Június közepén jelent meg a kanadai születésű énekesnő Nelly Furtado harmadik nagylemeze Loose címmel. Hallgassuk meg, és értékeljük közösen, hogyan sikerült az új anyag!

Az énekesnő 2000-ben robbant be a köztudatba Whoa Nelly! című lemezével, és az erről kijött maxik őszintén szólva nekem egyáltalán nem nyerték el a tetszésemet, még a Missy Elliott-os közreműködések dacára sem; egyszerűen idegesítő volt az egész, olyannyira, hogy innentől nem is figyeltem túlságosan a hölgy tevékenységére, így a 2003-as Folklore album sem került az érdeklődésem kifejezett középpontjába.
Annál is meglepőbb volt, amikor idén nyár elején kijött a Timbalanddal közös Promiscuous című szám, mely kifejezetten tetszett, és elég sokáig pörgött nálam is. Ezek után már kíváncsi voltam az egész lemezre is- és azt kell mondjam, egyáltalán nem bántam meg, sőt!
Először is a legfontosabb: az új anyag producere Timbaland lett, akit már bőven ismerhetünk Missy Elliott "mögül", de dolgozott már számos más hip-hop produkcióban is, valamint Justin Timberlake, és Gwen Stefani is csak dicsérni tudja a hozzáértését. A lemezen elsőre meghallatszik a keze munkája, mely amúgy is garancia- rögtön felismerhetők az ő alapjai, aki már hallott egy zenét is tőle, az tudja, miről beszélek, tehát a lemez jó kezekben volt.
Talán ez a zenei-produceri váltás is tette, talán a magánéleti dolgok, de Nelly is jóval szimpatikusabbá vált számomra, és ezt kiválóan példázza a klipbeli megjelenése is- mondhatni talán, hogy felnőtt, mind külsőre mind hangra, de ezen korong sokkalta értékelhetőbb, mind az eddigiek voltak.
A lemez különlegessége, hogy rögtön két kislemezzel is indítottak, és ezzel biztosra is mentek, ugyanis az Amerikában kihozott, fentebb említett Promiscuous-nál talán csak az Európában nyitott Maneater üt nagyobbat. Míg az előbbi egy vidám hangulatú hip-hop szám (ugye Timbo tud elég huncut zenéket is készíteni), a Maneater-t leginkább egy Gwen Stefani-s "girl power" számhoz tudnám hasonlítani- és talán nem is véletlenül; ez a hasonlóság a lemez több pontján is megfigyelhető a No Doubt ex-énekesnőjével, de véleményem szerint egyáltalán nem válik a hátrányára.
A lemezen nagyon sok jó szám van, a fentebbiek mellett kiemelném még a No Hay Igual című alkotást, melyben Nelly megcsillogtatja portugál származását, valamint a Say It Right, mely a következő maxi is lesz. Említést kell még tenni arról, hogy Chris Martin a Coldplay-ből is szerepet kapott egy kis részén a lemeznek, az All Good Things című számot félig ő jegyzi.
Ez a korong számomra is meglepetés volt, hiszen napokig hallgattam, hallgatom még mindig a jobban sikerült számokat róla, és ezzel Nelly Furtado belépett az általam kedvelt énekesnők közé. A hirtelen változás a szende leányból vad csajjá kétségkívül jót tett neki, kérdés, hogy tudja-e tartani ezt a formát? Mi drukkolunk neki, hogy sikerüljön!