Már csak néhány hét, és itt a karácsony. De addig még nagyon sok dolgunk van... Összeállítjuk a bevásárló listát, kinek, mit, hogyan, miből, elővesszük a díszeket, kipróbáljuk az egőket...
De ne szaladjunk annyira előre - bár van, aki már év közben letudta az ajándékok vásárlását - , először még itt van advent...
A karácsonyi készülődés egyik legelső mozzanata, hogy adventi koszorút készítünk vagy vásárolunk, és az ünnepig hátralévő vasárnapokon mindig újabb gyertyát gyújtunk meg rajta. Idén december 3-án van advent első vasárnapja, így ajánlatos minél hamarabb gondoskodni erről a hangulatos díszről, hogy akkor már egy aprócska láng lobogása közben írhassunk listát a karácsonyi ajándékokról, illetve az ünnepig hátralevő teendőkről.
Az adventi koszorú hagyománya az ősi, pogány időkbe nyúlik vissza, amikor a kelták örökzöld ágakkal, fagyönggyel és magyallal díszített koszorúval ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. Az akkori emberek hite szerint az örökzöldek és a lobogó lángok az eljövő tavasz, illetve a megújuló természet reményét jelképezik. A koszorúkészítés szokását a keresztények is megtartották, a XVI. századra a katolikusok és a protestánsok már adventkor használták, és Krisztus születésére készülődtek vele. Maga az advent szó egyébként eljövetelt, megérkezést jelent, a keresztények a Megváltó születését várják ebben az időszakban. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés idejét jelöli. (Érdekes, hogy az advent eredetileg negyven napig tartott, ám a Gergely pápa-féle naptárreform négy hétre rövidítette.)
A koszorúkészítés a XIX. században élte reneszánszát Európában, Magyarországon még ennél is sokkal később honosodott meg. A hagyomány szerint készülő adventi koszorú örökzöldekkel készül, négy gyertyával, ezekből három lila, egy pedig rózsaszínű. A lilát anno azért használták, mert ez az árnyalat nagyon drága volt, így királyi színnek számított. A régiek hite szerint az első vasárnap meggyújtott gyertya a reményt szimbolizálja, a második a szeretetet, a harmadik az örömet (ez a rózsaszín), míg a negyedik a békét. (Néhol az a szokás, hogy a koszorú közepére helyeznek egy ötödik gyertyát, ennek lángja csak karácsony napján lobban fel.)
A gyertyagyújtás a keresztény mitológiában, annak a fontos események a része, amely Jézus eljövetelét jelenti. Minden újabb gyertya meggyújtásával egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz.
Ezeket a várakozással teli heteket régen szigorú böjttel töltötték az emberek, eljártak a hajnali misére, amit Szűz Mária tiszteletének szenteltek.
Az advent másik fontos kelléke az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza. Ezt a szokást egy édesanya találta ki kisfia vigasztalására. A fiú minden este azt kérdezgette, mennyit kell még aludnia, hogy megjöjjön a Jézuska. Anyukája ezért egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott.
Később a fiúból felnőtt lett, és nemhogy nem felejtette el ezt a kedves ajándékot, hanem az adventi kalendáriumok árusításával maga is több millió gyermeknek szerzett örömet.
Szokás volt az adventi házikó készítése, ami kartonlapból készült, és annyi ablaka volt, ahány napból állt az advent. Minden napon kinyithattunk egy újabb ablakot, ahol egy-egy bibliai idézet volt található. Ebből már csak az adventi naptár maradt meg, ahol az ablakok csokit rejtenek.
Másik szokás az adventi koszorú készítése. Az első ilyen koszorút Johann Hinrich Wichern, az evangélikus szeretetszolgálat elindítója készítette. Az általa alapított szeretetotthonban fából készült koszorút készítettek, amelyre 23 gyertya került, ebből négy nagyobb a vasárnapokat, a 19 kisebb a hétköznapokat szimbolizálta. Manapság már csak négy gyertyát szokás a koszorúra tenni.
Ehhez az időszakhoz sok népszokás is kötődik. Egyik Borbála napján a Borbálaág vágása. A lányok december 4-én vízbe állítanak egy cseresznye, egy barack, egy orgona- vagy egy mandulafaágat, esetleg aranyesőt. Ha az ág kizöldül, az azt követő évben megkérik a lány kezét. Ha nem zöldül ki, a leányzónak várnia kell egy évet, hogy újra próbálkozhasson.
December 13. Luca napja. Ekkor a lányok 13 egyforma cetlire 13 fiú nevét írják, és minden nap tűzbe dobnak egyet. Karácsonykor a megmaradt cetlit kibontva fény derül arra, ki lesz a leány férje.

De térjünk vissza egy pillanatra a koszorúkészítéshez...
A koszorúalapot és a gyertyákat legegyszerűbb készen megvenni, a zöldeket és egyéb díszeket viszont akár mi magunk is összegyűjthetjük egy hétvégi séta során. Ha a natúr színek hívek vagyunk, nekünk találták ki a termésekből összeállított koszorút, amihez nem szükséges más, mint egy ragasztópisztoly, jó sok makk (kalappal együtt), vadgesztenye, mogyoró (héjastul), fahéjrudak, esetleg mandula (egészben). Ezeket csak egyenként rá kell ragasztanunk egy szalmából készült koszorúalapra, végül az egészet érdemes megkoronázni egy kávébarna vagy krémszínű selyemmasnival. Vigyázat, hagyjunk helyet a gyertyáknak is! (Ha adventi koszorúként nem használnánk ilyesmit, hagyjuk le a gyertyákat, tegyünk a hátuljára egy akasztót, és máris kész a szíves vendégvárást jelző ajtókoszorú!)