Le merném fogadni, hogy majdnem mindenki ismeri az MSN Messenger nevezetű azonnali-üzenetküldő programot. Ám de ha feltenném azt a kérdést, hogy ki mennyi időt tölt el a használatával - nos azt hiszem elég különböző válaszokat kapnánk.

A programot a Microsoft szállítja minden egyes Windows operációs rendszerébe integrálva, így a siker egy percig sem volt kérdéses. Az első Messenger verzió 1999-ben jelent meg, s ez még egyáltalán ne tartalmazott semmilyen extra funkciót a chatelési lehetőségen, és a partnerlistán kívül. Ezután szép lassan fejlődött a rendszer (MSN= Microsoft Network), és a legvégső verziója, amely még ezen a néven jelent meg, az a 7.5-ös volt 2005-ben. Idén jelent meg a még tovább fejlesztett verzió, amely már az új keletű Live Messenger nevet kapta, és a "Live" szócska egy csomó másik lehetőséghez is kapcsolódik - de erről majd talán egy másik cikkben fogok részletesebben írni!

Tehát a felhasználói élmény javítására irányuló kísérletek (sic!) egyre jobb irányba haladtak, és emberek hatalmas tömege használta ezt azt instant üzenetküldő rendszert, szemben a konkurencia termékeivel - hiszen ez kéznél volt, és ha nem is volt benne minden tökéletes, az átlag felhasználó kényelmesebben és biztonságosabban érezte magát ezzel.

Visszatérve a cikk témájához, most azt fogom egy kicsit boncolgatni, hogy miért is hasznos, illetve káros a Messenger; kicsit talán sarkított nézőpontból tekintve néha, de azt hiszem ez szükséges lesz ahhoz, hogy minden oldalról átláthassuk a dolgok valódi mibenlétét. Egyrészről ugye előbb vagy utóbb mindenki létrehoz magának egy accountot (felhasználónév és jelszó kombinációja), és beleveti magát ebbe a világba. Mihelyst ez megtörtént, elkezdi felfedezni, hogy az ő ismerősei is használják ezt, és elkezd partnereket gyűjtögetni. Ez az első fázis, amelyen túlesik a legtöbb ember.

Ezek után három lehetőség jöhet szóba. Egyik az, hogy nem tetszik neki, jobban szimpatizál a konkurenciával (AOL, Yahoo, Skype, Gtalk, stb.), és hagyja a fenébe a Messengert. A második - középút - lehetőség az, hogy néha-néha felkukkant rá (szabadidejében, hétvégén), vagy néhány partnere, és akkor, ha fenn van, tök jól el is csevegnek, és ennyi; a hétköznapi életében túl sok szerepet nem játszik a dolog. A harmadik - hardcore - lehetőség pedig, hogy elkezd minden ismerősétől címeket beszedni, az újonnan megismert kapcsolataitól is már a telefonszám mellé Messenger címet is kér, és a kommunikációja nagy részét teljesen áthelyezi ide.

Itt jegyezném meg közbevetőlegesen, hogy itt ugyan én a Messengerről beszélek, mint olyanról, de ez csak azért van, mert ez a legelterjedtebb, és a leginkább szóban forgó. Említhetnénk itt bármilyen más azonnali üzenetküldő rendszert is (példák feljebb), amennyiben ott is fennállnak az ebben a cikkben ismertetett lehetőségek (vagy akár az IRC-hálót is), de a popularitás fokán most így ezt a kifejezést használom.

Szóval ott tartottunk, hogy a delikvens elkezd gyűjtögetni, és egyre inkább benépesedik a kontaktlistája emberekkel, és szükségszerűen itt is lép velük kapcsolatba, hiszen sokkal olcsóbb, mint például a telefon. Sokan már hördülhetnek is fel, hogy jajj, itt a világvége, itt veszti el az ember a személyes kommunikációt, és számítógépeken keresztül folytatja azt, bezombul a gép elé, satöbbi. Pánikolás helyett kérem, gondolkozzunk el egy kicsit.

