Valódi exkluzív lemezajánlóval tudunk most kedveskedni az olvasóknak, ugyanis a kritika a legújabb Placebo albumról szól, amely azonban csak március tizenharmadikán kerül a kereskedelemi forgalomba. Íme hát az értékelés, érdemes-e beszerezni?
Mint tudjuk, placebo néven olyan anyagot szoktak nevezni, melynek fizikai hatása nincsen, csakis pszichikai, és a hit által lesz végül is hatása. Nos, mindenki azt gondol amit akar, hogy az együttes miért ezt a nevet adta magának, de egy biztos: megérkezett a sorban az ötödik albumuk (és ne feledkezzünk meg az időközben kiadott DVD-ről sem), melynek a Meds címet adták, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez is már napok óta folyamatos hallgatásra van ítélve.
A lemezért Dimitri Tikovoi francia producer felelős, aki már egy ideje a srácok körül mozgott, és segítette őket- meg is lett az eredménye, hiszen ez az új korong idézőjelbe téve az "övé lett".
Hallgatva az albumot feltűnhet, hogy nincs egyértelműen lassú, vagy egyértelműen más kategóriába sorolható dal: az eddigi fő irányvonalakat összemosták, így azonban lehetőség nyílt arra, hogy még kreatívabban kezelhessék az egyes hangszereket, és habár az effektezésből kicsit visszavettek, még így is akad bőven elég ilyen szám.
Nem lenne a Placebo az együttes, ha a szövegeken nem kéne elgondolkodnunk, illetve hátsó, mélyebb értelmezést keresnünk benne- nos ezt itt sokszorosan megtehetjük, sőt, rá is vagyunk kényszerítve. Kezdhetjük ezt akár a zseniálisan kétértelmű, az Infra-red című számban elhangzó "someone call the ambulance there`s gonna be an accident" sorral, de még bőségesen találhatunk hasonlókat a lemezen. A szövegek megint sokrétűek- nincs mit tenni, minél többször meg kell hallgatni, hogy megadjuk magunknak az esélyt, hogy képet kapjunk a Placebo világáról.
Brian hangja még mindig ugyanolyan izgató és egyedi, mint eddig volt, a basszus (Stefan Olsdal), és a dob (Steve Hewitt) is oda van téve rendesen, és ezzel az összetétellel egy nem mindennapi hangzást kapunk, mely néha már-már betegesnek, és persze elég sötétnek is mondható.
A lemezen vendégszereplők is helyet kaptak, mégpedig a címadó dalban a The Kills énekesnője VV jegyzi a vokált, valamint a Broken Promise-ban az egyik nagy példakép R.E.M.-es Michael Stipe szerepel. Mindkét közreműködés csak az album előnyére szolgál.
Ezzel a koronggal már megint úgy vagyok, mint a KoRn-nal nemrégiben: nem tudok olyan tracket megnevezni az albumról, ami ne lenne kiemelkedően jó, és megint csak olyanokat tudok mondani, amik még ezek fölé is emelkednek. Gondolom már mindenki sejti a végső konklúziómat erről a lemezről: zseniális, sokszor újrahallgatható a megunás veszélye nélkül. Placebo rajongóknak egyértelműen kötelező, és még azoknak is ajánlom, akiknek bejön a manapság nagyon futó brit-rock-indie-poszt punk vonal- nem fogtok csalódni.


Track lista:

01. Meds
02. Infra-red
03. Drag
04. Space Monkey
05. Follow The Cops Back Home
06. Post Blue
07. Because I Want You
08. Blind
09. Pierrot The Clown
10. Broken Promise
11. One Of A Kind
12. In The Cold Light Of Morning
13. Song To Say Goodbye


Hivatalos honlap: www.placeboworld.co.uk