2006. július 5. - Budapest

Egy roppant rokonszenves embert, legalábbis számomra teljes mértékben, szeretnék bemutatni. Nyers Csaba Károly hagyományőrző, aki főállásban gabona-szakács, és szabadidejében pedig rézlemezekre domborít ősi magyar mintákat. Nagyon érdekes gondolatokat és meglátásokat tár elénk.

E.-A.: Ha jól tudom, egyszerre két dologgal is foglalkozol. Melyik ez a két dolog?

Nyers Csaba: Rézdomborműves, és gabonaszakács is vagyok.

E.-A.: Ha csak az egyik lehetnél, melyik lenne az?

Nyers Csaba: Nagyon nehéz szétválasztani a tevékenységemet és a munkásságomat. Mert, lényegében nálam mind a kettő egyszerre működik. Tehát a hétköznapokban szakács vagyok és utána ötvös, vörös rézlemez domborító. Tehát a szabadidőmet erre fordítom, a megélhetésem, pedig a szakácskodás.

E.-A.: Tehát főállásban szakács.

Nyers Csaba: Igen.

E.-A.: És melyik volt előbb?

Nyers Csaba: Előbb a rézdomborítás volt, mert szerszámkészítőként érettségiztem, és már akkor kezdtem foglalkozni a vörös réz lemezdomborítással. Volt egy nagyon jó ismerősöm, aki ezzel foglalkozott. Őt úgy hívták, hogy Herbst Ottó, iparművész volt. Ő segített nekem, tőle tanultam meg a rézdomborítás csinnyát-binnyát. Szakács, csak ezután lettem.

E.-A.: Ez milyen régen volt?

Nyers Csaba: 1969-ben érettségiztem.

E.-A.: Ez tekintélyes idő. Jó 37 éve.

Nyers Csaba: Igen. Ezt követően öt évig dolgoztam, mint szerszámkészítő, és közben már domborítottam a vörös rezet.

E.-A.: Honnan származnak a minták, amiket használsz?

Nyers Csaba: A kezdetekben először az egyiptomi, indiai motívumok felé volt érdeklődésem, és még a szkíták felé. Ekkor láttam először, hogy hogyan domborítanak, aranylemezből. Székborításokat az egyiptomiaknál, a szkítáknál a kardhüvelyeket, és az indiaiaknál, hogy hogyan ábrázoltak isten alakokat, lemezdomborításos borítással. Tehát ezek az ősi technikák adták nekem az útmutatást, és a fellelhető irodalmakból formákat merítve készítettem ilyeneket. A magyarság mintakincsével, csak ezután kezdem foglalkozni. Ennek a története úgy szól, hogy egy árverésen megvettem Turáni Ornamentika c., Huszka József könyv eredeti példányát, és elhatároztam, hogy ha lesz rá pénzem, akkor újranyomtatom ezt a néprajzi ritkaságot. Ez a könyv a régészetből előkerült, honfoglalás kori mintáknak a gyűjteménye, amit Huszka József, a rajztanár, egy élet alatt gyűjtött össze. Amikor megláttam ezt a könyvet, akkortól kezdtem el, a magyarság mintáival foglalkozni.

E.-A.: Akkor mára elmondható, hogy ez az egyetlen irányvonal, amit követsz?

Nyers Csaba: Igen. Azért is foglalkozok a honfoglalás korral, mert sajnos a tanítási rendszerünk, csak a honfoglalás utáni korral foglalkozik. Pedig a magyarság nagyobb értéke, az a honfoglalás-kor előtti értékek. Az a mintakincs, amit őseink képviseltek, és a honfoglalás-kor után már csak egyre kopott, egyre eltűnt. Én, azt próbálom a mai világba visszahozni, ami a honfoglalás-kor előtti mintakincsek voltak. És ezek föllelhetőek, mert a régészetből előkerült tárgyi formavilág, szerencsére megőrződött.

E.-A.: A hagyományőrzésnek milyen más módját képviseled még?

Nyers Csaba: Készítettem egy kereszt-név gyűjteményt is. "Kereszt-nevek tára". Egyszer megszámoltam, hogy a naptárban, hány magyar ős eredetű név található, és az év 365 napjára jutó nevekből, csak 53 magyar név. Ezt követően végeztem egy kis gyűjtést, mert sokkalta több magyar eredetű név van, mint 53, amiből méltán lehet meríteni, édesapáknak, édesanyáknak. Hogy ha már magyar gyermek születik, magyar nevet adjunk neki.

E.-A.: Szerinted mennyire nem ismerik a magyarok a saját kultúrájukat?

