Akikre idén büszkék lehetünk... Emeljük őket az ég felé, hogy mindenki láthassa tündöklésüket! És esetleges későbbi bukásukat is.

1. Arctic Monkeys / The Kooks

Nagyon kevés arra az esély, hogy két zenekar gyakorlatilag a semmiből úgy törjön elő, hogy tömeghisztériát okozzon. Nos, az Arctic Monkeys-nak ez maradéktalanul, a The Kooks-nak pedig csak 90%-osan sikerült. Az AM magának járta ki az utat, óriási rajongótáboruk volt, mire megkapták a szerződésüket, a The Kooks pedig inkább a médiahisztinek köszönhetően futott be. Nehéz lenne azonban eldönteni, melyik lenne az év legjobb debütáló lemeze. Két olyan albumról beszélünk, melyeken nincsenek gyenge dalok, ráadásul az agyát eldobja az ember a folyamatosan áramló energiától. Legyen a szőke és a barna is. Így igazságos.

2. Radiohead - Sziget

Mi is megírtuk nektek, így nincs nagyon mit hozzátenni: egyszerűen megkaptuk, ami már kb. 10 éve járt nekünk. A tökéletes koncertet. Áhítattal, csodálattal és minden lehetséges erőnkkel azon voltunk, hogy talpon tudjunk maradni - pedig fel is szállhattunk volna.

3. Placebo - Meds

Nehezen fogadható el, hogy a Placebo nem tud nagyot hibázni. Persze rengetegen hibaként rótták fel a zenekarnak, hogy az új lemez nem valami nagy eresztés, ezek az emberek azonban valószínűleg nem tudják azt a nagy igazságot, hogy a kevesebb néha több. Brian Molko olyan, mint egy jó vegyész, mindig tudja, hová tud csöppenteni egyet az általa kifejlesztett szerből, hogy még éppen ne robbanjon fel az egész laboratórium. A végtermékként kapott gyógyszer viszont nem placebo, valami sokkal súlyosabb, amire komolyan rá kell készülni. A Space Monkey-k meg azt mondanak, amit akarnak...

4. Amber Smith - Reprint

Normálisabb helyeken olyan széles mosollyal fogadnának egy annyira profi zenekart, mint az Amber Smith, hogy a szájak sarka megcsiklandozná a fülcimpákat. De nem, itt még egészséges konkurencia sincs, és mivel igazán igény sincs rá, marad a magányos monopólium. Az AS nem az egyetlen olyan magyar banda, akiről nem hallunk annak ellenére, hogy világszínvonalon nyomja, de ez az ország sajátossága. Nincs mit tenni, vegyük elő a Reprint albumot, és csendben verjük a fejünket a falba pl. a Hello Sun közben és gondoljunk arra, hogy kiket játszanak helyettük a magyar csatornák! Gratulálunk nekik!

5. A Depeche Mode dupláz Magyarországon

Nem semmi, hogy Dave Gahanék mit meg nem tesznek értünk - és az sem, hogy mi mit meg nem teszünk értük! Megtöltjük az Arénát, majd a Puskás Ferenc Stadiont, csak hogy kétszer is megnézhessük a Touring The Angel turnét hazánkban. És hogy mennyire jól jártunk! Két hangulatában kicsit eltérő koncert, remek látvány, tökéletes dalok. See you next time!

6. Muse - Black Holes and Revelations

Hát igen. A Muse legénysége sem nagyon ismeri a hiba fogalmát, ezúttal is olyan dalokat pakoltak egymás mellé, amelyekért egyesek a fél életüket odaadnák. Egyesek oda is adták - mindhiába. Kirobbanó energia, klasszikus zene, és Matt Bellamy hangja. Tökéletes elegy. Megkockáztatjuk, még a prog-rockos befordulás is jól fog állni nekik a beígért új lemezükön. Azt viszont sosem bocsátjuk meg nekik, hogy a Szigeten mutatott orbitális teljesítményüket egyelőre nem hajlandóak megismételni Magyarországon.

7. The Upper Room - Other People's Problems

Nem tudni, honnan kerültek elő, de üdvözöljük őket a Föld nevű bolgyón! A Black and White simán lehetne az év slágere is, de valamiért rossz helyen voltak, rossz időben. Az It Began on Radio gyönyörű, az All Over This Town pedig egyből zsebre tette az egész világot. Persze felróható a srácoknak, hogy a lemezük semmi extra talentumot nem mutat, de meg kell tanulni olvasni a sorok között! Mégpedig nagyon gyorsan ám! A lemez az év egyik kötelező darabja!

8. Pearl Jam - Pearl Jam

Az egy darabig gyengélkedő Eddie Wedder vezette PJ olyan visszatérést produkált idén, amely csak nagyon ritkán sikerül egyes csapatoknak! De ne is gondolkozzunk a dolgok mikéntjén, amikor itt ez a tökéletes lemez, olyan tökéletes dalokkal, mint a Life Wasted (melyhez egy tökéletes videoklip is társult a biztonság kedvéért).

9. Gnarls Barkley - St. Elsewhere

Nem vitás, hogy az idei év a Gnarls Barkley-é volt, a Crazy pár éves összesítésben az év dalaként is szerepel - persze ezen listák nem feltétlenül mérvadóak, mégis, a szám valahogy sokkal színvonalasabbra sikerült a szokásos rádió-töltelék daloknál. Egyeseket persze már nem biztos, hogy érdekel, de a lemezen további remek dalok csücsülnek, mi viszont azonnal felpattanunk, ha megszólal például a Smiley Faces. A páros egyébként az idén begyűjtött minden lehetséges díjat, és a poén kedvéért kicsit kezelésbe vette Paris Hilton lemezét is, egy-két félre nem érthető utalást téve az "univerzális tehetség" erős férfihiányára (értsd: ha valaki azonnal nem fekszik le vele, hisztizni kezd), és ostoba megnyilvánulásaira. Előre, előre, előre!

10. Matisyahu - Youth

Statisztikusokkal számoltatnám ki, mennyi az esély arra, hogy egy ortodox zsidó srác nekiálljon olyan színvonalú reggae-t nyomni, amitől a legbigottabb jamaikai pinabubusok is elszégyellik magukat! Márpedig itt ez történt, az úriember ugyanis jól tudja, hogy Ábrahám fiai is Zionban laknak, és ha nem is raszták, de remekül bírják a napfényt! Persze becsusszannak olyan közhelyek, mint pl. "a fiatalság a világ motorja", de akkor is jó hallgatni a Youth-ot. Matisyahut nézni egyelőre furcsa, de megszokható.

+1: Mindenképpen jó hír, hogy Gwen Stefani idén elhatározta, nem készít több szólólemezt. Ezt is megértük...