Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett. Volt eset, amikor egyszerűen ellopták vagy titkon őrizték. Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de mindig megkerült. Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte. A korona "szent" elnevezése abból az áhítatból eredt, miszerint az államalapító királyt szentté avatták. Példa nélküli az a szemlélet is, melyet a régi feudális Magyarország alkotott a Szent Koronáról: a Szent Korona Tan. A Magyar Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, s a legrégebben használt, mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék Európában. A Magyar Szent Korona csaknem ezer esztendeje hozzá tartozik történelmünkhöz.
A Szent Korona Magyarországra érkezéséről rengeteg, kalandosabbnál kalandosabb elképzelés született. A legismertebb és legelfogadottabb nézet szerint a Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte Szent István 1001-es koronázására.
1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I. István király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Ezzel elindította azt a folyamatot, amelynek során a Szent Korona magyar koronázási ékszerből az államiság jelképe lett, a világon egyedülálló módon.
Azt követően a Szent Korona 55 magyar király fejét érintette. Csak két király nem volt megkoronázva. II. János Zsigmond ellenkirály, aki csak névleg uralkodott, valamint II. József a "kalapos király", aki nem koronáztatta meg magát.

A Szent Korona leírása
Három féle királyi koronát szokás megkülönböztetni:

• Házi korona: semmilyen megkötés nem vonatkozik rá, "hétköznapi" korona.


• Országló korona: ezt hivatalos alkalmakkor előírás szerint viseli az uralkodó.


• Beavató korona: az uralkodó csak a koronázáson, vagyis a beiktatásakor viseli, a korona avatja fel királlyá. Ilyen a Szent Korona, Európában egyedüliként. Koronaőrök őrzik, és rajtuk kívül csak a nádorispán érintheti, aki koronázáskor párnán a helyszínre viszi, és az érsek helyezi a király fejére.

A Szent Korona szimbólumrendszere két részre tagolódik. A felső, az abroncs Isten mennyei birodalmát jelképezi, a szellemiséget, az alsó rész, az abroncs Isten földi birodalmának jelképe. A korona tetején-közepén a világegyetem uraként trónol felirat nélkül a Teremtő Atya Isten. Az alsó részen, a főhelyen Jézus, Isten földi birodalmának ura, Mihály és Gábriel arkangyalok kíséretében található. A pántokon az Atyától jobbra Krisztus földi helytartója, Péter, háta mögött Péter helyettese, a második fő-tanítvány, Jakab áll. Balra Pált ábrázolja az ikon, mert ő külön meghívást kapott. Ezután következik a kedvenc, szeretett tanítvány, János, akire a keresztre feszített Krisztus édesanyját bízta. Péter lábánál testvére, András látható, aki először ismerte föl, hogy Jézus messiás.
Sokan felvetik, hogy miért nem a 12 tanítvány van a Szent Koronán? Azért, mert a 12 tanítvány (Júdással együtt 13) csak az Utolsó Vacsoránál volt együtt. A középkori templomok bejáratánál is általában csak 8 apostolt szoktak ábrázolni.
A Szent Korona valamennyi ábrázolt személye örmény típusú, legklasszikusabb a két angyal ábrázolása. Krisztus megjelenítése ugyanakkor megegyezik kopt barlangtemplomokban talált IV. századi falfestményekkel.
A koronán ábrázolt szentek: György, Demeter, Kozma, Damian.
Díszítő kövei: smaragd, rubin, aquvamarin, ametiszt, igazgyöngy.