Nem olyan régen az Interneten ráakadtam egy fiatal hölgy honlapjára, és olvasgatva nagyon szimpatikussá vált számomra. Felvettem vele a kapcsolatot, ennek az eredményeképpen született meg ez az e-mail interjú, ugyanis Noémi kint tanul Ausztriában. Olvassátok nagyon figyelmesen a lentebbi cikket, hiszen számomra is nagyon érdekes volt néhány dolog, amit megemlít, illetve az a rálátás amivel rendelkezik bizonyos dolgokkal kapcsolatban!

E.-A.: Mesélj magadról egy kicsit! Hogyan kezdődött ez az egész?

Naomi Devil: A művészet gyerekkorom óta közvetlenül vesz körül, mivel apai nagyszüleim és édesapám művészek. Nagyapám festőművész, emellett komoly népművészeti gyűjteményt hozott létre. Nagymamám sokat vitt kiállításokra. Ezek meghatározó élmények.
Rajzolni mindig szerettem, de 2002-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni a művészettel. Ezen a nyáron mentem először a salzburgi nyári akadémiára, hogy részt vegyek öt héten keresztül egy divattervező kurzuson prof. Caroline Broadhead-nél. Ekkor még csak ruhát, cipőt és ékszert terveztem.
A rákövetkező télen kezdtem el olajfestményeket festeni. 2003 nyarán megint részt vettem a nyári akadémián. Ezúttal Rivka Rinn tanfolyamára jelentkeztem, aminek a témája és címe "Fotótól a festményig" volt. Itt kezdtem el fejleszteni a jelenlegi munkamódszeremet.

E.-A.: Mikor, hogyan jöttél rá arra, hogy festeni akarsz, hogy komolyabban érdekel a dolog?

Naomi Devil: Zárkózottabb természetem van, nem szeretek sokat beszélni. Szavakkal nehezebben fejezem ki magam, mint a rajzaimmal, műveimmel. Mivel művészcsaládból származom, kezdettől alkotói légkör vett körül, így természetes, hogy az alkotás igénye bennem is felmerült. A nyári akadémián való részvétel tulajdonképpen ezt a mélyen meghúzódó belső indíttatást kristályosította ki.

E.-A.: Hogyhogy Ausztriában élsz?

Naomi Devil: Bécsben tanulok a Szépművészeti Akadémián 'Kontextuelle Malerei' szakon. Első évben Adi Rosenblum és Marcus Muntean volt a professzorom (nemrég volt kiállításuk a Műcsarnokban). Jelenleg Elke Krystufek diákja vagyok.

E.-A.: A festés főállás, vagy csupán kedvtelés a számodra? Csinálsz még valami mást is mellette (tanulás, hobbi, munka)?

Naomi Devil: Pillanatnyilag főállás, hiszen diák vagyok az akadémián. Elképzelhető, hogy az akadémia elvégzése után mást is fogok tanulni. Építészet, filmművészet érdekelne még.

E.-A.: Művésznek tartod magad; mi a véleményed az egész "művészetesdi" dologról, hogy manapság már mindenki az?

Naomi Devil: Erről a témáról nagyon hosszan lehetne beszélni, és sok vitát is kavarna egy ilyen beszélgetés. Szükség van a művészet és művész fogalmának folyamatos újraértékelésére. A következő generációk fogják eldönteni, hogy mi az, ami maradandónak bizonyul a XX. század művészeti produkciójából. Kétségtelen azonban, hogy a nagyközönség elfordulása, érdektelenné válása tapasztalható, ami megkérdőjelez egyes művészeti áramlatokat.
Sok ma elismert és tisztelt művész nem szerezte meg a diplomát, nem járt többet egy-két évnél az akadémiára. Mások akadémiai papírral se vitték semmire. Úgy tűnik, hogy nem az akadémiai diploma dönti el, hogy valaki neves művésznek számit-e. En ennek ellenére fontosnak tartom a képzést. Szerintem az ambíció, a tanulásvágy számít, és tanulni sokat lehet a diáktársaktól, kollégáktól is.
Ma az sem világos, hogy a mű vagy a művész áll a fókuszpontban. Sokan önmagukat tekintik művészeti alkotásnak. Ebben a kontextusban vizsgálva a következőt tudom mondani arra, hogy művésznek tekintem-e magamat:
Törekszem arra, hogy technikai tudásom és kifejezőerőm olyan szintű legyen, hogy az utókor művésznek tartson, de ezt az értékelést rá is bízom az utókorra. Nem fogok bohóckodni, feltűnést kelteni, hogy én álljak az értékelés fókuszában, de szeretném, ha egyszer az életművemen mégis áttűnne egy ember, aki megpróbált valami pozitívat hozzátenni a világhoz.

