|
Betűméret: csökkentés (-) | növelés (+)
Az Arany A kezdetekben, egy tiszta világban, a legkezdetlegesebb kereskedelem elején járunk, illetve nem, mert még nincs is igazán kereskedelem. Az emberek ugyanis önellátóak voltak, a másokkal létrejövő üzleti tranzakciók mérése, elszámolása, még nem létezett. Az majd csak később. Pénz még ekkor sem volt, ezt az időszakot nevezzük cserekereskedelemnek. Árut - áruért, manapság már nagyon ritka, az úgynevezett: "barter". Amikor a világ fejlődése elérte azt a bizonyos pontot, egyszer egy napon bekövetkezett ama történelmi pillanat, valaki kitalálta a pénz fogalmát. Amikor az áruk egymáshoz viszonyított értéke már nem meghatározható, kell egy közös nevező, valami, amit mindenki elfogad. Így születik meg a fémpénz, ami ráadásul arany.A pénz funkciói:
Az ipari forradalmat követően az áruk, majd a szolgáltatások mennyiségének bővülésével, a tömegtermelés beindulásával a forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség is növekedett. Azonban a pénz (nemesfém) mennyisége nem növelhető korlátlanul. Ez oda vezetett, hogy relatív pénz pénzhiány alakult ki, azaz a forgalom pénzigényéhez képest a pénzmennyiség (aranymennyiség) növekedése kisebb volt. Ezt csak egy ideig ellensúlyozhatta a pénz forgási sebességének növekedése. Az áruforgalom lebonyolítása korlátokban ütközött. Ennek következménye lett volna, hogy a gazdaság szereplőinek csökken a profitja. Ezért kereskedelmi váltót hoztak létre, mely rögzítette a két fél közötti hitelviszonyt (papírpénz ' a pénz forgalmi eszköz funkciójából nő ki). A relatív pénzhiány okozta gondot, csak abban az esetben oldják fel, ha a gazdaság más szereplőitől a váltó ellenében akár azonnal megvásárolhatja a számára szükséges termékeket. Itt felvetődik a bizalom és az adós fizetőképességének problematikája. A váltók esetében olyan személyek szavahihetőségéről, és fizetőképességéről kell véleményt alkotnunk, akikről csekély információnk van. A részleges információhiány és a relatíve nagy számú fizetési probléma akadályozza a váltók használatát és elfogadását. A nagyobb biztonság és a papírok forgalomképessége miatt a fizetési ügyletek lebonyolításába bekapcsolódtak a létrejövő, tőkeerős bankok, ezek közreműködésével történt az ügyletek lebonyolítása. Egy idő után azonban a bankok már saját magukra szóló követeléseket, lejárat nélküli bankárváltókat bocsátottak ki (bankjegy - hitelpénz ' a pénz fizetési eszköz funkciójából nő ki). Az ipari forradalom kapcsán fellendült árutermelés mellett a kibányászott nemesfémek mennyisége már nem tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel, így relatív pénzhiány állt elő. (Váltó: Fizetési ígéret. Klasszikus bankjegy: A "bankári váltót" nevezzük klasszikus bankjegynek. ) Fontos pénzelméleti kérdéssé vált, hogy mennyi pénzhelyettesítő kerülhet forgalomba, ezért két elmélet küzdött egymással:
A banking-elmélet képviselői szerint a pénzhelyettesítők kibocsátását nem a meglévő aranyfedezethez, hanem árufedezethez kell kötni. A II. Világháború után a világ aranykészlete jelentősen lecsökkent, s legnagyobb része az USA-ba került. A dollár aranyra való átváltási lehetősége 1971-ben szűnt meg. Ezt az évet tekintjük az arany demonetizálása évének. Az egyes bankjegyek elfogadottsága és elfogadási árfolyama is eltérő volt. Az állam színre lépett, hogy finanszírozási igényeit új módokon oldja meg. Az államnak fontos szerepe volt abban, hogy a sok féle pénz-helyettest felváltsa egy adott hivatalos, törvényes fizetési eszköz, melynek kibocsátása, mennyiségének szabályozása állami hatáskör. Az államok tevékenységére már a régmúlt időkben is jellemző volt, hogy kiadásaik meghaladták a bevételeiket. A gazdasági fejlődést korlátozta a pénzmennyiség szűkössége. Az állami kincstárak papír anyagú pénzeket bocsátottak ki, melyek elfogadását hatalmuknál fogva kötelezően előírták. Ezek tehát hatalmi szóval létrehozott, kényszer árfolyammal ellátott pénzhelyettesek voltak, melyek pénzként funkcionáltak.(klasszikus bankjegy' hitel mechanizmus, aranyra beválthatóság) Mivel az államok költekezési hajlama erős, ezért a kibocsátott jegyek állománya dinamikusan növekedett, és a kibocsátások időről időre drámai inflációval, a papír anyagú pénzek elértéktelenedésével, a nemesfémek forgalomból való eltűnésével, pénzügyi válságokkal, a nemesfémekre történő átváltási lehetőség időleges felfüggesztésével, esetleg az átváltási arányok csökkentésével, azaz devalvációval jártak együtt A pénzhelyettesek mennyisége folyamatosan nőtt, az aranyfedezet folyamatosan csökkent. Ha mindenki be akarta váltani pénzhelyettesét aranyra, kiderült, hogy ez nem megoldható. Ilyenkor azonnal fel kellet oldani a konverziós (átváltási) lehetőséget. Ez szép lassan az arany demonetarizálásához vezetett. |