2005. október 14. - Wigwam Rock Klub, Budapest

Csató: Na lökjed a kérdéseket "öcsi".

E.-A.: Először is szeretném megköszönni, hogy itt lehetek.

Csató: Na miután a rizsán túl vagyunk, halljuk azokat a kérdéseket.

E.-A.: Másodszor pedig szeretnék nektek BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánni, mert ugyebár 10 évesek vagytok.

Gergő: Nem is Én 24 vagyok!
Falat: Én meg 32!

Csató: Én meg 42!

E.-A.: Hogyan éltétek meg az elmúlt 10 évet. Persze tudom, van, aki már a kezdet óta itt van, és van, aki csak később csatlakozott.

Gergő: Én csak 6-éve vagyok, kezdje a rangidős.
Csató: Nos azaz igazság, hogy az a zenekar, aki most itt van csak 6 évet élt meg eddig együtt. Mert az első 10 év, fuh', sokat változtam azóta. Egészen másokkal kezdtük el, de hát ezt Te tudod. :) De ők elhagyták a csapatot. Eltűntek/felszívódtak. A Replika zenekar eddig háromszor kezdte újra. Az első formáció két évig tartott, aztán újabb két év, és ezt követően állt össze a jelenleg csapat, jött Falat és Gergő. Hogy hogyan éltük meg? Ezt mindenki másképpen élte meg. A többiek egyrészt úgy élték meg, hogy még nem voltak benne a Replikában, én meg úgy éltem meg, hogy nagyon is benne voltam.
Gergő: Én jól éreztem és érzem magam. Ha nem így lenne nem, csinálnám. Persze voltak hullámvölgyek, mint egy házasságban.
Csató: Például Gergő mellettünk nőtt fel. "Kis" gyerek volt még.
Falat: Még mi pelenkáztuk. :)
Csató: De azóta már kinőtt a bajusza. Szóval ezzel sokat lehetne sztorizgatni, nagyon sok közös élményünk volt, jó-rossz, volt minden.
Gergő: Igazából nem lehet konzekvenciát levonni, nem lehet mondjuk számokban kifejezni mi volt jó és mi nem.

E.-A.: Azon alkalomból hogy 10 évesek vagytok, lesz valamilyen új anyagotok, esetleg egy koncert CD a rajongók számára?

Csató: Igen. Pont ma fogjuk felvenni. Mármint egy részét, a másikat pedig majd Debrecenben.

E.-A.: Mi volt a legemlékezetesebb esemény, ami megtörtént veletek?

Csató: Ez az egész zenekarosdi!
Gergő: Talán ezt mondjuk, úgy lehetne kifejezni, hogy melyik volt az a turné, ami meghatározta a zenekar sorsát, Csatóét pl. a Mantrás turné. Valahol megváltoztatta az egész életét, utána pedig a Replikáét is.
Csató: Kilóra eladtam a Mantrának a turnét. :)
Jaya Hari: Mennyél már'.....:)

Gergő: Szóval neki ez volt, ami igazán megváltoztatta az életét.
Jaya Hari: Én is pont ezen gondolkodtam. "Hogy mikor volt?" Amikor még először találkoztam vele ott fetrengett mindenhol.
Gergő: Mondjuk mindenhol akkor már nem. Akkor már elindult azon az úton...
Jaya Hari: Akkor ittál utoljára, nem?
Csató: Nem az akkor nem veletek volt.
Falat: Egerben voltunk, amikor Zotyáékkal /Ektomorf /, volt egy nagy bulink.
Csató: Igen, akkor volt az utolsó. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nagy dolgok történek ott, mert nem történtek. De a végeredmény mégis az lett. Csak az ilyen "kis újságírók" gondolják mindig, hogy nagy dolgok történnek. :) Ilyesmire gondoltál? Szóval események mindig történnek, valakire hatással vannak, valakire pedig még inkább. [Na húzd át a kérdéseidet aztán mennyünk már.]
Vijaya Gauranga: Inkább hagyd csak beszélni, majd írsz hozzá kérdéseket.
Csató: Na! Akkor beszélgessünk! Most kezdek csak belejönni.

E.-A.: Volt/van egy akusztikus lemezetek. Kipróbáltátok magatok egy "nem is annyira", de ugyanakkor mégis más műfajban. Terveztek a jövőben valami más hasonló "csemegét"?

Csató: NEM! Elmondom most, hogy valahol tudjuk, egy kicsit messzire vetettük azt a bizonyos "sulykot". Nem így ismertek meg bennünket az emberek, és nem ezt várják tőlünk. A saját utunkat kell járnunk továbbra is, nem tervezünk semmilyen "kihágást". Ezt Gergő már többször megfogalmazta, hogy nem nekünk való. Egyszer az Acoustica turnén, valahol az 5. állomáson azt mondta: "Te figyelj már..........mi nem vagyunk ilyenek!". De tényleg, és küszködött, hogy hogyan fogalmazza meg. "Inkább mennyünk és nyomjuk hangosba!" Azóta évente csak egyszer-kétszer van akusztikus koncert. Most már csak keményebbek leszünk, és egyre hangosabbak. Az embereknek a fülükbe kell ordítani az igazságot! [Ezt feltétlenül írd le, ez egy nagyon fontos mondat! :)]

E.-A.: 10 év hosszú idő. Sok album van a hátatok mögött, rajongótáborotok van. Milyen érzés? Gondoltátok volna, hogy bejön?

