2006. június 22., Budapest

Délután 16:15-kor volt a gyülekező a Bazilika nemrégiben felújított, gyönyörűen kikövezett terén. Negyed óra várakozás és a Bazilika lépcsőjén napozók közötti nézelődés után fogadott minket Szabó Géza atya, aki lényegében az egész létesítményért felelős, valamint Mártika, a kedves idegenvezető hölgy.
Mivel éppen aznapra esett a szabadság és liberalizmus zászlóvívő állama vezetőjének látogatása, melynek tiszteletére szinte az egész magyar haderő kivonult, kiderült, hogy utunk első állomását, a tetőt a rendőrség lezáratta és megfigyelés alatt tartja, mint lehetséges terrorista akció színhelyét. Lehet, hogy attól féltek, hogy egy fanatikus iszlám fundamentalista némi robbanószerrel a hátizsákjában és magán a mélybe veti magát az éppen alatta elszáguldó elnöki konvoj tetejére?
Visszatérve, az elmaradhatatlan sors keze miatt tehát látogatásunkat, a tervezettel ellentétben, a kincstárban kezdtük. A terem közepén található a Szent Korona hű mása, körülötte üveg vitrinekben különböző, keresztény szertartásokhoz használt arany kegyeleti eszközök, palástok, szenteltvíztartók. A vérbeli nacionalisták se hagyják ki a kincstár látogatását, hiszen nemrég került a gyűjtemény közé államalapító Szt. István lovagi kardjának hű mása.
A kincstár után végre bebocsátást nyerhettünk Isten házába. A nyikorgó lengőajtókon át beléptünk a Bazilika belső, hatalmas termébe. Megtudtuk, hogy a Bazilikán belüli alkotások közül valójában csak a szobrok és a szenteltvíztartók vannak márványból, a többi műmárvány. Megtudtuk továbbá, hogy Settka Gyula: Krisztus a kálvárián című alkotása azon kívül, hogy hatalmas, a látogatók szerint még egy érdekességgel bír - bármilyen szögből nézzük a keresztre feszített Krisztust, behajlított térdei mindig felénk néznek majd. A festményeken kívül sok márványszobrot is megcsodáltunk: Szent Imre hercegét, Szent Lászlóét - csakhogy az uralkodók sorából említsek párat -, az egyházi személyek közül Szent Antalét, Szent Józsefét, vagy magának, Krisztusnak a szobrát.
A főoltár előtt a monumentális kapubejárat fölött található a szintén monumentális orgona, mely 1905-ben készült, 65 regiszterrel (orgonasíp), amit 1938-ra, 79-re bővítettek. A legnagyobb sípok akár a 10 méteres hosszt is meghaladják. Bár a Bazilika rekonstrukciója több mint 20 éve tart, az orgona felújítása még mindig nem készült el, néhány síp még használhatatlan a munkálatok miatt. Ennek ellenére üzemképes, és rendszeresen megszólaltatják a szent misék és egyéb ünnepségek alkalmával. Látogatásunk alatt erről sajnos lemaradtunk, mint a borravalóról.
Említésre méltóak a templom mozaik üvegei is, a Bazilika jobb és bal szárnyán található mozaikok - bár iszonyú drágák voltak - egyáltalán nem illenek az épület stílusához modern formavilágukkal, és ez nem (csak) a mi véleményünk. Állítólag a helyükön sokkal egyszerűbb kivitelezésű ablakok álltak, de sok volt a panasz, hogy erős napsütés esetén túl sok és vakító fény jut a mise résztvevőire, ezért úgy döntöttek, hogy lecserélik őket, legalább a mozaik színes üvegei tompítják a bejövő fény erősségét. Sokak szerint a helyzet semmit nem változott. Szerintünk mindegy. Az biztos, hogy ez szebb, de drágább. Hogy megérte-e, azt döntsék el az egyházvezetők és az adományozók.
Az épület közepén található a Bazilika egész épületére talán a legnagyobb hatást gyakorló kupola, melynek belső átmérője 20 méter. Csalóka a látvány, hiszen a naiv turista, de még a vidéki magyar - legyen az hithű keresztény vagy vallástalan tudósember - sem veszi észre, hogy a kupola valójában nem egy, hanem két kupola. Egyfelől van a külső, 96.3 méter magas kupola, másfelől alatta a belső, 65 méter belmagasságú, kisebb, belülről gyönyörű és aprólékos részletekkel kirakott, mozaikkal borított kupola. Egyébként az egész templomban nem található egyetlen freskó sem, csak mozaik! A kupola csúcsán természetesen a létezés csúcsát találhatjuk, magát Istent, ahogy fehér szakállát és ruháját lengeti a szél. Körülötte angyalok és szentek ábrázolásai, ahogy az lenni szokott. A Bazilikában egyébként papíron 8000 ember fér el, de ez körülbelül olyan fajsúlyú adat, mint a buszok elejében található táblákon feltüntetett állóhely száma. Mégis, hogy mérték le? Talán csak nem bepréseltek a buszba több mint száz embert, miután az kigördült a gyártósorról!? Végül reális adatként 3000 főben állapodtunk meg.
Végül - ha már ott voltunk középen - megrohamoztuk a főoltárat. Legnagyobb meglepetésemre az oltár közepén egy hatalmas Szent István szobor található, mögötte réz domborművek, melyek életének fontosabb eseményeit ábrázolják. Isten vagy Jézus ábrázolásának nyoma sincs. Legalábbis említésre sem méltatták. Mindenesetre ez is lenyűgöző és monumentális, csak úgy, mint a Bazilika egésze.
A hatalmas belső terem végigjárása után egy éles jobbkanyarral átvágtunk a sekrestyén - itt öltöznek és készülnek fel a papok a misére - és betoppantunk az áhítatos imáikba merült, 60 év átlagéletkorú közönség által körbevett Szent Jobbhoz. Itt már Szabó Géza atya kalauzolt minket, aki kicsivel korábban misét tartott, mialatt mi végigjártuk a templom előbb említett részeit. 1038. augusztus 15.-én Szent István király meghalt, és rá 45 évvel szentté avatták. Ennek okán holtestét exhumálták, ám mindenki meglepetésére a szinte teljesen elhalt test jobb keze majdnem teljesen épen megmaradt, amit később ereklyeként kezdtek őrizni. Mint kiderült, a Jobb egy elég hányatatott életutat tudhat magáénak: Biharban (Erdély), Raguzában (Dalmácia, a mai Dubrovnik) őrizték, majd 1771-ben Bécsbe, és végül Budára került. A második világháború alatt amerikai megszállási területen ásták el egy fémhordóban, amit az amerikai katonák megtaláltak, majd a pápa javaslatára a Jobbot Amerikába szállították. 1945. augusztus 19-én a Jobb visszakerült Magyarországra, s most itt, a budapesti Bazilikában található. Szabó Géza atya azt is elárulta nekünk, hogy a Szent Jobbot alávetették nemrégen egy vizsgálatnak, mely megállapította, hogy a kéz mumifikálódott, de a behajlított ököl mutató- és hüvelykujja közti bőr viszonylag ép állapotban van most is. Azt is elárulta az atya, hogy a Szent Jobb körmenet során viselt palástja olyan vastag és nehéz, hogy valójában szenvedés számára az egész körmenet és nem is érti, hogy elődje minek készíttetett ilyen vastag palástot, hiszen akkor is a nyár közepén, a legnagyobb melegben tartották a felvonulást.

