2006. április 11. - Budapest

Egy sokoldalú művészt szeretnék bemutatni. Fest, formál, és varr... Amikor beszélgetésünk kezdete óta már eltelt bő háromnegyed óra, és még egyetlen kérdést sem tettem fel, nem sejtettem, hogy egy ennyire kitárult világképű emberrel hozott össze a sors. Szó van ezotériáról, pszichológiáról, vallásról, Istenről, és a művészetek, festészetről, szobrászatról, és nagy megkönnyebbülésemre, tetoválásról. A diktafonom már majdnem lemerül. Gazdag, tartalmas beszélgetésünk volt...

E.-A.: Mióta tetoválsz?

Bárándi Imre: 10 éve tetoválok. Bár 15 évvel ezelőtt már tűvel készítettem tetkókat, de azt ne számoljuk. 1996-ban volt egy kiállításom tetováló mintákból, és festményekből. Azóta számolom a történetet, úgy gondolom azóta állok azon a szinten, amit magabiztosan fel tudok vállalni. És az elmúlt tíz évben, szinte teljesen ebből is élek.

E.-A.: Hogyan zajlik a munkád, azon kívül hogy "varrsz"?

Bárándi Imre: Gyakran van az tudod, hogy az emberek rád öntik az életüket. Még inkább igaz ez, ha már órák óta egy helyben űlnek. Olyankor már nagyon szabadúlnának. És ilyenkor elkezdenek mesélni. Mindenfélét. Plussz! Magyar ember panaszkodni tud a legjobban.

E.-A.: És mint tudjuk, vadidegennek nyílik meg az ember a legjobban.

Bárándi Imre: Igen. És mint kívülálló, hiába tudod mi a megoldás, nem hallgatnak rád, sőt meg se! Szóval gyakran a hangulat ilyen. De persze ezt nem úgy mondom, mint állandó negatív élményt... Sok féle emberrel találkozom, és mindenkivel egy másik élmény. Én a magam részéről koncentrálok.

E.-A.: Hogyan kezdted?

Bárándi Imre: Már egészen korán, gyermekkormban "kezdődött", amikor még csak rajzoltam. Aztán jöttek különböző versenyek, és mindíg pozitív volt a visszajelzés. Mindíg és vonzott a művészet. A tetoválás nálam szépen lassan alakúlt ki. Először csak mintákat rajzoltam, majd jött az "első" amit élesbe, és jól sikerült. Megtetszett. Egész egyszerűen kezdtem. Iskolai "gomb" festékkel (vízfesték), és persze kézzel. Aztán géppel, és mindíg volt sikere.

E.-A.: Milyen tapasztalod van, az elmúlt 10-15 évről?

Bárándi Imre: Sok embert ismertem meg, sok különböző embert. A szakmába is sikerült jócskán belelátnom. Sok, igazi mesterrel találkoztam, és sokan voltak azok is, akiknek nem lett volna szabad gépet venni a kezükbe. Nekem, a magam részéről is van egy rossz tapasztalatom. A bal alkaromra szerettem volna egy mintát tetováltatni. Sokáig is tartott, és csípett! Aztán az lett, hogy elfertőződött. Még évek múlva is érezhető volt. Volt, hogy gyári gépként akartak rámsózni gagyi házi gépet. De a leggyakoribb érdekességek, általában a festékekkel voltak (és talán vannak). Mindíg oda kell figyelni.

E.-A.: Legdurvább tetoválás, amit eddig készítettél?

Bárándi Imre: Hmmm. Szinte mindenhová tetováltam már. Úgy igazán nincs, megküzdöttem eddig mindegyikkel. Talán a feleségem tetoválásai. Őt mindíg sajnálom is közben. Érzelmi hatás, nála van a legjobban. Volt még egy vendégem. A mellkasa, a két felkar és egészen a háta közepéig tele volt varrva. Azt mesélte, amikor csináltatta, ömlött a vér belőle, olyan igazi vadhúsosra tetoválták. Azzal keresett meg, hogy ezt ki kellene javítani. Vele az volt, hogy neki ez hihetetlenül fájt. Az első tűszúrástól, az utolsóig. Vele tényleg többször megizzadtam.

E.-A.: Kik bírják jobban? A fiúk vagy a lányok?

Bárándi Imre: A lányok. Volt olyan aki kinevetett. Nekem az a tapasztalatom, hogy a "nagy darab" emberek nyafogósabbak. Volt olyan srác, aki akkora volt mint egy kétajtós szekrény. Óránként meg kellett állni. Pedig a saját testétől rabolja ilyenkor az ember az időt.

E.-A.: Szoktál azzal foglalkozni, hogy ki mit tetováltat magára?

Bárándi Imre: Ha nagyon nagy hülyeséget akar magára, akkor szólok neki. Van némi tapasztalat azokról a mintákról, amiket tipikusan meg szoktak bánni.

E.-A.: Mennyire életstílus egy tetováló élete?

Bárándi Imre: Ha a külsőségekre gondolsz, nem feltétlenül kell, hogy ő maga is tele legyen tetkókkal. Inkább egyfajta belső, mint pl.: bátorság és határozottság kell hozzá. Hogy oda merd húzni azt a vonalat. Szóval ismerek olyan tetoválót, akiről nem mondanád meg, hogy ő mivel is foglalkozik. Öltönybe jár, meg ilyenek.

E.-A.: Hogyan tanulhat tetoválást az ember? Hogyan szerezhet gyakorlatot?

Bárándi Imre: Legegyszerűbben, a Magyar Tetoválók Szövetsége keretein belül. Nem árt, ha ismersz más tetoválókat, akiktől tanulhatsz. Úhh... Hallottam egyszer olyat, nem tudom mi igaz, és mi nem, hogy a fa**i egy hullaházba járt be gyakorolni. Én személy szerint le voltam döbbenve amikor meghallottam. Végülis is lehetett.

E.-A.: Úristen!

Bárándi Imre: Igen!

E.-A.: Elismerések? Tetoválás média?

Bárándi Imre: Magyarországon lényegében csak a már említett szövetség magazinja létezik. Én szerepeltem benne mint tag és mint nem tag is, ami azért kiemelkedő, mert ha nem vagy tag, elvileg nem jelenhetsz meg benne. Egy egész hát mintám jelent meg benne akkor, egy egész oldalon, ami nagy elismerés volt. Itthon ebből a szempontból más lehetőség sajnos nem nagyon van.

E.-A.: Sajnos elszaladt az idő! Még egy "hagyomány" kérdésem lenne. Mit üzensz az eXtreme-ART olvasóinak?

Bárándi Imre: Ne hódoljatok be semminek! Ne mennyetek el szavazni! Foglalkozzatok a saját dolgaitokkal!



Bárándi Imrével a jövőben is találkozhattok majd itt az eXtreme-ART oldalain, közeli tervei közt egy kiállítás szerepel, amiről majd részletesen beszámolunk!