Mint mindennek, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Az egyik az például, hogy elég a kapcsolatfelvételhez ráklikkelni valakire - és nagy valószínűséggel ha ő is visszaigazolt minket, akkor szóba is fog állni velünk-, míg például egy sms-re nem biztos, hogy egy tőlünk távolabb álló ember válaszolni fog, főleg ha 160 karakter közé van szorítva kreativitásunk. Így azonban nagyon könnyen szóba tudunk elegyedni a másikkal, és például nekem - nem egy olyan barátságom kezdődött el így, ami az életben biztos, hogy soha nem jött volna létre, mert annyira távol állónak hittük magunkat egymástól bizonyos külsőséges jegyek alapján. Persze ez a megrögzött technika-ellenesek számára idegenül hangozhat ("A neten barátkozni? Az ilyen ember biztos egy balfék a való életben", és a többi), de azt hiszem néhány (bátran kimondom) begyepesedett idiótától eltekintve ilyen felfogású ember manapság nem sok van.

Másrészről ennek az ellenpéldájával is tudok szolgálni, hiszen az is hihetetlenül könnyen megeshet, hogy valakivel tök jó elbeszélgetünk, és az életben pedig annyira nem férünk meg egymás mellett, ahogyan azt csak el lehet képzelni. Természetesen ez sem meglepő, hiszen itt is van ideje mindenkinek a monitor előtt a válaszait mérlegelni, illetve a non-verbális kommunikációja is csak vigyorgó smiley-k formájában tud kifejezésre kerülni.

Ismét egy pozitívum, hogy a közös munkára viszont kiválóan lehet használni. Mi a szerkesztőségben is nemegyszer intézzük itt a közös dolgainkat, de bármilyen csoportosulásban és szervezésben nagyszerű szolgálatot tud tenni 2-5-10 ember között, egy fél perc alatt összehozva a konferenciázást. Egyszerűen remek, gyors, időtakarékos, és dokumentálható.

Magamnál viszont észrevettem azt, hogyha semmi különös dolgom nincsen, akkor hajlamos vagyok csak úgy ráklikkelni emberekre, akikkel régen beszéltem, és dumálgatni velük. Ez egyrészről teljesen hasznos, hiszen képbe kerülsz a barátaid, ismerőseid dolgaival, és sokkal tájékozottabb leszel velük kapcsolatban, másrészről viszont az idődnek az elfecsérlése is, hiszen hosszú órákat lehet így eltölteni, valójában teljesen semmitmondó dolgokról beszélgetve.

Ehhez kapcsolódóan az ember azt veheti észre magát (200 pluszosként), hogy egyre inkább vonzza a szoba melegsége, és a kimozdulás hiánya - és ez már a függőség kezdetének is betudható. Amikor szívesebben vagy a Messenger előtt, és ott társalogsz mindenkivel, minthogy személyesen is találkozz velük - na innentől kezdődnek a gázok. Amúgy ezt a te cimboráid is megérzik, és ők is egyre inkább leszoknak a más utakon való kommunikációról veled - itt szerzik be majd életed minden apró részletére vonatkozó morzsákat, és akármennyire is dühöngsz ez ellen, ezt elég nagy százalékban meg is tudják oldani. Névkiírások, alternatív üzenetek, képek - ezek mind-mind információkat szolgáltatnak rólad (persze ez fordítva is igaz).

Néhány jellemzőt szedtem össze fentebb -biztosan sokkal több is van, de ezek az általánosak, s néhányat magamon is megfigyeltem. Szerintem ti is be tudjátok magatokat valahová sorolni ezek közül, és hogy mi is a végkicsengése a cikkemnek? Igazából talán az, hogy ez egy remek lehetőség, eszköz - ahogy nevezzük - csak ehhez is, mint mindenhez, ésszel kell nyúlni, és akkor nem fog baj történni. Tehát további jó Messengerezést, ha keresnétek, odafent megtaláltok ;)