E.-A.: Van e valaki példaképed?

Naomi Devil: Nagyon szeretem Odd Nerdrum, Gottfried Helnwein, Jenny Saville, Dave McKean és Salvador Dali festményit; Juddy Fox és Ron Mueck szobrait; Alfredo Jaar intervenciós müvészetét. A designerek közül Leigh Bowery és John Galliano a kedvencem.

E.-A.: Kortársfestők közül kiket tartasz jónak, ill. kikkel vagy jóban?

Naomi Devil: Néhány festőt felsoroltam az előbb, akiket nagyra becsülök. Persze ez nem teljes lista. Vannak kollégák, akikkel levelezem, pedig soha nem találkoztunk (pl. Juno Doran, a British Portait Award nyertese). A kölcsönös megbecsülés az alapja az ilyen kapcsolatoknak, és ez nagyon sokat jelent.
Egyébként a festés meglehetősen magányos tevékenység. Kevés idő marad barátkozásra. Igyekszem minden kollégával jóba lenni. A nyugati kollégáknál a távolságtartóbb légkör, és egymás munkájának a megbecsülése számomra egészségesebbnek tűnik, mint a magyar gyakorlat, ahol természetes egymás munkáját méltatni. Szerintem a méltatás az utókor feladata.

E.-A.: Eddig miket sikerült megvalósítani, ill. a következő egy évben mik a céljaid, terveid?

Naomi Devil: Diák vagyok, és ez meghatározza a célok kitűzését. Tanulni szeretnék, és fejleszteni mind technikai tudásomat, mind kifejező képességem. Egyelőre bizonyos feladatokat csak azért tűzök ki magam elé, mert valamit meg szeretnék tanulni. Erre jó példa a sminkszeres festménysorozatom. Ezeket a képeket azért festettem, mert meg akartam tanulni csillogó, fényes tárgyak, üvegek és műanyag festését. Azért ilyenkor is törekszem arra, hogy ne üres, tartalmatlan kép szülessen. A szépségipar termékei mellé becsempésztem a képre a mobiltelefont, és egy olyan tárgyegyüttest festettem a vászonra, amely a mai életfilozófiát tükrözi, lenyomatát adja korunknak.
Aki próbált már festeni, az tudja, hogy nem egyszerű feladat az sem, hogy a csillogó tárgy a képen is ragyogjon, mint a valóságban, a füst légies legyen, a haj valóban hajnak tűnjön. Ezek technikai kérdések, és megvalósításuk kevés ahhoz, hogy egy kép remekmű, vagy egyáltalán műalkotás legyen, de nem tekintheti magát igazán festőnek az, aki ezeket a feladatokat nem tudja megoldani. Úgy érzem, hogy ezen a téren terveim szerint haladtam eddig.
Sokat dolgozom, legalább 40-50 képet festettem eddig. Volt hat önálló kiállításom, és sok csoportos. A kiállítási listán rangos helyek szerepelnek. Egy bécsi és egy budapesti galéria képvisel. Erre a nyárra ösztöndíjat kaptam a salzburgi Nemzetközi Nyári Akadémiára. Tizenkilenc éves koromra értem el ezeket az eredményeket, így talán nem szerénytelen elégedettnek lenni eddigi munkám gyümölcsével.
A továbbiakban azt szeretném, ha eddigi pályám lendületét, felfelé mutató ívét meg tudnám őrizni. A technikai tudás további tökéletesítése mellett, egyre nagyobb lélegzetű munkákat szeretnék megvalósítani. A súlypont lassan el kell, hogy tolódjon. Egyre kevesebb képet fogok pusztán a tanulási folyamat érdekében festeni, a hangsúly a kifejezésre kell, hogy kerüljön.

E.-A.: Honnan meríted a képeid témáját, mi inspirál?

