Művészet vagy sport? Szimpla időtöltés vagy annál sokkal több? Miért nem érnek egymáshoz a küzdő felek, mint más harcművészeti sportban?
Ezek a kérdések merültek fel bennem, amikor először láttam, s kicsit közelebbről megismerkedtem a capoeiraval. A harcművészeti sportok egy különleges ága ez. Már a kialakulásának a története is nagyon érdekes, s egyben megrázó. Szorosan összefonódik a brazil nép kialakulásának történetével.
Az Afrikából Dél- Amerikába hurcolt rabszolgákat mondhatjuk a capoeira atyjának. Az elnyomott nép által létrehozott harcművészet ez. Az urak tiltották a rabszolgáknak ennek a sportnak az űzését veszélyessége miatt, ezért kénytelenek voltak cselhez folyamodni: Táncnak álcázták, egy körben állva űzték, zenével, énekkel kísérték.
A rabszolga felszabadítások után még nagyon hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy a capoeirát hivatalosan oktathassák és ne büntessék annak gyakorlását.
Manoel Dos Reis Machado (Mestre Bimba) volt az aki, talán a legfontosabb lépéseket tette ez előbb említettek eléréséhez. Megreformálta a capoeirát, melynek köszönhetően egyre népszerűbbé vált. Törekvései sikerrel zárultak, amikor 1937. július 19-én megkapta az engedélyt, s ezzel hivatalosan is oktathatta eme sportot.
Most pedig a saját élményeim alapján szeretném bemutatni a sport sajátosságait, remélve, hogy sokan kedvet kapnak a kipróbálásához. Idén júliusban találkoztam először a capoeirával egy nemzetközi capoeira találkozón, melynek neve Batizado. Ez nem egyszerű találkozó, hanem tulajdonképpen a tanítványok avatása. Nagyon érdekes volt látni, hogy egy kisebb kört alkotnak az emberek (ezt hívják rodának), s ketten a kör közepén capoeiráznak. A körön belül az emberek folyamatosan cserélődtek. Mindenki fehér nadrágot és fehér pólót viselt. A kör mellett pedig a mesterek énekeltek és egy számomra érdekes, ismeretlen hangszeren játszottak, melynek neve berimbao. A legfurcsább mégis az volt, hogy a Batizado-n minden avatott külön portugál nevet kap valamilyen jellemző alapján a mesterétől. Ezt követően mindenki így hívja az edzéseken az adott embert.
Ahogy ültem és néztem a sok capoeiristát, egyre inkább kezdett bennem tudatosulni az, hogy ez nem csak egy egyszerű sport. Ez annál sokkal több. Közösségalkotó szerepe van. Itt nem csak magát a mozgást kell elsajátítani, mellette még meg kell tanulni hangszereken, például berimbaon játszani, portugál dalokat énekelni. Tehát sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre gondolnánk. Ez egy életforma.
Bennem nagyon mély nyomokat hagyott a sport látványa, a kézen állások, cigánykerekek, a lágy, mégis erőteljes táncszerű mozdulatok. De mégis a jó hangulatú közösség az, ami a leginkább megfogott. Mindenkinek ajánlom, hogy ha kedvet kapott hozzá, ismerkedjen meg közelebbről a capoeirával.