"...nem fogok foglalkozni maguknak a szellemi képességeknek az eredetével,
éppúgy, ahogy magának az életnek az eredetével sem foglalkoztam."
Charles Darwin: A fajok eredete (8. fejezet: Az ösztönről)

Képzeljünk el egy 0 térfogatú, ám de végtelen hőmérsékletű valamit, és akkor most olyan hitelesen adom vissza a matematikai megfogalmazást, amennyire csak lehet. Képzeljük el, hogy ez a valami felrobban!!! Nem tudom, kedves olvasó neked sikerült-e elképzelni, mert nekem nem. De az a lényeg, hogy ez volt az ősrobbanás, és itt kezdődött minden. Majd később, valamikor, lőőőőn a Föld.

A földön kezdetben nincs semmi vala, ám de az a sok minden anyag, gáz, por, meg minden addig-addig kavarog, amíg egy napon életre nem alkalmas lesz. Ennek a valószínűségét most ne találgassuk, ez egy rövid cikk szeretne lenni, annyira furcsa lenne, ha egy kilométer hosszú számjegyet biggyesztenék ide. Megjelentek az egysejtűek. Aztán ezek fejlődni kezdtek. Folyamatosan jöttek létre bonyolultabb fajok, évmilliókon keresztül, egyre komolyabb, bonyolultabb felépítésű élőlények. Egyik kifejlődött a másikból, ezt hívják evolúciós elméletnek. "Elmélet"-nek, vagyis nem tény, mert nem igazán sikerült még sok kérdést megválaszolni vele. Csak hát "nincs más", ami nem igaz, mert van, és bár lehet, hogy elsőre sokkal meredekebb, de másodjára, harmadjára már nem is annyira. De még ne rohanjunk előre.

Charles Darwint, kora neves, elismert tudósai kinevették, amikor publikálta művét, a Fajok eredetét. Saját bevallása szerint is csak azért merte publikálni, mert szerette volna megőrizni tudományos elsőbbségét, amúgy félt, mert érezte, nem lesz osztatlan a fogadtatás. Sokan támadták is, és több kérdést nem sikerült, de nem csak neki, azóta se senkinek megválaszolni ezzel az elmélettel, hogyan is lehetett minden...

A fejlődés egy nagyon lassú folyamat. Ha mondjuk egy egyeden végbe megy valamilyen változás, ami mondjuk előnyös a számára, akkor sem ér semmit, ha a többiekben nem megy végbe ugyanaz a változás. És ha az előnyös tulajdonságait örökölte is később az utód, az ő, és az ő utódai már csak kevesebb és kevesebb részben birtokolták, mint ahogyan a bort is, ha vízzel hígítjuk, és hígítjuk, előbb-utóbb elvész a bor. Szóval nagyon sok egyeden egy időben kellett volna végbe mennie a változásnak, ami önmagában véve gyenge.

De nézzük egy másik szempontot, személy szerint nekem ez a kedvencem.

Van egy hal, a lámpáscsápú hal. Utána lehet nézni, van ilyen. Van egy úgynevezett világító szerve, amivel közelebb csalogatja az áldozatait. Nos, egy olyan hal, aminek egyáltalán nincs ilyen szerve, hogyan fejleszti ki ilyet??? Egy hal. Nem egy okos lény, nem tud nyúlványt növeszteni, és nem tudja felkapcsolni, hogy világítson. Fejlődés útján gyakorlatilag nem jöhet létre. Amíg megtanulta, ha meg tudta volna egyáltalán tanulni, hogy tudja ezt a képességét kifejleszteni, réges-régen éhen halt volna.

Ezekkel a meredekebb és meredekebb dolgokkal Darwin elmélete ma az egyetlen, amit oktatnak, és a gyerekek gyakorlatilag már egészen korán, kis korukban magukba szívják ezt, anélkül hogy választhatnának. A másik elmélet, amiről szó lehet, az intelligens tervezés. Mint már mondtam, bár sokkal meredekebb elképzelés (bár nem meredekebb, mint az ősrobbanás), de, éppen a tudomány az, ami képes bizonyítani létezését. Pl. minden szervezet alapja, a sejt, ami annyira parányi, annyira egyszerű dolog, de mégis annyira nagyszerű, hogy magától már nem is jöhetett létre, mert lehetetlen! Mint ahogyan akár egy autó esetében is, ezeket a maguk formájában tökéletes, változatos, élő szervezeteket nem hozhatta létre a vak véletlen, sokkal inkább egy intelligens tervező... Csak gondolkodni kell a témán, és akinek netán véleménye hozzáfűzni valója lenne, várom Őt a fórumban...