Nyers Csaba: A Szovjet megszállás, a kommunista rendszer, mind-mind háttérbe szorították a nemzeti érzést, és a nemzeti kultúránknak a tiszteletét, ápolását. Most kezd, úgy érzem, a nemzet, a nemzeti érzéssel talpra állni, és ismét megismerni a múltnak a tárgyi emlékeit, és kezdik el tisztelni a hagyományokat. Már van az emberekben nyitottság, és van rá lehetőség, hogy meg is ismerjék. Vannak előadások, könyvek jelennek meg a múltunkkal kapcsolatban, az őstörténetünkről. Itt meg kell, hogy említsem Badi Jós Feribácsit, Kiszeli Istvánt, akik kutatók, az őstörténettel foglalkoznak. Hitelesen lehet meríteni tőlük adatokat, és ismereteket.

E.-A.: Látok itt egy íjat. Ennek a története?

Nyers Csaba: Nos, az íjászat az inkább kedvtelés, de ez is olyan hagyományunk, amiről méltán mondhatjuk el, hogy itt Európában, csak a magyarságnak van lovas-íjász múltja, és terep-íjász múltja. A nyugati emberek nem is ismerték a magyarság csodafegyverét, a visszacsapó íjat. Csak a keleti népek ismerték. És erre nagyon vigyáztak, és nagyon jól tudtak bánni vele, mert a csatáik többségét, ennek birtokában tudták megnyerni. Ilyen volt, pl. a Pozsonyi csata, amit Árpád legényei, túlerővel szemben nyertek meg.

E.-A.: Érdekes, hogy milyen nagyszerű kultúránk van, de erről sajnos annyira sokat nem tudni.

Nyers Csaba: Pedig méltán lehetünk rá büszkék, és mutathatjuk a világnak, hogy mi milyen sok mindenben vagyunk egyediek. Hozzánk nincsenek hasonlóak. A népi hagyományaink, a tarsolylemezek, a veretes övek, ezeket a viseleteket vissza lehetne hozni akár a mai viseletbe is.

E.-A.: Milyen rendezvények vannak, amikre ellátogathatnak azok, akik érdeklődnek a hagyomány, hagyományőrzés iránt?

Nyers Csaba: Itt van például a Tarsolyosok találkozója, mely ebben az évben, október 7.-én lesz, Pomázon. Ennek célja, hogy a tarsolyosok megismerhessék egymást, és megmutathassák magukat azoknak, akik még nem viselnek tarsolyt. Hogy elmagyarázhassák, milyen sok értékünk volt a múltban. Hogy ne felejtsék el az emberek, és tiszteljék a múltat, és a hagyományt. A mi múltunknak sok értéke van. Itt Európában nekünk volt az első írásbeliségünk, a rovásírás, nekünk volt az első országgyűlésünk, Ópusztaszeren, és a nyelvünk, a magyar nyelv, egyedülálló az egész világon. Szerencsére van sok rendezvény, szerte az országban. [ide egy programterv jön]

E.-A.: Most egy kicsit beszélgessünk a szakácskodásról. Úgy tudom, még külföldön is dolgoztál szakácsként.

Nyers Csaba: Igen. Külföldön éltem 5 évig. Amit nyugaton láttam, az más volt, mint itthon. Például a nyugati emberek alig olvasnak, inkább videót és a dvd-t néznek. Könyvekből, egy magyar háztartásban sokkalta többszöröse található, mint külföldön. De láttam jót is, azt, hogy a nyugati ember többet törődik az egészségével. Nagyon jól tudják, hogy ha az orvoshoz kell menni, az nagyon drága. Ezért is figyelik a súlyukat, próbálják magukat gyógyítani, gyógyteákkal, gyógyfürdőkkel, és érdeklődnek minden olyan gyógyászat iránt, amivel saját magukat is meg tudják gyógyítani akár. És a legvégső esetben mennek csak orvoshoz. Amire pedig a leginkább oda kell figyelni, az a táplálkozás. Ők erre figyelnek. Ezt követnünk kellene nekünk is. Az egyik probléma a húsfogyasztás. Ne együk mindennap húst. Elég, ha egy héten egyszer-kétszer eszünk csak, úgy ahogy a boldog béke-időkben volt, amikor a család csak hétvégeken evett húst. A hétköznapokban vegetáriánus ételeket, több zöldséget, gyümölcsöt kell enni.

E.-A.: Hogyan lehetne erre felhívni a figyelmet? Sokan azt hiszik, a vegetáriánus étrend, az azt jelenti, hogy lemondani minden ízről. Azt hiszik egyhangú, nem tápláló.

Nyers Csaba: A figyelmet felhívni a média segítségével lehetne a legjobban. Az emberekre rájuk kell döbbenteni. Ha például egy dohányos embert elvinnénk egy boncasztalhoz, és megnézné, hogy hogyan néz ki egy dohányosnak a tüdeje, és egy nem dohányosnak a tüdeje, lehet, nem is dohányozna többet. Az igazságot keményen meg kellene mutatni az embereknek. Hogyan néznek ki annak az embernek a szervei, aki vigyáz magára, és hogyan néz ki, egy elhízott, eltunyult emberé. A mai világban úgy érzem, hogy keményen szembesíteni kell az embereket azzal, hogy ha ők nem figyelnek az egészségükre, akkor az életükkel fizetnek, méghozzá, hamar. Az élet játéka a túlélés. Könnyű gyorsan meghalni, de hosszan élni, és egészségesnek maradni, az a kihívás, az a próbatétel. Olyan példamutató életeket kellene bemutatni, akikre az emberek fel tudnának nézni, és nem a pénz lenne az elsődleges, hanem az életviteli, egészségmegőrző példamutatás lehetne az elsődleges. De ehhez nincs elég médiatámogatás.