Az érdekes előadás után következett a nap csúcspontja, a kupola. Addigra már Bush is elment, a rendőrök is lemásztak a tetőről, mi pedig azon nyomban megrohamoztuk az egyik torony aljában lévő liftet. A torony tetejéről átsétáltunk az épület közepére és egy következő lifttel felkapaszkodtunk a csúcsra, a 96 méter magas kupolába. Tériszonyom azonnal kijött, amit nem győztek kihasználni a velem lévők jó hangulatuk egyetlen forrásaként. A kilátás gyönyörű, a panoráma lenyűgöző. Valahogy fentről Budapestet még szépnek is láttam, bár összességében nem mondhatom ugyanezt, mikor a kis utcákban négylábú kedvenceink kedves kis csomagjait kell kerülgetnem.
Az Atyaúristen hamar letaszított minket a mélybe, és megnéztük a most felújított kriptát, ahol kisebb-nagyobb eltéréssel már százezer forintért bárki vásárolhat magának helyet attól függően, hogy szem magasságban akar-e nyugovóra térni, vagy attól lejjebb vagy feljebb. A kripta azonban nem csupán örök nyugvóhelyként funkcionál. Morbid módon ugyanúgy helyet kap itt néhány kiállítás, egy-két állófogadás, mint a ravatalozási ceremónia. Legalább a holtak sem unatkoznak. A hely szelleméhez méltón itt történt a 20 éves felújítási időszak alatti egyetlen halálos baleset is, mikor egy 6 tonnás márvány domborművet próbáltak felfüggeszteni a bejárat feletti boltívre. A dombormű, azóta sem került fel a falra, fekve látható a kripta közepénél.
Utunk végén megnyugodva konstatáltam, hogy akad még néhány szép hely Budapest omladozó épületei között. Tetszett. Köszönjük. Üröm az örömben, hogy egyre csökken a Bazilika adományozóinak száma - kiöregedtek a hívek, meghaltak, elköltöztek vidékre -, ami nagyban befolyásolhatja a Bazilika fenntartását, hiszen állami támogatást nem kapnak
Ajánlom mindenkinek, ha teheti, egy unalmas szünidei napon az esti buli előtt és a délutáni strand után látogasson el Magyarország harmadik legnagyobb Bazilikájába, hogy legalább egy maradandó esztétikai élményben legyen része. Egy jó tanács: belépő nincs, de érdemes idegenvezetővel végig haladni, ami pénzbe kerül.

Bővebb információk a nyitva tartásról, a programokról és az árakról: http://www.basilica.hu