2006. április 8. - Debrecen

Szombat délután van. Szabolcs barátom vezetésével megyünk az "öreghez", beprotezsált egy kis beszélgetésre. Aztán kiderül, nem is kellett úgy aggódnom, emberi a kérés, és teljesíthető. Veszem is a diktafont, bekapcsolom, és felteszem, remélem korrekt kérdéseimet. Úgy gondolom ami talán a legkiemelkedőbb, hogy őszinte válaszokat kaptam. Ritka manapság. Persze ennyi idő alatt a szakmáról csak "lófuttában", de sikerült többet megtudnom. És megismertem egy érdekes embert...

E.-A.: Mióta tetoválsz?

Balogh József: 1989. márciusában kezdtem el. Akkor csináltam az elsőt, a hadseregben. Kézzel.

E.-A.: Mesélj a kezdetekről. Hogyan jött az ötlet, hogy tetoválj?

Balogh József: Az ötlet az úgy jött, hogy katona voltam. Három korosztály volt, mivel akkoriban még másfél év volt a katonaság. Félév gumi, félév kopasz, félév stb... És bejött egy öreg katona, hogy: "Kopaszok, ki tud tetoválni?" Én nem ismertem senkit, ők sem ismertek engem, gondoltam "messziről jött ember, azt mond, amit akar", úgy hogy mondtam, "Én tudok!". Na így kezdtem el...

E.-A.: És jól sikerült?

Balogh József: Szerinted???? Simán! Tű, cérna... Aztán leszereltem. Bátyámmal összeraktunk valami wóóókmen - motoros gépet. Végül az első komoly gépemet 14 évvel ezelőtt vettem meg, Németországból. Ami annyiba került akkor, mint most. 14 éve volt 35ezer. Ma is, 38ért már vehetsz gépet.

E.-A.: De ha anno, készítetted azt a tetoválást, valami fogalmad csak volt róla, hogy hogyan kell?

Balogh József: Csak sejtettem!

E.-A.: Legdurvább tetkó, amit valaha csináltál?

Balogh József: Volt egyszer egy nagydarab faszi, akinek a fa**ára kellett egy ördögöt tetoválni. Olyan kis szégyenlős volt az ördög, ekkora volt [kb. 15cm-t mutat - szerk.], fogta a farkát szégyenlősen, fogta az ördög is, a villáját szégyenlősen. Lefele állt, meg a villa, az is lefele állt. Aztán mikor felállt a fa**, tudod mind a kettő felfele áll, és alá volt írva, hogy "Lucifer rakétája!".

E.-A.: És volt valami fenntartásod ellene, vagy szó nélkül megcsináltad?

Balogh József: Az elején ugye nem. Mert gondoltam még is csak izé, de aztán itt volt egy haver, Attila, aki mondta, hogy: "Hülye vagy? Kérjél kétszer annyit, oszt jó' van az." Én meg végül is, ennek a szexuális hovatartozáshoz semmi köze nincs. Mert elmész az urulógushoz, és megtapogatja a golyóidat, nem? Rajtam meg kesztyű van, miért ne? Megcsináltam.

E.-A.: Milyen ez a tetoválós szakma? Mit tudnál róla mondani? Mégis csak 17 év tapasztalat.

Balogh József: Sokat fejlődött. Főleg technikailag. Olyan minőségű festékek vannak ma már, ami akkor nem volt. Aki ezt elolvassa, és X ideje tetovál, az tudja majd, hogy miről beszélek. Régen nagyon-nagyon sok pénzért olyan festékeket lehetett kapni, ami sz**rt sem ért. Most már azért, elég nagy iparággá nőtte ki magát.

E.-A.: Verseny/Harc a tetoválok között?

Balogh József: :))))))) Bennem nincs semmilyen harc, sem verseny. Én elég régen kezdtem. Ma vannak olyan "nagy arcok", akik pár éve tetoválnak, mert van pénzük, és ha telefonálnak egyet, holnapra itt van a felszerelés. Annak idején hónapokat kellett várni, hogy esetleg egy haver hátha kimegy külföldre, és talán majd hoz "valamit", festéket, vagy esetleg egy újságot. Ma bemész egy újságos standra, és 10-15 féle újságból válogathatsz.

E.-A.: Mennyire életstílus a tetoválók élete? Törvényszerűen: Sex, Drog, Rock'N'Roll?

Balogh József: Dehogy, semmi köze hozzá. Illetve van, na mind1. Szóval, ismerek olyan tetoválókat, hogy szanaszét vannak varrva, tokától-bokáig szó szerint. És ismerek olyan tetoválókat, akik nagyon profik, nagyon sok éve nyomják, és egy vonal nincs rajtuk. Ha meglátod az utcán, kopaszodik, középkorú, teljesen normális embernek néz ki. Szóval így nem életforma. Amúgy életforma. Természetesen, ha rajtam nem lenne mondjuk egy darab sem, mert jönne most egy csodatündér :), akkor valószínűleg holnap az lenne az első, hogy valamit magamnak ide [a karjára mutat - szerk.]. De ez már itt van :).

E.-A.: Hogyan lehet tetoválást tanulni?

