Négy fő formája van:
- beszúrásos tetoválás: hegyes eszközzel pontszerű szúrásokkal mintázzák ki a bőr felszínét, s ebbe dörzsölik a festéket.
- mokónak nevezett eljárás: mély minták bekarcolását jelenti.
- hegtetoválás: mély bevágások esetén hegszövet keletkezik, melynek elütő színe adja a tetoválást.
- keloidtetoválás: a mély bevágások gyógyulását mesterséges fertőzéssel akadályozzák, hogy kiemelkedő hegszövet (keloid) képződjön. A bőrbe kerülő festékszemcséket az irhában lévő falósejtek (fagociták) veszik fel.

A tetoválás lényege egyszerű: tű segítségével a bőr alsóbb rétegébe, az úgynevezett irhába juttatják be a festékanyagot, ez sérüléssel jár, még akkor is, ha nem látszik. A tetovált felület kissé kisebesedik, a varr azonban pár nap múlva leesik. Addig azonban ügyelni kell arra, hogy ez a bőrfelület semmivel ne érintkezzen. Azoknak azonban, akik tetováltatni szeretnének, nem árt előtte tájékozódni. A higiénia és a tisztaság nagyon fontos. Érdemes meggyőződni például arról, hogy kesztyűben dolgozik-e a mester és steril tűt használ-e. Mindkettő alapfeltétele a biztonságos eljárásnak. A bizonytalankodók inkább kérdezzenek, s csak akkor vágjanak bele, ha a mester minden kétségüket eloszlatta. A tetoválás sok esetben egész életre szól, eltüntetése igen költséges, már mint ha egyáltalán "sikerül eltüntetni".

Történelem

A tetoválás őstörténete a legmélyebb múltba nyúlik vissza. A bőr festésének gyakorlatára utaló nyomokat már kőkori sírokban is találtak. Őseink festették a bőrüket védekezésként rovarok és a hőmérséklet változásai ellen, ellenségeikben félelmet ébresztő külső kialakítása céljából, embertársaik tiszteletének, megbecsülésének megszerzése érdekében. Kulturális és történelmi összefüggésben a tetoválás mindig is a társadalmi vagy vallási hovatartozást mutatta, az élet egy-egy újabb szakaszának a kezdetét vagy viselőjének társadalmi helyzetét jelezte. Egyes korokban elterjedt volt, hogy ez a "dekoráció" erőszakkal, az illető akarata ellenére került az illető bőrére. Az ókorban például a rómaiak fogságukba került ellenséges harcosokat, rabszolgákat jelöltek meg így, a XX. században pedig a náci birodalom kényszerített embereket arra, hogy az "azonosíthatóság" végett, tetovált megkülönböztető jelzéseket, számokat viseljenek.

Felelősség

A tetoválás egy életre szól. Ezzel azonban legtöbben csak akkor szembesülnek, amikor kiderül: a megunt rajzok, feliratok, nevek eltüntetése nem csupán drága, de nyom nélkül szinte lehetetlen megszabadulni tőlük. Előre és nagyon alaposan meg kellene fontolnia mindenkinek, hogy valóban akar-e tetoválást. Érdemes lenne arra gondolni, hogy változhatnak a körülmények, egy majdani új munkahelyen esetleg nem fogadják el, netán a későbbi partnernek nem tetszik a meglévő tetoválás. Legalább azt érdemes mérlegelni, hogy az ábra olyan helyre kerüljön, ahol a ruha, fürdőruha eltakarja. Ez főleg évek múltán, idősebb korban lehet fontos, s egyszerűbb is, hogy mutat majd egy bimbódzó rózsa idősebb korban, a kebel fölött.

Ipar

A közhiedelemmel ellentétben, a tetoválásra használt festékanyagok (pigmentek) nagy része nem növényi eredetű, persze kivételek mindíg vannak. Napjainkban elsősorban a fémsók használatosak. Egészséget veszélyeztető hatásuknak ismerete fontos, a felhasznált anyagok káros hatásai (toxikus hatás), valamint az egészségtelen körülmények között történő alkalmazások miatt is (fertőzések). A felhasznált pigmentek az autóiparban használatos festékek és az írószerek gyártásában használt festékanyagok.

