Viktor Vasarely a 20. század egyik legmeghatározóbb egyénisége volt a művészetekben. Rendíthetetlen optimizmusa, szilárd hite a fejlődésben, haladásban ma is sok fiatalnak példaértékű lehet.
Azonban nem csak azért nevezhetjük korszakalkotó művésznek, mert kitalált egy új alkotási formát, hanem mert határozott elképzelése volt a jövőről.
Elképzelése szerint a jövőben (azaz számunkra ma) számítógépeken keresztül mindenki számára elérhetőek lesznek a művészetek, és láss csodát, ma mindenki haszonnal "forgathatja" a különböző internetes oldalakat.
Célja a művészetek demokratizálása, széleskörűvé tétele volt. Művei a mindennapi élet részét képezik építészeti elemek, bútorok vagy akár kerámiacsempék által.
Az emberek hozzáállása még most is megoszlik, van aki órákig eltudná nézegetni ezeket a furcsa, mégis magával ragadó képeket, és van, aki legszívesebben "kidobná a szemétbe". A képek valóban egy hűvös és kiszámított benyomást kelthetnek, de csak első ránézésre. Úgynevezett optikai ingerek tartják fogva a szemet, mintha képtelenség lenne eldönteni, hogy mit látunk.
Vasarely művészetének alapja az ellentétes forma-szín világ, amely elválaszthatatlan egymástól. Ezt nevezte el a művész unité plastique-nak.
Egyfajta ellentmondásosság is tükröződik a műveken. A képek ridegségét szembe állítja a költői romantikával. Tény, hogy először valóban nagyon nehéz bármiféle romantikát is beleképzelni a geometrikus formákba, de ha kicsit elmeditálunk rajtuk, érdekes érzéseket, hangulat változásokat figyelhetünk meg magunkban.
Vasarely nemcsak a benyomásokkal játszik, hanem a képek címével és a téma gyökeres ellentétével, össze nem hasonlíthatóságával. Sokszor vett különleges neveket csillagászati, fizikai illetve földrajzi könyvekből. Így kölcsönöznek a címek egyetemes dimenziót és költői titokzatosságot műveinek.
Munkásságának kezdetén jellemző volt, hogy valamilyen természeti képződmény (hegy, kő, felhő) adta egy-egy képének a témáját, de később már nem kapcsolja semmihez műveit.
Művészetét a "galaxisok világába" helyez át, mikro- és makrostruktúrákat tanulmányoz, az atomok szerkezetét vizsgálja.
A 60-as években hatalmas sikereket ér el és rengeteg elismerésben van része. Sok fiatal művészt alkalmazott, ezek után képeit egy egész csapat alkotta meg, csupán a mű gondolata volt saját.
Élete során több, mint ötven monumentális méretű képe készült el, külső és belső terekben egyaránt. Fontos volt számára, hogy munkáinak hangulata és motívumai harmonizáljanak a környezettel.
A leghíresebb az Aix-en-Provence-ben található Vasarely alapítvány székhelye. Ez lett volna a "színes város" központja. Elképzelésük szerint a színek dominanciája miatt a város "boldogságot" sugárzott volna. A város tervből ez az épület készült el.
Nagyszabású életművét érdemes alaposan áttanulmányozni, azt hiszem méltó példaképre lelhet az utókor benne, szépségeivel és furcsaságaival együtt.