E.-A.: Gabona-szakács vagy. A táplálkozásban miért a gabona a kiemelkedő?

Nyers Csaba: Mert a gabona, a világ élelmiszerei közül a legösszetettebb, a leggazdagabb minden téren. A legértékesebb tápanyagaink, ezek az apró magok. Minden gabona fogyasztható sósan, és édesen. Ha megfelelően, nedvességtől mentesen tárolják, nagyon hosszú ideig eltárolható. Ha pedig vízbe tesszük, kicsírázik. A mag mindig egy új életet tud teremteni, mindig egy új élet hordozója, minden gabonaszem. Őseink a búzát úgy hívták, hogy élet, élet-mag. Benne van az őssejt. A négynapos csírában például, minden vitamin benne van. A gabona táplál. Csak vigyáznunk kell rá, hogy megmaradjon tisztán, és ne génkezelten. Ne akarjuk játszani az istent.

E.-A.: Mi mindent lehet készíteni gabonából? Nekem a gabona elsősorban kenyeret jelent.

Nyers Csaba: Akkor felsorolnék néhány gabonát: köles, hajdina, tönköly-búza, árpa, barna rizs, kukorica. Annyiféle gabona van, hogy akár minden napra más-más juthatna, mert minden gabona más bel-tartalmi, élettani értékkel bír. A köles, pl. hat a hajra, erősíti azt, feszesíti a bőrt, élesebbé teszi a látást, és a körmünket keményíti. Ezért kell ennünk kölest. Ismernünk kellene az élettani hatásokat sok élelmiszernél, és tudatosan táplálkoznunk.

E.-A.: Hol, merre szoktál főzni?

Nyers Csaba: Elsősorban arra, amerre meghívnak. A felkérések eléggé változatosak, de elég sok olyan rendezvényen veszek részt, ahol hagyományőrzéssel kapcsolatos rendezvény van. Pl.: Mesterségek Ünnepe, Duna Ünnep, Tarsolyosok Találkozója, Cseszneki Várjátékok. Rengeteg olyan rendezvény van, ahol összeillik a gabonafőzés, és a rendezvény.

E.-A.: Te magad szoktál programokat szervezni?

Nyers Csaba: Igen. Vannak saját szervezésű programjaim, amiket egyedül vagy barátokkal közösen szervezünk. Ilyen, a budakalászi Íjászverseny, a Jurta fesztivál (Jurta találkozó), a Duna Ünnepe, és a Tarsolyosok találkozója.

E.-A.: Összesen elég sok mindennel foglalkozol. Hogyan bírod?

Nyers Csaba: Elég sok idő, és anyagi ráfordítással jár. De még bírom.

E.-A.: Ha meg kellene határozni, hogy mi az, ami hajt, mi lenne az?

Nyers Csaba: A múltunknak a tisztelete.

E.-A.: Könyveid vannak?

Nyers Csaba: Kettő darab szakácskönyvet írtam eddig, "Bevezetés a gabonakonyhába", és "Gabonakonyha", és most készülök írni egyet a vörösréz lemezdomborításról. Továbbá készül egy bővített kiadása a "Bevezetés a gabonakonyhába" c. könyvnek.

E.-A.: Tervek a közeljövőre?

Nyers Csaba: Télen tervezek beindítani egy gabona-szakács főzőtanfolyamot. "Gabona-főzőtanfolyamot". Ezt elsősorban édesanyáknak, és fiatal leányoknak szeretném ajánlani, mert fontosnak tartom, hogy az édesanyák, és a leendő édesanyák tudjanak főzni. Gabonából is tudjanak főzni. Mert a családban nem csak a fehér ágy, a fehér asztal is fontos, az tudja igazán hosszútávon összetartani a családot. Jövőre, pedig Árpád-év lesz. Erre szeretném majd minden erőmet bevetni, pl.: a Pozsonyi csatának a kellő tisztelettel való megünneplését.

E.-A.: Így, a végére még egy üzenetet. Mit üzensz az eXtreme-ART olvasóinak?

Nyers Csaba: Üzenem nekik, hogy olvassanak a múlttal kapcsolatos irodalmakat, a Magyarság őstörténetével kapcsolatos irodalmakat, és ismerjék meg jobban a múltunk értékeit, hagyományait, mintakincseit, zenéjét, életvitelét, és ezekre vigyázzanak. Őrizve vigyázzuk, és adjuk tovább a fiatalságnak ezeket az ismereteket.

E.-A.: Nagyon szépen köszönöm.

Nyers Csaba: Én köszönöm!