Naomi Devil: Minden inspirál, ami karakterisztikusan mai. A máról szeretnék beszélni a mának és a holnapnak. Sokszor az Interneten ragadja meg a figyelmem valami annyira, hogy egy festmény alapjául szolgál. Máskor az utcán fotózok.
A fényképezésnek az is célja, hogy karaktereket gyűjtsek. El szoktam menni felvonulásokra, fesztiválokra, bolhapiacra, vagy egyszerűen a belvárosba embereket fotózni. Elég nagy adatbankot gyűjtöttem így össze mindenféle figurákból. Amikor egy képet kezdek festeni, sokszor ebből az adatbankból keresem ki a szereplőket.

E.-A.: Mi a véleményed a graffiti-ről, a street art-ról, illetve ennek a különböző vállfajairól?

Naomi Devil: A művészetnek az évezredek alatt kialakult feladatai vannak, amiket össze lehetne foglalni. Volt egyszerű inventár (pl. a fáraó mellé temetett tárgyak listája), társadalomformáló erő, vallási áhítat keltésének eszköze, dekoráció stb. Érdemes a street art kérdését abból a szemszögből megvizsgálni, hogy mennyit teljesít ezek közül a feladatok közül, és akkor könnyebb körvonalazni, hol és milyen street art érdemel valóban művészi megítélést és figyelmet.
Egy szürke külvárosi környezetben magas igénnyel készített, tartalmas graffiti nem csak dekorál, de megfogalmaz életérzést, társadalmi kérdéseket is megválaszol. Ez korjelző műalkotás is egyben. A mások által megépített szép házak falát összefirkálni viszont káros és értelmetlen tevékenység, köze nincsen a művészethez.

E.-A.: Merre láthatunk legközelebb Téged, illetve a képeidet a nyilvánosság előtt?

Naomi Devil: A Mucius&Diabolus Galériában láthatók képeim. A Dorottya Galériában veszek részt júniusban az open workshop-on. A II. kerületi művészek kiállítására adok le egy képet a Klébelsberg Kuno Művelődési Otthonba szintén júniusban. Bécsben az Exner Galériában lesz csoportos kiállításom június 28-tól. A tervek szerint júliusban nyílik a Bast-Art Galéria Bécsben, ahova ígértem, hogy rendszeresen 5-6 képem le lesz adva kiállításra. A kremsi Kunsthalle munkatársai voltak megnézni a festményeim, így talán náluk is fogok szerepelni.

E.-A.: Mi az, amit még fontosnak tartasz elmondani, és legvégül: mit üzensz az eXtreme-ART olvasóinak?

Naomi Devil: Erre a két utolsó kérdésre együtt válaszolnék.
Három országban mozgok rendszeresen. Mivel édesapám Németországban dolgozik, a nyarakat ott töltöm. Így össze tudom hasonlítani a három országot a művészet szempontjából, és nagy különbséget látok a közönség hozzáállásában.
Tudomásul kell venni, hogy a művészet csak ott virágozhat, ahol érdeklődő közönség és támogatás van. Az alapanyagok is olyan drágák, hogy a művész nem tudja finanszírozni, ha nincsen rendszeres vásárlás. Mindaz, amit ma a múzeumokban megcsodálunk előző művészetpártoló generációk áldozatának a gyümölcse.
Régen az egyház játszott ebben nagy szerepet, amit ma nem tud betölteni. Ma a vállalatoknak lenne lehetősége arra, hogy akár az adó egy százalékával, akár a reklámra költhető összegek helyes felhasználásával támogassa a művészetet. Ez Ausztriában és Németországban gyakorlat. Vállalatok azzal reklámozzák saját tevékenységüket, hogy művészeti projekteket megfinanszíroznak. Erre a lehetőségre szeretném felhívni az olvasók figyelmét, akik közt biztosan sok mai illetve jövőbeli vállalatvezető van. Lényegében a vállalatnak is hasznos az erre áldozott összeg, megtérül, ugyanakkor lehetővé tesz egy eddig nem látott művészeti virágzást Magyarországon. A magyar tehetség Magyarországon is találja meg a piacot, Magyarországnak váljon büszkeségére, még ha a világ bejárása, tapasztalatok szerzése hozzá is tartozik a tanulási folyamathoz!


Naomi Devil az eXtreme-ART galériájában: eXtreme-ART galéria

Naomi Devil honlapja: http://www.naomidevil.com