Balogh József: A mai srácoknak valamivel könnyebb dolguk van. Mostanra már van a Magyar tetoválók Szövetsége, és ők indítanak amolyan "tanfolyamokat". Ha valaki érzi a tehetséget magában, akkor elmehet, és X összegért betanítják, megmutatják neki a fortélyt.

E.-A.: És akkor ott gyakorlatot szerezhet?

Balogh József: Igen ott ez megvan. Bár tudtommal elég borsos összeg, de összegről most ne beszéljünk. Pozitívumnak tudható be, hogy tényleg csak a legjobbakat választják be. Nincs olyan, hogy én most "csiszli-fuszli" vagyok, de van pénzem és elmegyek. Az ilyet kiszúrják egyből. Az első, hogy mondjuk rajzoljál engem ekkorába [kezével egy arasznyit mutat - szerk.], és ha nem megy, akkor "Mit akarsz te tetoválni??" Szóval jó, hogy ennyire nem ment el a pénz irányába. Amúgy a tetoválás technikai dolog. Hiába a legjobb tetováló, rossz tűvel, rossz festékkel nem lehet dolgozni.

E.-A.: Mi az, amire feltétlenül oda kell figyelni?

Balogh József: Tisztaság. És még megemlíteném a szakma szeretetét, és a másik ember tiszteletét. Mert, ha valaki leül eléd, és mindegy, ha egy oltári nagy baromságot akar magára tetováltatni, amíg ő él, lehet engem is túlél, ő nekem kölcsön adta a bőrét.

E.-A.: Szoktál-e azzal foglalkozni, hogy ki mit varrat magára?

Balogh József: Többnyire igen. Ha valaki hülyeséget akar magára tetováltatni, azért szólok. Most nem elavult mintákra gondolok, hanem inkább, ha valaki nincs tisztában az anatómiával. Ha van egy hosszanti minta, és azt keresztbe akarja, vagy egy olyan minta, ami tipikus középre való, és ő oldalra akarja. Ilyenkor szólok, de tiszteletben tartom a kérést.

E.-A.: Van számodra tabu? Amit nem vállalsz el?

Balogh József: Testrész nincs. És azt hiszem, minta sem nagyon van. Régen tartottam a hatalmi jelektől, de végül is ezek csak jelek. Nálam nincs tabu. Nagyon sok helyen, pl. fejre nem is vállalnak. Meg sokan még kézfejre, lábfejre, nyakra sem. Nehéz felület, begyulladhat, stb...
A legmorbidabb tetoválás, amit láttam, nem én csináltam csak láttam, egy faszinak a makkján volt. Úgy, hogy hátrahúzta a bőrt, tudod van az a kis nyílás elől. Az nem is igazán lyuk, hanem olyan kis hosszú. És úgy volt megcsinálva, hogy az a kis vágás volt a pillangónak a teste. Abból kiállt olyan izé, az a "radar-antenna", meg a két szárny. És zöldre be volt színezve. MAKK-ra!!!!

E.-A.: Általában hogy bírják az emberek?

Balogh József: Van, aki nagyon szenved, és van, aki végig ül 6-7 órát is. Van, aki 1 óra után, már látom rajta, hogy állna fel a székből, már menekülne. Talán akin már sok tetkó van, jobban "nyávog", mert "neki már lehet". De először? Hogy szólna már, hogy fáj?! Beül, és csendesen gubózik. Volt olyan hogy a csávónak tetováltam, oszt morgott, mint a kutya. Mondom: "Mi lelt testvér?". Azt mondja: "Mrrr... Olyan köcsög érzés, mingyár' kiütlek a ge**be". Há' mondom "Ki ne üssél má' haver! Bírd má' ki, lányok különben bírják". Pedig olyan volt a csávó, mint egy szekrény. Aztán a legjobb cimborák lettünk utána... A csajok, azok általában nagyon bírják. Egyszer volt olyan vendégem is, aki megkérdezte, amikor tollal rajzoltam fel neki a mintát: "Hogy a tetkó jobban fog fájni?" Volt olyan csaj, akit derék-tájékon körbe tetováltam. Végig röhögött, azt mondta csiklandozza. Le kellett fogni. Volt olyan is, hogy tetováltam egy nőt, az meg elélvezett. De úgy rendesen.

E.-A.: Mik a lehetőségek egy tetkós számára? Meg lehet élni belőle? Lehet karriert befutni?

Balogh József: Végülis lehet.

E.-A.: Van esetleg valami technika, hogy hogyan kell ezt "jól" csinálni?

Balogh József: Sok pénz, és tehetség. Kitartás. Ha nincs lehetőség saját szalont nyitni, akkor lehet olyat, hogy elszegődni más szalonokba, vendég-tetoválónak. Mondjuk erről nincs sok jó tapasztalatom. Nekem.

E.-A.: Milyen médiája van a tetoválós szakmának? Díjak, elismerések?

Balogh József: A szövetség. Más nincs. Ha ott nem vagy tag, még képed sem nagyon jelenhet meg a magazinban. A magazinon kívül, pedig más nincs. Ez az egy lehetőség van. De ez nem az igazi. Ezért léptek ki belőle már sokan.

E.-A.: Mit üzensz az eXtreme-ART olvasóinak?

Balogh József: Okosan a kevés ésszel!!!