Csató: Itt nincs ilyen, hogy bejön!

E.-A.: De sok zenekar küszködik, hogy elérje azt, amit ti, ez nem elhanyagolható.

Csató: Egy embernek mindig az a kevés, ami van! Aki kívülről nézi a zenekart, annak talán úgy néz ki, hogy nagyon jó. De aki benne van, az nem így látja, örök elégedetlen. Ez általában így működik. Lehet, hogy az újságban nem ezt olvasod, de így van. Mondjuk, lehet, hogy én máshogy gondolkodom, talán a többieket kellene megkérdezned.
Falat: Fogalmazzunk úgy, hogy elértünk valamit, amit csak néhány ember nem. Ha otthon a TV előtt ülnék, azt mondám "Úristen!", de amikor itt vagyok benne, mindig látom azt, hogy mi van, egyel feljebb. Van, aki egy bizonyos helyet megtölt, egy bizonyos létszámmal, és van, aki többel. Az viszi előre az embert, hogy látja, mikor hogy lehet egy kicsit jobban, egy kicsit másképp végezni a dolgokat. De az hogy elégedettnek lenni, ez Hülyeség! Soha nem lehetsz elégedett vele.

E.-A.: Kicsit lelombozódtam, én, mint külső szemlélő, olyannak látom ezt, hogy mégis csak egy sikeres sztori a tiétek.

Csató: Mert Te közönség vagy. Ha mi is azt látnánk, hogy "mennyire jók" vagyunk, ott vége is lenne az egésznek. Nem tudnánk már semmi újat. Érted? De ha végül egy igazi PR választ szeretnél: Persze, igazából meg vagyunk elégedve, elértük azt, amit szerettünk volna. Na milyen? [NEVETÉS] Nehogy itt bukjon már meg az újságod!

E.-A.: Van, amit másképpen tennétek meg most, mint ahogyan a múltban tettétek? Egy döntés, hogy mondjuk "Ha a másikat választottuk volna", és akkor most jobb lenne. Egy út, amit ha egy kicsit másképpen jártatok volna, akkor...

Csató: Végül is az hogy most itt tartunk, az sok-sok apró kis döntés végeredménye. És nyilván látja az ember a hibát ezekben a döntésekben. Vannak benne hibák. Dátumszerűen nem lehet visszamenni, hogy akkor, aznap mit kellett volna máshogyan, de igen, sok mindent, és itt igazából apró dolgokra kell gondolni, lehetett volna másképpen. Ezen lehet "elmélkedni", de nem mondom hogy bármit is megbántunk. Én arra jöttem rá ebben a "zenekarosdiban", hogy nagyon átgondoltan kell csinálni. Mikor milyen lemezt adsz ki. Milyen időpontban adod ki. Mikor indítasz turnét. Hová mész el játszani.

E.-A.: Akkor, ha jól értem, fel lehet úgy fogni ezt az egészet, hogy itt igazából nem is buliról van szó, mert ennek olyan technikája van, hogy itt tényleg tudni kell, ez munka.

Csató: Igen, de ugyanakkor mi ezt élvezzük is. Ha nem élveznénk, nem csinálnánk, de nem úgy buli, hogy elengeded magad, mert megtanultál valamilyen szinten gitározni vagy dobolni, és felmész a színpadra, és "Csinálsz valamit. És akkor jó lesz!". Ha azt akarod, hogy jó legyen, akkor iszonyat sok munkát kell belerakni. Ugyanúgy, mint bármi másba. Aki jól akar golfozni, annak hülyére kell golfoznia magát, egésznap golfoznia kell. Másképpen nem megy. Nem szabad érzelmi alapon dönteni.
Gergő: Ha az lenne a kérdés, hogy "Hogyan legyünk rocksztárok?", akkor azt mondanám: "Ne úgy, ahogyan mi!"

E.-A.: Bár lehet nem illik, de nem tudom elképzelni, ezért mégis megkérdezem: Mihez kezdtek majd, egyszer, ha a zenekar már nem lesz?

Csató: Semmi értelme nem lesz az életünknek. Hogy kérdezhetsz ilyet!?
Gergő: Lesz egy másik zenekar.

E.-A.: Mennyire szempont nálatok, hogy segítsétek az olyan zenekarokat, akik még csak most indulnak el?

Csató: Ha lehet, és tudunk, segítünk. Ha van egy jó zenekar, és pont Ők lesznek sikeresek rajtunk keresztül, az jó. Annak mi örülünk.

E.-A.: Köszönöm szépen! További sok sikert kívánok, és akkor "Jó bulizást!!!"