszönöm szépen!


Sükösd Péter az eXtreme-ART galériájában: eXtreme-ART galéria

Sükösd Péter honlapja: http://www.petersukosd.com