Mostani számunk témája a tetoválás, ezzel kapcsolatban írnám le én is néhány alapgondolatomat. Nem tudom, hogy ezzel ki mennyiben ért egyet vagy ki nem, de én egészen az elmúlt néhány hónapig úgy voltam a kérdéssel, hogy nekem aztán nem kell tetoválás! Nem érdekel, hülye dolog, meg amúgy is, felteszed magadra, aztán ott marad, minek ez nekem? Gondolom sok-sok embert ismertek, aki szintén ugyanígy vélekedik ezzel kapcsolatban, urambocsá' Ti magatok is így gondolkodtok. Nos, hadd mondjak el néhány dolgot.
Először is: attól mert én ezt leírom, semmi sem fog megváltozni bennetek ezzel kapcsolatban. Ugyanúgy fogtok vélekedni, mindaddig, amíg nem történik veletek valami olyasmi (és most nem kell semmi drasztikusra gondolni), ami ezt megváltoztatná. Bennem úgy igazság szerint nem tudom mi történt, de már nevetségesnek tartom a fél évvel ezelőtti szemléletmódomat. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ebben a pillanatban rohanni fogok, és magamra varratok valami, nem, erről szó nincsen, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy nem zárkózom el a tetoválás elől, annak ellenére, hogy jelen pillanatban semmi olyan nincsen, amit magamon el tudnék képzelni.
Sokan vannak a tetkók ellen, mind pro, mind kontra. Általában a legtöbb érv, amit ellene hoznak fel, hogy kényelmetlen megcsinálni, fáj, és hogy egész életedben rajtad marad, mintegy "megbélyegez", szokták az okosok mondani. Hiszen mi lesz akkor, ha elmész valami komoly munkahelyre, és ott figyel a tűzokádó sárkány aki épp egy meztelen nőt akar foglyul ejteni a várkastélyban. Hát, akinek ilyen van a kezén, és "öltönyösnek" akar menni, az ne csodálkozzon semmin, ámbár pont az ilyenre szokott a legritkábban példa lenni. Másik érv ugyanezzel kapcsolatban, hogy mi lesz ha egyszer megöregszel, lógni fog a bőrödön, bla-bla-bla. Hát barátom, ha öreg leszel, ez esetben máshol is ronda lesz a bőröd, tehát nem az a tetoválás fogja a végső kegyelemdöfést megadni, ezt elhiheted.
Az is igaz persze mindezzel összefüggésben, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mintát, és hová teszel fel magadra. Mint már korábban említettem, én például most nem is tudnék semmit sem mondani azzal kapcsolatban, hogy mi tetszene, de ez például lehet azért is, mert egyáltalán nem is tájékozódom ebben a témakörben, illetve mert nagyon tudok lelkesedni nagyon sok dologért. No nem mintha ezek később elmúlnának, csak átveszik a helyüket más dolgok, amikért szintén ugyanúgy lelkesedek, és így tovább. Így tehát simán el tudom képzelni, hogy fél-egy év múlva már teljesen más lesz minden, hiszen az ember előre egyáltalán nem sejtheti a dolgokat, hogy mik fognak vele történni.
Visszakanyarodva, tetoválás... Mint kívülálló, és laikus, csak néhány alapvető tanácsot tudok mondani, amit szerintem minden hülye tud rajtam kívül, de hát azért leírom, hátha nem :) (amúgy ezt már a másik két mester is megmondta a mostani számban, na sebaj, most már csakazértis...)
Szóval az első és a legfontosabb az az, hogy ne hamarkodjuk el a dolgokat. Gondoljuk meg ötször is inkább, hogy mit és hová, minthogy egyszer csesszük el, mert akkor már nehéz lesz leszedni... Aztán vannak még ilyen alapvető dolgok, hogy minőségi helyen, minőségi cuccal, de hát ez gondolom egyértelmű... Mondhatnék még sokmindent, de gondolom, hogy akit ez tényleg érdekel, az maga is utána fog nézni a dolgoknak.
Igazából ezzel a cikkel nem mondtam túl sok mindent el, de nem is én vagyok erre a legelhívatottabb személy azt hiszem, így csak egy dolog maradt hátra, mégpedig egy szar szóviccel lezárni a cikket: figyeljünk oda, hiszen most szó szerint a saját bőrünket visszük a vásárra...