Turisták, bevándorlók, cserediákok, vagy rokonokat látogató családtagok mind ugyanazzal a helyzettel találják szemtől szembe magukat, amikor saját otthonukat elhagyják. Hirtelen, az égből pottyanva, vonatról lezöttyenve vagy kocsival gurulva egy új világban találják magukat. Sokakat pont ez a "másság" ösztönöz arra, hogy egyre távolabbi helyeket ismerjenek meg, de azért nem árt résen lenni.
Minden helynek vannak olyan sajátosságai, melyeket az útikönyvek ártatlanul elhallgatnak. Ahogy Tunéziában tevéket ajánlanak fel nőkért cserébe, úgy szeretett fővárosunk, Budapest, is tartogat jó pár meglepetést. A magyar metropoliszba érkező külföldieknek semmivel sem lehet különösebb dolguk, mint egy eltévedt szürkemarhának Bombay utcáin.
Mindenek előtt az utak állapotára kell felhívni a figyelmet. Erre a tudatlan turisták csak akkor figyelnek fel, amikor észreveszik, hogy taxisofőrjük vadul rángatja a kormányt. Bizony, legjobban egy holdjáró tudna ellenállni a kátyútengernek. Ha létezne egy nemzetközi akadályverseny, amelyben autósok mérhetnék össze tudásukat felrepedezett utcákon, valószínűleg egy budapesti lenne a befutó.
A BKV (Budapesti Közlekedési Vállalat) szolgáltatásai is rémületet kelthetnek. A tömegközlekedés nem csupán zsúfolt és megbízhatatlan, de szórakoztató is. Buszvezetők száguldanak lefelé a budai hegyekről, csikorognak a gumik, ahogy minimális fékezéssel beveszik a kanyarokat. Akad olyan (különösen lelkiismeretes) vezető is, aki az unatkozó utasokkal cseverészik. Olykor aszpirint kér, karácsonyi történeteket mesél el, vagy szimplán hangosan gondolkodik.
Egy újabb jellemző, amely nem csupán a fővárosra igaz, de az egész "tipus hungaricus-ra" (már ha létezik ilyesmi) karakterisztikus, a csípős étel. Manapság már itt is mindenütt megtalálhatóak a nagy gyorséttermek láncai, és az éhezők bármely ország kulináris ételeiből válogathatnak. Viszont az útikönyvek is megírják, az igazi magyar "kaja" csípős és paprikás. Érdemes figyelembe venni az asztalon található kosár kenyér és kancsó víz (nem véletlenül) könnyíti a lélegzést, csillapítja az égető érzést.
Nem csupán az utak, az ételek, az egész város életérzése egy olyan élményt közvetít, ami sehol máshol sem található meg. A nyelv, amely nem hasonlítható semmilyen más nyelvhez (a finn rokonság is elég elenyésző mértékű). Az utcákon fellelhető az otthonos szegénység és örök ébrenlét. Sok európai várostól eltérően Budapest sosem alszik teljesen. Minden harmadik utcában található egy éjjel-nappali bolt vagy kocsma. Az utcák ritkán üresek.
A történelmi múlt minduntalan jelenléte is egyedivé teszi Magyarország metropoliszát. A háború és az '56-os forradalom okozta nyomok nem tűntek még el. Lövésnyomok borítják a mellékutcák épületeit. Jóllehet ez hozzájárul Budapest szegényes és lepusztult külsejéhez, de mégis történelmi emlékművet hoz létre.
Van egy bizonyos szabadság ebben a városban. Legfőbb jellemzője, hogy a mindenek felett álló szabály az, hogy "rúgd fel a szabályokat". Itt nincs komoly sorbaállás, a metrókhoz vezető mozgólépcsőnél sem tartja be senki a jobb kézszabályt. A sebességkorlátozások és parkolási tilalmak betartása, pedig már mindig nagy gondot jelentett a rendőrségnek. A helyzetet az teszi még nevetségesebbé, hogy a rendfenntartó apparátus könnyen elcsábul. Más szóval, a rendőrök lefizetése itt nem egyedi, és korántsem elítélt dolog.
Budapest utcáin egy másik meglepetés is vár minden érkezőre, amelyet talán az itt lakók sem tudtak még teljesen elfogadni. Köztudott, hogy Magyarország gazdaságilag az európai ranglista hátsó felén helyezkedik el. Szegényke ország, szegényke fővárosán ez meg is látszik. Szeméthalmok az úttesten, a környezetvédelem hiánya. Ráadásul Budapesten a hajléktalanok tömege a lehető legszembetűnőbb módon jelenik meg. Metróaluljárók sarkán, bezárt boltok küszöbén és lakások bejáratában. Néha-néha még én is összerándulok, amikor mellettem egy békésen szunyókáló embert pillantok meg a földalattinál. Félelemre semmi ok. Nem bántanak, nem is figyelnek a járókelőkre, ők egyszerűen csak ezen a helyen tudják meghúzni magukat. Elég siralmas kép, nem tagadom.
Ezek szomorú tények, a való világ, a gyötrő realitás megnyilvánulása. Viszont nem tagadhatom, én szeretem szülővárosomat. Pont ez a létélmény varázsolja Budapestet azzá ami. Ezek a kritériumok okozzák az első sokkhatást, amely minden turistát Alien-nek tüntet fel a barbár keleten. Az útikönyv tárgyilagos elemzéseit félretéve megtalálható az igazi Budapest. Kritikus szemmel nézve borzalmas, de minden porcikája egyedi és szerethető.