A velencei Hotel Danieli 2005-ben elnyerte a harmadik legjobb szállodájának megtisztelő címét. Ha belépünk a szálloda halljába, szobáiba, vagy éttermébe, rájövünk, hogy ez nem véletlen! A 14. században épült ékszerdoboz-szerű hotel a legmagasabb színvonalú szolgáltatással, luxuskörülmények közé várja vendégeit.
A Starwood Luxury Collection of Hotels egyik büszkesége, a Hotel Danieli, amely több mint hat évszázada épült Dandolo dózse palotájaként, az 1700-as évek eleje óta fogad előkelő étkező- és szállóvendégeket. A szállót választók kezdetben kizárólag az európai arisztokrácia köreiből kerültek ki, így nem telt el sok idő, és a velencei Danieli korának világviszonylatban is egyik legpazarabb és legelőkelőbb hoteljévé nőtte ki magát.
Mára Velencében járva bárki választhatja szállásául ezt a nagy múltú, patinás épületet, amelyet egykoron Royal Hotel Danieliként ismertek az európai körúton járó ifjú nemesi sarjak. A királyi lakosztály ára éjszakánként közel 3700 eurót kóstál, azaz majdnem egymillió forintot, míg egy egszerűbb szoba már 150 ezer forintos áron is a mienk lehet egy éjjelre. Az épületbe érkezők nem csupán hatszáz éves falak, régi korok ihlette és antik bútorok között pihenhetnek, hanem ízelítőt kaphatnak a híres olasz, és azon belül is a velencei vendégszeretetből és luxuskiszolgálásból. A szálloda emellett olyan világhírű nevezetességekkel bír, ilyen a pazar kilátást nyújtó tetőteraszos étterme és a csodálatos átriuma, amely már önmagában is számos vendéget vonz. A hotel, amelynek elhelyezkedése is kiváló, a jól képzett személyzet mellett, 24 órás szobaszervizt, gyermekfelügyeletet és tolmácsot is biztosít igény szerint a vendégeknek.
Azért ez nem semmi!

Szóval érezzük jól magunkat! S ha már Velencében járunk, érdemes kicsit körülnézni.
Velence város egy folyók által táplált lagúnás területre épült, melyet az Adriai tenger felől homokdűnék határolnak. A város több sziget központjába, a parti részre épült, és két széles főcsatorna szabdalja részekre, valamint számtalan kis csatorna, kanális hálózza be. Az egyik a Grand canal, melynek legkeskenyebb - 33 méter - részein ível ár a híres piacos híd, a Rialto.
A város maga nagy és lapos, sikátorai néhol alig érik el az egy méter szélességet. Néha útvesztő labirintusban érezzük már magunkat. Amennyiben hajóval érkezünk, a San Marco téren remek lehetőség nyílik (6 Euró) felliftezni a város legmagasabb tornyába, a harangtoronyba: innen remek a kilátás.
A városnak tulajdonképpen két arca van.
Az egyik a gazdag turistáknak szól. A nagyobb utcákban, a centrumba megtalálható az összes nagy divattervező boltja, régiségkereskedések, csillogó-villógó éttermek és gyönyörű szállodák az ide érkező nászutasoknak és pihenni vágyó milliomosoknak.
A másik arca az apró sikátorok, a centrumtól távolabbi csatornák világa. A város ezen részein laknak a velenceiek. Itt megtapasztalhatjuk a mindennapos, temperamentumos olasz életvitelt. A gyerekek az utcákon játszanak, a magasban a házak között szárad a ruha, az asszonyok a kapukból kiabálnak át egymásnak. És itt minden sarkon van egy étterem, kis kávéház, apró boltocska, ahol mindent kapni.