Béke. Mire gondolsz, amikor ezt a szót meghallod? Mi fut át az agyadon, amikor a tv-ben nap mint nap tudósításokat hallasz az újabb zavargásokról, erőszakos cselekményekről, vagy éppen arról, hogy népcsoportok miképpen pusztítják egymást. Azonban nem csak ennek kéne eszedbe jutni erről a szóról. Igaz, ez is egy nagyon fontos aspektusa, hogy nagyban hogyan mennek a nagyvilágban a dolgok, de akár hiszed, akár nem, a legfontosabb dolog az, hogy saját magaddal, a bensőddel békében élj! Ha ez nincs meg, akkor semmi sem fog jól működni az életedben.
Gondold csak végig: te meg vagy elégedve magaddal? Ha igen, miért? Ha nem, annak is mi lehet az oka? Lehet ezen változtatni? Elég okító jellegűnek tűnhetnek ezek a kérdések, és habár ez nem egy pszichológiai oldal, mégis sokkal inkább érdemes ezen elgondolkodnunk, mint hinnénk. Hogy miért is? Ennek két oka van. Ha valaki folyton azon kínlódik, hogy ő miért olyan ronda/miért nem hoz jó jegyeket az iskolából/miért ilyen szerencsétlen, és hasonlók, akkor az sohasem fog harmóniában élni önmagával, és az egész élete, amíg ilyeneken töpreng, egy kínlódás lesz. Aki pedig meg van elégedve magával, az is gondolja végig, hogy miért lehet ő teljesen rendben mindennel, és hogy nem-e lenne még mit javítani önmagán (azért itt vigyázzunk, hogy az elégedettségből nehogy az elégedetlenségbe taszítsuk önmagunkat).
Igazából mindennek a kulcsa az, hogy a saját életünkkel, és a magunkban arról kialakított képpel hogyan tudunk összhangban és békében élni. Ha ez megvan, akkor nagy valószínűségel eggyel kevesebb gondunk lesz minden este elalvás előtt, és lelkünk mélyén is érezni fogjuk, hogy valóban, legalább ezen a téren rendben vagyunk. Tehát a belső béke mindenek felett való.
Békében kell azonban élni a többi emberrel, konkrétan is, hiszen ki ne ismerné azt a szituációt, amikor iskolában, munkahelyen, vagy egy közösségben mindenki fúrja a másikat, és az emberek már rossz szájízzel mennek be, hiszen tudják, hogy aznap is mi fog várni rájuk... ez így nem mehet! Arra kell hajtani, hogy jól, békésen, érdemesen éljünk mind így mind úgy, mindenki a lehető legjobbat hozza ki magából, és ne csak a saját érdekeit tartsa szem előtt, hanem a többiek helyzetébe is próbálja magát beleélni. Tudom, hogy ezek csak szavak, tudom, hogy ezt nem olyan egyszerű, mint ezt leírni, de azért érdemes megpróbálni, talán egy kicsit szebb lesz a világ. Talán egy kicsit...
Emellett természetesen ez nagyban, a társadalomban is jelen van, hisz az ember ösztönösen hajlamos a békétlenségre. Ha hosszú ideig túl jó valami, ott törvényszerűen konfliktus fog teremtődni, hisz az ember mohó, és mindig többet és jobbat akar. Ez teljesen rendben is van, de csak odáig, amíg ez nem megy más rovására, ám általában nem ez szokott történni. Emberek mennek emberek ellen pusztán nyereségvágyból, és máris ott vagyunk a küszöbén a világháborúnak, népirtásnak, és hasonló nyalánkságoknak. Hiába, már csak ilyenek vagyunk: előbb vagy utóbb mindenkinek elborul az agya, és onnantól az ég óvja a többieket, úgy amint ez már a történelemben, és a napi életben sokszor meg is látszott.
A cikkem végén, pedig azzal szeretném zárni a gondolataimat, hogy ugyan személy szerint én nem hiszem azt, hogy valaha is megvalósulhatna a világbéke, nem vagyok nagy "peace-aktivista", ezenfelül mégiscsak így gondolom azokat, amiket fentebb leírtam. Ezekre a dolgokra kell törekedni mindenképp, különben a saját életünket nehezítjük meg, azt pedig, lássuk be, ki szeretné. Tehát a kitűzött célok egy része itt van, előttünk... lássuk, hogyan tudjuk őket megvalósítani! Csak rajtunk áll!