Húsevés és az állatok

Nos, igen, a téma már régóta hatalmas ellentétek tárgyát képzi, sok-sok vegetáriánus és húsevő ment emiatt már egymásnak, mindkét oldal a saját érveit hangoztatva- de ennek, én mondom, semmi értelme sincs, hisz ha belegondolunk, mit is akarunk valójában? Nem azt, hogy a másik belássa az igazunkat, melyet jó kis érvek masszív talapzatára helyezünk- erről szó sincs. Azt akarjuk, hogy a másik véglegesen elfogadja, ez pedig már a meggyőzésről szól, és nem arról, hogy széles körben terjesszük és hirdessük azt, amiben hiszünk- azt hiszem, mondhatjuk így. De ezt hagyjuk is, hiszen nem ez a cikkem témája, inkább rátérnék arra, hogy mit is gondolok erről az egészről.
Nemrég néztem egy filmet, melyben Jamie Oliver, a híres angol szakács éppen Olaszországban járt, és le kellett vágnia egy birkát, valamint elvitték egy vaddisznó-vadászatra is. Jamie-t elég rosszul érintette, hogy a néhány perce még vígan bégető kis állatkát meg kellett ölnie, de megtette, mert, mint mondta sok ezerszer főzött már ilyet a konyhájában, tehát ideje volt már, hogy egyet igazából is levágjon. Persze, nem túl vidám dolog, ha valaki elkezd ezen gondolkodni, de garantálom, amikor este korog a gyomra, és csak az evésen jár az esze, fel sem fog merülni benne hasonló gondolat.
És igen, az állatok. Amióta az ember megeszi őket, ez a rend, hogy valahogy ugye meg kell őket ölni, hogy aztán az asztalra kerülhessenek. Mi állunk a tápláléklánc csúcsán, sajnálom, ez van. Van olyan is, aki azt mondja, hogy ő köszöni szépen, de kimarad abból, hogy őmiatta ártatlan állatokat ölnek meg. Szíve joga, hiszen mindenki maga dönti el, hogy mi kell az étkezésében, azonban egyet ne feledjünk el! Az ember, a fogazata kialakulásával egyetemben alapvetően húsevő, és erre van berendezkedve a szervezete is, és ha nem egy vegetáriánus családba születik, akkor kiskorától ezt is szokja meg. Namármost, ha valaki lemond erről, és különböző, emberek hozta szabályok alapján sorolja be magát egy étkezési kategóriába, rendben, ám tegye, de én maradok a húsnál, és, hogy miért? Elsősorban azért, mert szeretem, másodsorban pedig, mert- mint az ősi mondás is tartja- húsból lesz a hús, ami ha a lényegét tekintjük, igaz is.
A másik fontos kérdés emellett, hogy azokat az állatokat, melyből mi táplálkozunk, hogyan tartják. Visszacsatolva Jamie-re az elején, neki az tetszett az olaszoknál nagyon, hogy ott emberi körülmények között voltak tartva az állatok, és nem pedig kegyetlenül, egymás hegyén-hátán, míg végül halomra nem ölik őket. Ez persze a végeredményen is meglátszik, hiszen evidens módon sokkal jobb húsa van annak, akit szeretettel gondoztak, mintsem annak, aki tömegszálláson töltötte az életét.
Én azon az állásponton vagyok, és nem csak a húsevést, hanem bármi mást nézve az életben, hogy ami csak a természet adott, azzal élni rossz nem lehet, hiszen valami alapján csak kialakult ez az egész. Egy magasabb rend, vagy valamifajta Isten- felesleges most erről gondolkodni, mert megint nem erről szól a cikk, de ha belegondolunk, hogy hány ember életét ment(het)i meg a hús, akkor érzékelhetjük, hogy egyáltalán nem egy rossz dologról van szó, még ha néhányan annak is próbálják beállítani, annak a felhozásával, hogy a szerencsétlen állat is szenved, és neki is van lelke. Megnézném, ha az elmúlt évszázadokban senki sem evett volna húst, akkor hogy néznénk ma ki, illetve hová alakult volna az egész társadalom. És az pedig a vicc legteteje, ha valaki azt mondja, hogy ő csak halat eszik, de más húst nem- az miben különbözik?
Egy szónak is száz a vége, mindenki egyen azt amit akar, de én azon az állásponton vagyok, hogy nekem kell ez, és nem is akarok semmiképp sem lemondani róla, és nem is fogok- mert szeretem.