A felhasználásra kerülő "pigmentek" a következő csoportokba sorolhatók:
- fém pigmentek
- szerves pigmentek
- növényi pigmentek
- műanyag alapú pigmentek

A legtöbb pigment allergiát, valamint fototoxikus reakciókat okozhat. A legveszélyesebb csoport a műanyag alapú pigmentek csoportja, mivel intenzíven festenek, hosszú ideig megtartják színüket, és felhasználásuk következtében történnek elsősorban a nemkívánatos bőrelváltozások. A pigmentek károsító hatásai mellett, fontos a beoldásukra alkalmazott oldószerek és azok hatásainak ismerete is.

Színük alapján a pigmentek, festékek lehetnek:
- Vörös festékek: (ezek okozzák a legtöbb kóros elváltozást: alap féme a higany, illetve higany-szulfid (cinnabar). Higany vegyületek helyett használatos a kármin, a szantálfa és a brazilfa festékanyaga. A kadmium-vörös (kadmium-szulfid) fényérzékenységet okoz ezért használata korlátozott.
- Fekete festékek: a leggyakrabban használt szín. Ezek a szén, fekete tiszafa, börzsönyfa, vas oxidok, haematoxylon campechisnum kivonat.
- Sárga festékek: általában kadmium-származékok, főleg kadmium-szulfid, kurkuma, ólom kromát, ólom szulfit, dizazodiarilid.
- Kék festékek: a kobalt különböző vegyületei, réz-vegyületek (azurit), nátrium-alumínium-szilikát, kobalt-kék.
- Zöld festékek: főleg króm-vegyületek, króm-oxid, valamint réz-vegyületek, malachit, ferrocianát, ferrocianid, ólom kromát, monoazo pigment, réz, alumínium ftalocianin.
- Bíborfestékek: mangán vegyületek.
- Barna festékek: vas-oxid, illetve kadmium-sók.
- Fehér festékek: titán, illetve cink-oxid származékok, barium-szulfát, titán-dioxid.
- Narancs festékek: dizazopirazolon, dizazodiarílid, kadmium-seleno-szulfid
- Lila festékek: mangán-alumínium-pirofoszfát, alumínium-sók, dioxazín/karbazol, quinacridon
- Testszínű festékek: vas oxid + enyv

A tetoválás céljából felhasznált pigmenteket általában a bőr jól tűri. A nem kívánatos reakciók pontos száma nem ismert, mivel azok bejelentése nem kötelező.

Komplikációk, a tetoválószerek a következő elváltozásokat okozhatják

1. Allergiás reakciók: fekete tetoválás után figyelték meg, valamint kobalt kloriddal (kék tetoválás), alumínium, vas, kalcium, titán, szilikon, higany, és kadmium tartalmú pigmentekkel, vasoxiddal, valamint szerves piros pigmentekkel (naftanilvegyület) történt tetoválás után.
2. Granulomatozus és lichenoid reakció: higany só (cinnabar), kadmium szulfid aromás azo-származék, vörös pigmentek, valamint alumínium, vas, kálcium, titánium, higany és kadmium sók alkalmazása következtében.
3. Pseudo-limfóma (malignus limfoid neoplazma): főleg vörös pigmentek által okozott elváltozások.
4. Limfadenopatia.
5. Szarkoidózis: főleg piros pigmentekkel történő tetoválások esetén fordul elő.
6. Malignus elváltozások:
- melanóma: higany, kadmium pigmentek; vörös, kék és fekete pigmentek esetén fordulhat elő.
- bőrrák.
7. Más bőrelváltozások:
- psoriázis: sárga, fehér pigmentek alkalmazása esetén fordul elő.
- fotoszenzibilizáció, fototoxicitás, fotogenotoxicitás: a titán-dioxid,a kadmium-szulfid (a tetoválás vörös színében) és sárga tetoválás esetén észlelhető.